Az időt szeretné megragadni képeivel a debreceni fotós
Szerző: Petró Enikő | petro.eniko@dehir.hu Közzétéve: 2020.04.19. 15:25 | Frissítve: 2020.04.23. 11:39
Debrecen – Gál András egy olyan módszerrel készíti a képeit, amely ma már szokatlan, ám azt mondja, ez áll a legközelebb szívéhez, ha fényképezésről van szó.
Képeit már jól ismerhetik a debreceniek, hiszen számos más kiállítás mellett az ő nevéhez kapcsolódik a Debreceni Arcok című tárlat is. Új és régi módszerekről, képekről, nyaralásról és időről beszélgettünk Gál András fotóssal. Interjú.
Dehir.hu: Mesélne az analóg fényképezési technikáról? Elég különlegesnek mondható, hiszen manapság már nem ez a megszokott fotózási mód.
Gál András: Igazából nem annyira szokatlan, valamikor ez volt a természetes. Igaz, hogy a mai világban mindenki tud fotózni különböző eszközökkel, így manapság valóban különlegesnek is mondható, de inkább hagyományosnak nevezném. Nem úgy kell rá gondolni mint valami nagyon régi módszerre. Még velünk él, nyersanyagokat lehet hozzá kapni: a film, papír, vegyszerek beszerezhetőek, persze nem olyan mennyiségben, mint régen. Van olyan ága a fényképészetnek, amelyekhez már az anyagok sem léteznek, különböző vegyszerekkel állítják őket elő a kollégáim, így az a módszer inkább mondható különlegesnek. Én is kipróbáltam archaikus módszereket, de végül az analóg fotózás mellett maradtam.
Dehir.hu: Miért döntött az analóg módszer mellett?
Gál András: Nekem ez működik. Ahhoz, hogy fotózni tudjak, egy bizonyos lelkiállapotba kell kerülnöm. Önmérsékletre is tanít, hiszen a nyersanyag is korlátozott, meghatározott, hogy egy alkalommal mennyi áll éppen a rendelkezésemre. A digitális fotózás esetében szinte korlátlanul lehet készíteni a képeket, ez nem annyira az én világom. Egy másik ok, hogy
a digitális világban dolgozom, informatikával, távközléssel foglalkozom, ezért lett a szenvedélyem olyan jellegű elfoglaltság, ami nem ehhez kapcsolódik.
Dehir.hu: Miben más így képeket készíteni, mint digitálisan?
Gál András: Egy általam is nagyra becsült mester, Stalter György mondta azt, hogy az utóbbinál a matematika törvényszerűségei, logikái működnek, míg az analóg technológiában a fizika és a kémia játszik szerepet, így van matériája. Ennek más a hangulata, azonban nem lehet kijelenteni, hogy az egyik ilyen, a másik olyan. Le lehet utánozni digitálisan is azt, amit az analóg módszer tud, de más hatással van az emberekre. Fontos még a szerelem. Van, aki beleszeret az analóg fotózásba, s van, aki nem.
Dehir.hu: Az emberek kíváncsiak a képeire, ez azt jelenti, hogy tudnak ezzel a technológiával azonosulni?
Gál András: Én azt remélem, hogy nem a felvételi módszer határozza meg, hogy egy kép az kép.
Ha egy alkotás képként működik, akkor teljesen irreleváns, hogyan állították elő.
A technika abban segít, hogy az ember át tudja adni, amit akar. Erre kell megtalálni az illetőnek a legjobb módszert.
Dehir.hu: Egy fotózásról készül videójában azt láthatjuk, hogy igen hosszú folyamat analóg eszközökkel dolgozni. Ez valóban így van?
Gál András: Igen, ezért is szeretem, mert rá tudok hangolódni a képekre. Ezek a tennivalók, amelyek szükségesek, segítenek ebben: elszakadni a hétköznapoktól, elfelejteni a napi problémákat. Mivel a világ eléggé gyors, szeretek egy kicsi lelassulni, elfoglalni magam ezzel. Az utómunka is időigényes, akár laborban dolgozik a képekkel az ember, akár digitálisan. Én igyekszem az olyan módosításokat elkerülni, amelyek befolyásolnák a kép valóságos elemeit. Ha digitálisan szerkesztem őket, akkor is csak annyit módosítok a fotókon, amennyit analóg módon laborban is meg tudok tenni.
Dehir.hu: Egy korábbi cikkben azt olvashatjuk: ha nem kamerával, akkor szemmel fényképez. Ez mit jelent?
Gál András: Próbálom befogadni a külvilágot, s ha látok a világból egy olyan elemet, „képkivágást”, amelyről azt gondolom, hogy ezt mindenképpen meg akarom mutatni, mert nekem vagy másnak jelenthet valamit, akkor megörökítem. Ez számomra az egyik izgalmas dolog a fényképezésben. Ha éppen nincs nálam eszköz, akkor is figyelek, s valamilyen projekten töröm a fejem, amibe legközelebb bele fogok vágni.
Dehir.hu: A videóban azt is láthattuk, hogy tengerparton is készültek képek. Nyaralásra is magával viszi a fényképezőgépeket?
Gál András: Számomra a nyaralás nem szokványos, ha valahová megyek, akkor fotográfiai célponként tekintek arra a helyre. Általában úgy nyaralok, hogy állványt és egy közel tíz kilogrammos táskát cipelek magammal, amelyben az eszközök vannak. A családom ehhez alkalmazkodik, addig más programot csinálnak maguknak, míg én a fotózással foglalkozok. Nagy szerelmem Olaszország, főleg a déli része. Úgy érzem, hogy a legutóbb ott készült képeimnek különös apropója is van, hiszen ezeken nem nagyon láthatóak emberek, így akár úgy is tűnhet, mintha nemrég készültek volna.
Dehir.hu: Mi az, amit meg szeretne mutatni egy képpel?
Gál András: Erre a választ két részre kell bontanom, ugyanis más portrét készíteni és más tájakat fényképezni. Egy portrénak a fele, vagy még annál is kisebb része a technika és a fotós, a modell viszi a nagyobb részét a munkának. Nekem az a feladatom ebben az esetben, hogy megragadjam a személyiségét. A Debreceni Arcok című kiállításomon a szívsebészt, az autószerelőt, az operaénekest és a rockzenészt ugyanúgy egy fehér háttér előtt fotóztam. Hozhattak magukkal eszközöket, de én nem adtam senkinek pluszt, így csak magukat tudták reprezentálni. A fő célom azonban az volt, hogy olyanokat örökítsek meg, akik a két kezükkel teremtenek valamit. Alkotó emberekről volt szó, nem kellett, hogy híreseket legyenek.
A fekete-fehér tájképeimnél az időt próbálom megfogni.Nem az aktuális látványt akarom megmutatni, hanem inkább a mögöttes tartalmat.
Van ebben a fényképezésben valamennyi szürrealitás: vannak részletek, amelyek szilárdan állnak a képen, például az épületek. Élesek, könnyen kivehetők és valóságosak. Azonban bizonyos elemek megmozdulnak: tenger, a fa lombja, ahogy fújja a szél vagy a felhők, ahogy éppen elúsznak a távolba. Ezek kontrasztja létrehoz egy világot, amelyet én nagyon szeretek. Ami a fejemben van, azt próbálom fényképezni, bár ez esetenként különbözik a primer látványtól.
Dehir.hu: A járvány miatt most csak online térben állíthatta ki a képeit. Miben más ez a többi tárlathoz viszonyítva?
Gál András: Bár szerintem a képeim a falon érzik jól magukat, úgy tudnak legtöbbet adni a befogadónak, ez a virtuális kiállítási lehetőség mégiscsak segít eljuttatni a képeket az emberekhez, a jelenlegi helyzetben már ennek is örülhetünk.
Gál András online tárlatát megtekinthetik ezen az oldalon, ahol egy virtuális kiállítótérben barangolhatnak a képek között, illetve további fotókat találnak a weboldalon.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)