Az év embere hetente egyszer focizik debreceni barátaival
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2020.02.01. 09:00 | Frissítve: 2020.02.03. 11:12
Debrecen – Sajátos életforma a színház, így nincs túl sok szabadidőm – mondja Mercs János, aki saját bevallása szerint egészen egyszerű dolgokat vár 2020-tól. Interjú.
A színpadon sokféle szerepben láthatják a nézők, a hétköznapjairól, a magánéletéről azonban nem sokat tudhatnak: a világot jelentő deszkákon kívül ugyanis nem különösebben szeret szerepelni. A Dehir választásán a jelöltek között volt az év kulturális szereplője címért folyó küzdelemben – igen előkelő társaságban –, és a végén meg is nyerte ezt a kategóriát: mi több, ő kapta az Év embere címet is! Mercs Jánossal, a Csokonai Színház művészével stílusosan egy csupa tükör, csendes öltözőben ültünk le beszélgetni.
A Tesztoszteronban Janka Barnabással (Fotók: Máthé András)
Dehir.hu: Hogy emlékszik, milyen volt itt debreceni diáknak lenni?
Mercs János: Nagyon jó; gondtalanul teltek ezek az évek. Mivel korán eldőlt, hogy mivel szeretnék foglalkozni, az Ady-gimnázium igazán remek helynek bizonyult számomra; meleg szívvel gondolok rá, na meg a színházra is, ahova már egészen fiatalon bejárásom lehetett.
Dehir.hu: Egyértelmű volt, hogy a Csokonai Színházba szerződjön fiatal színészként?
Mercs János: Debreceni vagyok, de véletlen volt – amennyiben vannak véletlenek –, hogy amikor 2006-ban végeztünk Pesten a színművészetin (ahol Lukáts Andor és Jordán Tamás voltak az osztályfőnökeim), itt pont akkor volt igazgatóváltás, új társulat alakult. S amikor később hívtak máshova, végiggondoltam, hogy miután itt élnek a szüleim, a nagyszüleim, a testvérem, barátaim, jó itt nekem. Ismerem az utcákat, a házakat, az embereket… Persze, az is nagyon izgalmas, ha megérkezek egy új helyre, és felfedezem azt, az viszont, hogy a családom itt él, és itt vagyok velük, semmihez sem hasonlítható.
A saját városommal egyébként jóval összetettebb a viszonyom, mint más helyekkel; sok minden fűz ide, a színházon keresztül, meg azon kívül is.
Közel lakom, biciklivel 15 perc a színház; fontos szempont volt, hogy ne legyek innen túl messzire, mert ha van napi két próbám vagy előadásom, közben hazamegyek a családomhoz. Arra a környékre költöztem vissza egyébként, ahol tízéves korom óta laktunk; a szüleim most is ott élnek tőlünk pár utcára.
Dehir.hu: Sokféle szerepben láthatta a közönség. Közel másfél évtized után melyeket tartja a legkedvesebbeknek?
Mercs János: A kezdeti időkből Osztrovszkijtól a Vihart, amit Viktor Rizsakov rendezett, és egy nagyon érdekes iskolával ismerkedtünk meg általa. Ott volt még az Oblom-off, a Szegény Dzsoni és Árnika vagy a Revizor. Sokszor felemlegetik az ismerősök, és én is nagyon szerettem a Bolha a fülbe című darabot. De jó volt megismerkedni és találkozni Szabó Magdával is, amikor a darabjaiban játszhattam, és az Egy szerelem három éjszakájára is szívesen emlékszem vissza, ahol még énekelhettem is. Az utóbbi években pedig egészen elkényeztet a színház: a Három nővér, a Tesztoszteron, a Szétbombázva vagy a Don Quijote nagyon jó szerepekkel kínált meg.
Dehir.hu: Honnan értesült róla, hogy a Dehir Év embere választásának jelöltje lett?
Mercs János: A művészeti főtitkárunk, Miklós Eszter szólt. Örültem neki, jólesett, bár egy ideig nem hittem, hogy nyerhetek. Ha akkor megkérdeznek, biztosan Nemes József karnagy urat és a Lautitiát mondtam volna esélyesnek, aztán amikor elkezdtünk fej fej mellett haladni, kezdtem beleélni magam én is. Nagyon sok visszajelzést kaptam, jólesett, amikor bementem például a könyvtárba, és valaki, akivel nem is ismerjük egymást, csak annyit mondott, hogy én is magára szavaztam ám…
Budapestről, Győrből is üzentek ismerősök, hogy látták és szavaztak rám, de még Kapa, Mucsi Zoltán is felhívott.
De nemcsak szakmabeliek, hanem akár a pék is, a boltos is megszólított. Vagy a fiam óvónője. Nem tagadom, jólesett ez, mert csak itt élek már néhány évtizede, és nagyon örülök, hogy végül sikerült megnyernem.
Dehir.hu: Sokat dolgozik?
Mercs János: Eléggé, de nem panaszkodom. Ötödik éve foglalkozom amatőr színjátszókkal egy pályázat keretében, máskor versmondókat zsűrizek, de van egy saját előadásom is Babits Jónás könyve című verséből, amit iskolákban, művelődési házakban játszom, ha hívnak. Itt a színházban három-négy bemutató az átlag egy évadban, idén viszont kértem, ha lehet, kicsit legyen kevesebb, három hónapos a kislányom ugyanis, és szeretnék minél több időt vele tölteni.
Dehir.hu: Még a díjátadás napján is játszott!
Mercs János: Igen; akkor a Szívlapát volt műsoron. (Ezt februárban is láthatják a debreceni nézők: 15-én és 17-én – a szerk.)
Dehir.hu: Ha nem dolgozik, hogyan lazít, mi kapcsolja ki?
Mercs János: Sajátos életforma a színház, így nincs túl sok szabadidőm. Ha meg van, akkor sem egyszerű a helyzet, mert
nem életszerű, hogy, mondjuk, délután háromkor, amikor én ráérek, programot tudjak szervezni a barátokkal, mivel akkor általában ők még javában dolgoznak, estefelé pedig én játszom.
Az nagyon jó, hogy a feleségem is hasonló érdeklődésű; vele nemrég egy délelőtt a Modembe mentünk el egy kiállításra. Jó volt együtt kimozdulni kicsit. Nyáron egy-egy nyaralás belefér, és, persze, gyakran megyünk színházba is, mert fontos, hogy a kollégáimat megnézzem azokban a darabokban, amelyekben nem vagyok benne. A fiam most már ötéves, így vele is több helyre el lehet menni. A múltkor például a Lautitiát hallgattuk meg, most már ő is kibír egy koncertnyi időt.
Dehir.hu: Sport?
Mercs János: Hetente egyszer focizok; ez fizikailag is jól jön, meg ki is kapcsol, hogy olyankor csak a játékra kell figyelnem. Emellett van egy régi házunk, nagy kerttel, és bár nem vagyok egy ezermester típus, de ott is mindig van mit csinálni.
Dehir.hu: Vannak álmai, tervei? Mit vár 2020-tól?
Mercs János: Egyszerű dolgokat: jó szerepeket, egészséget, boldog családi életet...
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
A debreceni búsképű lovag szeretné jobbá tenni a világot | 2019.10.24 |
A férfiak tényleg csak azt akarják a nőktől | 2019.05.01 |
Mi lesz velünk, ha atomjaira hull az ismert világ? | 2019.02.22 |
Kiderült, ki lett az év embere Debrecenben – fotókkal | 2020.01.18 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)