Állhatatos herceg egy régi kópián
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.04.04. 10:36 | Frissítve: 2011.04.04. 10:36
Debrecen – A 20. század meghatározó színházi műhelyeit bemutató sorozat Jerzy Grotowski 1965-ös filmjével folytatódik a Horváth Árpád Stúdiószínházban.
Az Állhatatos herceg vetítésével folytatódik a 20. század meghatározó színházi műhelyeit bemutató filmsorozat a Csokonai stúdiószínházában hétfő délután 4 órakor.
Jerzy Grotowski 1965-ös filmje egy olyan előadásról szól, melyet annak idején csak nagyon kevesen láthattak, mivel térbeli megoldásai miatt nagyon kis közönségre tervezték, ám még bő 40 év múltán is izgalmas alkotás azok számára, akiket érdekel a színház működése. Mitől izgalmas ez a régi, nem túl jó minőségű kópia? Leginkább Ryszard Cieślak miatt, aki Grotowskival együttműködve a színészi jelenlét olyan intenzitását valósítja meg, ami már nem is alakítás, hanem átlényegülés, és amiről Artaud álmodott, amikor ezt írta: „A színészek legyenek olyanok, mint az elevenen megégetett vértanúk, akik még a máglyáról is jeleket adnak nekünk”. Grotowski ehhez még hozzáteszi: az is szükséges, hogy e jelek artikuláltak legyenek, és ezt a spontaneitás és a fegyelem egységével lehet elérni.
Mint azt a színház honlapján olvastuk, Grotowski gyakran elmesélte a ma délután filmfelvétel történetét: „Valamikor - talán 1965-ben - megengedtük a rádiónak, hogy hangfelvételt készítsenek az egyik rendesen, nézők jelenlétében játszott előadásról, mivel azoknak a műszaki embereknek módjukban állt rejtett mikrofonokat beállítani, és így rögzíteni a hangot. Néhány év múlva Olaszországban vagy máshol, ahol az Állhatatos herceget játszottuk, egy ismeretlen amatőr a szellőzőnyíláson keresztül kamera segítségével felvette az egész előadást, de csak vizuálisan, azaz hang nélkül. /.../ Ez a dokumentum a római egyetemhez került. És az egyetem elhatározta, hogy összemontírozza a hangot ezzel a kalandos úton felvett képi anyaggal. Minderre akkor került sor, amikor az előadás már régen nem létezett, már nem játszottuk többé. A hangrögzítés és a képfelvétel között eltelt néhány év. Ennek ellenére a hangot és a képet egyesítve különösebb nehézség nélkül megteremtették a szinkront. Az egész összhangban volt.”
Az ezentúl havonta megrendezett találkozókon a vetítések utáni beszélgetésre szeretettel várja az érdeklődőket Király Nina színháztörténész. A belépés ingyenes.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)