A magyar nyelv őre néha Kaszparovval sakkozik
Szerző: MTI-Press/Mátraházi Zsuzsa | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.02.14. 11:24 | Frissítve: 2012.02.14. 11:27
Budapest – Költőnek készült, végül nyelvész lett belőle. A nyolcvanéves Grétsy László szerint ma nincs szükség új Kazinczyra.
Jóval azelőtt lett "celeb" Grétsy László, hogy a ma oly elterjedt, angol eredetű szó meghonosodott a magyarban, és olyan jelentésmódosuláson ment át, ami miatt mostanra szinte sértő megjegyzéssé vált. A nyolcvanadik születésnapjához érkezett Grétsy nyelvművelő műsorait 1960 óta láthatja-hallhatja a közönség. A Vágó Istvánnal közös Álljunk meg egy szóra! tíz évet ért meg, a korábbi A nyelv világa pedig tizenhét esztendeig műsoron volt. Grétsy László, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke igazi őre a nyelvnek, számos ismeretterjesztő rovata van újságokban. Érdekesen, tréfásan közelíti meg a sokak által unalmasnak gyanított témát.
Felvették a Lomonoszovra is
- Kölyökkorom óta legkedvesebb időtöltésem a nyelvi játék - mondja. - Tízéves voltam, amikor első saját készítésű keresztrejtvényemet elküldtem a Fehér Barát című lapnak. Fő sorául közmondást választottam: "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra", és a kezdő "a" azonos volt az utolsóval. Meg is jelent az újságban, és egy nagy torta volt a jutalmam. Ez a kedvtelés végigkísérte az életemet. Már meglett ember voltam, amikor 1970-ben az ugyancsak rejtvénybolond Vargha Balázzsal közösen megszerveztük a TIT-ben a Nyelvi játékok klubját, és húsz évig vezettük. Azon kevesek közé tartozott Grétsy László, akiknek végig jeles bizonyítványuk volt, kitüntették Kiváló Diák- meg Rákosi Mátyás-emlékéremmel, és jutalmul fölvették a Lomonoszov Egyetemre, Moszkvába. De nem akart az orosz nyelv tudora lenni. Figyelmeztették, hogy a visszautasítás következményeként esetleg nem kerül be az ELTE-re, de mégis bejutott magyar-történelem szakra.
- Elárulom, azzal a céllal mentem a bölcsészkarra, hogy költő leszek - folytatja -, de az első félév és Pais Dezső meggyőzött, hogy nekem a magyar nyelvvel kell foglalkoznom. Miután az aspirantúra tudományos továbbképzési éveit letöltöttem, a Nyelvtudományi Intézetbe, Lőrincze Lajos osztályára kerültem, ahol hetente kétszer teljesítettem például telefonszolgálatot. Sokan érdeklődtek nyelvi kérdések iránt. Ez azóta is így van, immár hatvan éve, csak most jobbára e-mailben kapom a kérdéseket, megjegyzéseket. Olykor biztatást várva faggatnak: "Ugye, tanár úr, már nem szabad tovább tűrni, hogy az idegen szavak elárasszanak bennünket?" -
Tényleg nem mindegy - állapítja meg -, hogy miként használjuk a nyelvet.. Az anyanyelvet elődeink végtelen sora alakította és örökítette ránk, ezért nekünk kutya kötelességünk úgy bánni vele, úgy őrizni, korszerűsíteni, hogy utódainkat kétszáz év múlva is jól szolgálja.
A nyelv nem romlik
- A nyelv nem romlik - hangsúlyozza Grétsy tanár úr -, legfeljebb nem rendeltetésszerűen használjuk. Miért kell manapság a médiában, a publicisztikában meggyökereztetni, sőt a parlamentbe is bevinni a trágárságot? Ezzel mintha azt sugallnák, hogy az irodalom vagy a politika nyelve legyen teljesen azonos a mindennapokéval, ahol elkáromkodhatjuk magunkat, ha kalapáccsal ráütünk az ujjunkra. A nyelvi rétegeket nem szabad összemosnunk, ebben óriási a pedagógusok és a közszereplők felelőssége.
A nyelvész fontos feladatnak tartja a szaktudomány magyar szókincsének folyamatos megújítását: e nélkül a tudomány ötven év múlva nem lesz magyarul művelhető. A köznyelvben azonban nincs szükség új Kazinczyra, mert öntisztulásra képes, kiveti magából a tőle idegen elemeket. Ki nevezi manapság pertlinek a cipőfűzőt vagy frizsidernek a hűtőt? - kérdezi. Az új technika gyors elterjedése miatt ma jobbára idegen szavak átvételével gyarapszik a nyelvünk, jobb ez, mint a hosszas körülírás. De születtek szép és találó magyar kifejezések is, ilyen például a honlap vagy a fallabda.
- Az erőszakos magyarítást nem helyeslem - jelenti ki. - A köznyelv általában nem fogadja el az ember rátukmálta szavakat. Vagy tízszer hirdettem pályázatot pályám során egy-egy idegen szó magyarral való kiváltására, de a sok-sok javaslatból a zsűri által kiválasztott változatok nem honosodtak meg.
Akár húsz-negyven lépés is lehet
Nyolcvanadik születésnapja alkalmából a nyelvész szívesen beszél mindennapjairól. Például, hogy negyvenhat év házasság utáni özvegységében régi-új társat talált. Ifjúkoruk óta rendszeresen együtt bridzseltek feleségével és egy baráti házaspárral. A sors az ugyancsak egyedül maradt női kártyapartnerrel hozta össze, akiben - mondja - ma is a huszonéves ifjú asszonyt látja.
Mostanában hobbijával, a sakkjátékkal is többet tud foglalkozni. Fiatalon másodosztályban versenyzett, és a polcán ma is ott sorakoznak a sakkújságok. "Kaszparovját", a kis sakkautomatát mindig viszi magával, ha elutazik. A tanszékétől kapta ajándékba, amikor nyugdíjba ment. Sikerült párszor legyőznie, de a géppel nagyon nehéz elbánni - panaszolja -, vele szemben a döntetlen kivívása is szép teljesítmény.
- Az élet olyan, mint egy nagymesteri játszma. Az első szakasza a megnyitás, amikor igyekszünk magunkból embert faragni. Ez az iskoláink befejeztével véget ér. Akkor jön a középjáték a családalapítással, a megélhetésért folytatott harccal; ott fondorlatosan kell kombinálni. A magam nyolcvan évével már a végjátéknál tartok. De tudvalevő, hogy ügyes sakkozóknál ez akár húsz-negyven lépés is lehet…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)