A legjobb előadó és énekes díját is elnyerte a Debrecentől búcsúzó Gina
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.04.27. 08:11 | Frissítve: 2015.04.27. 08:13
Debrecen – Díjesővel búcsúzik a cívisvárostól ez a szenvedélyes énekes és zongorista, aki szüléskísérő dúla is lehetne akár.
Fiatal és igazán sokoldalú tehetség Éles Gina, aki hatalmas sikert aratott a Kedv, remények, trillák pályázaton Ady- és Radnóti-versmegzenésítéseivel. A legjobb előadónak és a legjobb énekesnek járó díjat egyaránt neki ítélte a zsűri a Debreceni Művelődési Központban, a magyar költészet napjának előestéjén tartott rendezvényen.
Dehir.hu: Miért pont őket választottad, s miért éppen Az én menyasszonyom és a Két karodban című verseket? Érdekes a mai világnak az, amit Ady vagy Radnóti írt sok-sok évtizeddel ezelőtt?
Éles Gina: A világ nevében nem tudok nyilatkozni, de az én kis világomban mindenféleképpen helye van Ady súlyos viharainak és Radnóti lelkemet bizsergető érzelmeinek. Mindig kapok tőlük én is, és amit kapok, azt szeretném átadni másoknak. Erre a két versre évekkel ezelőtt írtam a dalt, de csak nemrég érzem magamon, hogy életem történései megérlelték bennem azt a csatornát, amin keresztül ezeknek a verseknek a szavai hitelessé válnak az előadásomban. Talán ez is mutatja mennyire időtállóan emberiek Ady és Radnóti alkotásai, mert ennyi idő után is az életünk, az életem egy szakaszához szegődnek, megérintenek és elkísérnek egy darabon.
Dehir.hu: Hogy állsz a kortárs költőkkel?
Éles Gina: Első versmegzenésítéseim Kovács András Ferenc versei voltak. A Debreceni Egyetemi Színházban játszottam pár darabban, néha saját szövegű dalaimat is elénekeltem. Egyszer volt tanárom Lukovszki Judit egy irodalmi műsort szervezett az egyetemen és küldött nekem egy halom verset, hogy ha van kedvem válogassak és zenésítsek meg belőlük párat. Én megörültem, mert akkor egy ideje nem írtam saját szöveget, és azt gondoltam, hogy „Ez nekem miért nem jutott eddig eszembe?”. Így kezdődött ez a szerelem.
Dehir.hu: A zsűri a zenét, az énekhangot, a szenvedélyektől izzó előadást egyaránt dicsérte. Van, amit nem lehet tanulni. Van azonban, amit igen. Hol kezdtél zongorázni illetve énekelni? S játszol-e más hangszeren is?
Éles Gina: Zavarba ejtően sok dicséretet kaptam a zsűritől. Felemelő érzés, amikor a zeném ilyen hatást gyakorol a hallgatójára. Szeretem érezni, amikor az emberek a jelenlétükkel mellém szegődnek éneklés közben. Életemben a legelső emlékeim közé tartozik az éneklés. Kicsi korom óta folyamatosan kórusokban énekeltem, kislány koromban pedig zeneiskolában zongorázni tanultam. De csak egyetem alatt éreztem azt a késztetést, hogy elszakadjak minden kottai formalitástól és a zongora mellett üldögélve szabadjára merjem engedni a bennem lévő zenét. Klasszikus zenéhez szokott ujjaimnak és hangomnak eleinte furcsának és botladozónak tűnt a belőlem kikívánkozó „irányzat”, de mostanra kaptam annyi bátorító visszajelzést, amiből úgy érzem nem csak nekem ad örömöt az, amit csinálok. Más hangszeren nem játszom, bár otthon szívesen kísérletezgetek a kis dobomon, a csörgőimen és a kis kalimbámon.
Dehir.hu: Profi volt az előadás, a játék egyaránt. Láthatóan és hallhatóan nem életedben először léptél színpadra – például a napokban a Hoppál Mihály Band koncertjén is ott voltál. Mióta vagy tagja annak a csapatnak? S merre, kikkel szoktál még dolgozni?
Éles Gina: Évek óta dédelgetett vágyam, hogy ne csak egyedül zongorázzak és énekeljek, hanem más zenészekkel is alkothassak. A Weöres Sándor emlékévre például Katona Lóránt gitáros barátommal készítettünk egy 40 perces zenés műsort, ahol minden verset egy versmegzenésítésem követett. Az ország több városában bemutattuk ezt az előadásunkat, és közben sokat tanultam magamról és a színpadról. A Hoppál Mihály Banddel teljesen véletlenül ismerkedtem meg. A zenekar frontembere, Misi hallott engem 2014 őszén Sopronban egy fesztiválon, ahol a dalaimat énekeltem. Odajött hozzám és azt mondta, hogy nekem ezzel kellene foglalkoznom. Majd bemutatta az éppen alakulóban lévő új zenekarát és megkért, hogy csatlakozzam, mert szívesen játszanák a dalaimat. Igazi égből pottyant ajándéknak éreztem, hogy nem egy, hanem egyből fél tucat kiváló és színes egyéniségű zenésszel dolgozhatok együtt. Mivel az év elején a Kodály kórussal turnéztam, csak most tavasszal tudtam részt venni a koncerteken. Rengeteg közös tervünk van, folyamatosan új dalokon jár az eszünk, így a közeljövőben gyakran hallhatnak minket együtt az érdeklődők.
Dehir.hu: Kik a zenei példaképeid? Ki az, akit mesterednek tartasz, vagy akit egyszerűen nagyon szeretsz?
Éles Gina: Tudatosan nincs példaképem, de minden bizonnyal hatással vannak rám azok az emberek, akiknek a zenéit szeretem. Csodálom például Bobby McFerrin szabadságát, Regina Spektor játékosságát, Jeanne Cherhal kifogyhatatlan ötleteit, Palya Bea varázslását, Szabó Balázs lélekreptetését, Both Miklós gondolkodását. Újabban pedig Noa (Achinoam Nini) üde dalaiban gyönyörködöm.
Dehir.hu: A zongora és az ének együtt mennyiben szorít műfaji korlátok közé? Inkább zenésznek vagy inkább énekesnek tartod magad?
Éles Gina: Műfaji korlátokat nem a hangszerem szab, hanem az ami magától kikívánkozik belőlem. Én nem is tudom besorolni magam egy stílusba sem, de mások olyan kategóriákat találtak nekem, mint világzene, dzessz, blues, sanzon. Inkább énekesnek érzem magam, nagyon jól esik a zongorával együtt énekelni, összenőttünk.
Dehir.hu: Ha nem zenével foglalkozol, hogyan és mivel telnek a napjaid?
Éles Gina: Az angol-francia bölcsész diplomám megszerzése után, a természetgyógyászatba kóstoltam bele egy tanácsadó diploma erejéig, aztán egy időben szüléskísérő dúla szerettem volna lenni, később pedig jártam zeneterápiás képzésre. Sok mindenbe belekóstoltam, mindenből magammal viszek egy szeletet. Emellett persze dolgoztam is sokfelé, most épp ez is képlékeny, mert májustól Budapestre költözöm.
Dehir.hu: Mik a terveid, mivel szeretnél foglalkozni az elkövetkező hónapokban-években? Hol és mikor, milyen produkciókban láthatunk legközelebb?
Éles Gina: Mindenféleképpen szeretném áramoltatni a dalaimat, hogy még több embert megismerhessek ezáltal. A közösségi oldalamon létrehoztam egy felületet ÉG – Éles Gina néven, ahol igyekszem közölni a koncertek időpontjait és az ezzel kapcsolatos híreket. A közeljövőben leginkább Budapestre szólnak a felkérések. Legközelebb május 8-án a Pótkulcs Pubban, június 20-án a Csekovszky Múzeumban. Egyelőre ezek a biztosak, a többi alakulóban van, A Kedv, remények, trillák versmegzenésítő pályázaton elért eredményem számomra szimbolikus jelentőségű: örülök, hogy a zenémet bemutatva búcsúzhatok a szülővárosomtól, mielőtt a fővárosba költözök. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ezáltal is új embereket ismerhettem meg. Remélem, lesz még alkalmam Debrecenben énekelni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)