A hét mesterlövész újra igazságot tesz Debrecenben is
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.09.25. 10:12 | Frissítve: 2016.09.26. 08:14
Debrecen – Egy percig sem fogunk unatkozni. Jön a fejvadászok, törvényen kívüliek, szerencsejátékosok és zsoldosok csapata. Kritika.
Az előző évtizedben olyannyira népszerű újraforgatási láz az elmúlt pár évben meglehetősen csillapodni látszott. Egy egész sorozatnyi bukás kellett ahhoz, hogy a stúdiók rájöjjenek, nem mindig kifizetődő megpróbálni ugyanazt többször is eladni a nagyközönségnek. Ha esetleg fel is tűnik egy-egy ismeretlen, vagy feltörekvő alkotó, aki régi sikerek farvizén igyekezne bejutni a nagyok közé, a végeredmény szinte minden esetben kritikai és anyagi bukta.
Az idei év különösen érdekes ebből a szempontból, ugyanis két megkérdőjelezhetetlen klasszikust is újraforgattak: az egyik a már mozikban futó Ben-Hur, a másik pedig a most érkező film: A hét mesterlövész. Míg előbbi folytatja a bukássorozatot, addig utóbbira két dolog miatt is érdemes odafigyelni. Először is a film alapja nem egy, hanem két filmtörténeti klasszikus. Másrészt pedig ebben az esetben a kamera mögött és előtt is már befutott, tehetséges alkotógárda áll. Rose Creek vadnyugati városát az alávaló Bartholomew Bogue tartja halálos irányítása alatt, szigorú rezsimet kényszerítve a populációra. A kétségbeesett lakosok Emma Cullen vezetésével egy szedett-vedett csapathoz fordulnak védelemért: fejvadászok, törvényen kívüliek, szerencsejátékosok és zsoldosok társaságához. A hét bandita felkészíti a városkát a közelgő leszámolásra, miközben arra is rájönnek, hogy talán a pénz nem az egyetlen, amiért ezt a harcot vívják.
A történetet nagy valószínűséggel nem kell sokaknak bemutatni, hiszen John Sturges 1960-as klasszikusa rendkívüli népszerűségnek örvend hazánkban is, Kuroszava eredeti alkotása pedig szinte minden filmrajongó szívében különleges helyet foglal el. Többek között ezért is merül fel rögtön a kérdés, hogy mi vehette rá ezeket a kifejezetten sikeres, tehetséges alkotókat arra, hogy egy ilyen volumenű, „dupla-klasszikust” próbáljanak meg újból elkészíteni. Az igaz, hogy Antoine Fuqua rendező megbízható filmes, akinél a szórakozás, valamint a kiváló színészi alakítások garantáltak, viszont filmjei sohasem voltak képesek többet nyújtani a közepesnél. Miért pont ő volt a legjobb választás egy ekkora projekthez?
A film önmagában szórakoztató és látványos: egy percig sem fogunk unatkozni, hiszen minden megvan benne, ami egy sikeres műfaji filmhez szükséges. Fuqua betartja a szabályokat, és igyekszik tiszteletben tartani az elődeit. Sokszor talán egy kicsit túlzottan is, és sajnos ebből ered a film legnagyobb problémája: a direktor nem merészel eleget újítani. Nem képes új szemszögből megközelíteni ugyanazt a történetet, esetleg másféle karakterrel felruházni azt. Bár valamennyire igyekszik politikus lenni, kissé az Egyesült Államok jelenlegi helyzetét kritizálva, sajnos nincs elég elhatározás benne. Éppen ezért ez a próbálkozás is elhalványul, pusztán érdekesség marad. A filmje nem elég merész, hogy több legyen egyszerű westernnél.
Az már sokkal inkább érthető, hogy a stúdió miért bízott a színészeiben, kiváltképp Chris Prattben, akinek csillaga egyre feljebb ível. A mozi leginkább működő része ugyanis a szereplőgárda. Pratt mindenféle erőlködés nélkül hozza ugyanazt a popcorn-filmes sármot, amit már megszokhatttunk tőle A galaxis őrzőiben és a Jurassic Worldben, és ami miatt sokan a fiatal Harrison Ford-hoz hasonlítják. A csapatot Fuqua visszatérő színésze, Denzel Washington vezeti, aki mint mindig, most is kiválóan ragadja meg karaktere lényegét, valamint a néző figyelmét. Ő az, aki képes új csavart hozni a figurájába, és frissé, érdekessé tenni azt a mai közönség számára is. Ő és Pratt azok, akik 2016-ba emelik a produkciót.
A szórakozás tehát garantált, még ha a film nem is képes többet nyújtani a megszokott western-kalandoktól. Aki esetleg nem látta a korábbi műveket, annak szinte fel sem fognak tűnni ezek a hibák. Azonban itt újra feltehető a kérdés, hogy ha ennyire nem volt semmilyen újító szándék az alkotókban, akkor miért kellett ekkora fába vágni a fejszéjüket? Akármennyire is elfogadható a film, nem lehet elmenni az előtörténete mellett, hiszen az annyira szembetűnő. A filmből nem derül ki a vállalkozás miértje, így hát marad számunkra egy nézhető, de akár át is ugorható film. Fuqua hozza a tőle elvárhatót, aki pedig ennél többre vágyik, az vegye elő a klasszikusokat. Azok sohasem okoznak csalódást.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: szeptember 22. és 28 között 15.15-től ( 22-én 20.15-től, 23-án, 24-én, 25-én, 27-én és 28-án 20 órától is), 29. és október 5. között 20 órától. (30-án nincs előadás.) Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)