Folytatódik a pofátlanul vicces horror komédia
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.10.26. 09:40 | Frissítve: 2019.10.28. 10:09
Debrecen – Ruben Fleischer újból megmutatta, hogy épkézláb filmet csak úgy tud rendezni, ha annak a címében benne van a Zombieland szó. Kritika.
Szinte meglepetésként ért, mikor rápillantottam a havi moziműsorra, és megláttam, hogy a Zombieland folytatása október közepétől már látható lesz a mozivásznakon. Olyan régóta beszéltek a második epizódról korábban, hogy létezésének lehetősége csupán egy feledésbe merült vágyálom maradt. Ruben Fleischer 2009-es komédiája jött, látott és győzött. A pofátlanul vicces, friss csavar a horror komédia alműfaján még akkor is megtartotta élvezeti értékét, ha többszöri újranézésre azért felfedte hiányosságait. A második rész megérkezett, és tulajdonképpen ugyanazt hozza, amit az elődje is. A frissesség, ahogy az a folytatásoknál megszokható, hiányzik – ami maradt, az viszont nem biztos hogy elég arra, hogy elérje a klasszikus-státuszt. Sőt, még egyszeri szórakozásnak is épphogy csak megfelel.
Az első epizód hősei, Colombus, Tallahassee, Wichita és Little Rock visszatérnek, hogy újabb kalandokkal nézzenek szembe. Útjuk a Fehér Házon keresztül Amerika szívéig vezet, és egy veszélyes, őrületes hajsza folyamán igyekeznek megküzdeni a továbbfejlődött zombikkal, és persze az új túlélőkkel. Ahogyan keresztülvágják magukat a legújabb akadályokon, hamar rádöbbennek, hogy a legfőbb megoldandó probléma még hátravan: megküzdeni a saját nagyszájú, fogadott családjukkal.
Ha megpróbálok visszagondolni arra, miért is volt annyira jó az első rész, akkor hirtelen nem az akció, vagy a zombik ugranak be.
A mozit négy főszereplő tette emlékezetessé, valamint az, hogy az írók milyen frissen és egyedien közelítettek magához a zombis komédia műfajához.
(Bár nem ez volt az első olyan alkotás, ami a vánszorgó élőhalottakkal igyekezett megnevettetni a közönséget.) Az alkotók nem mondtak és mutattak semmi újat, a zsáner filmjeiből mégis számtalan ötlettel űztek gúnyt, azok építőkockáit pedig irigylésre méltó kreativitással forgatták ki. Nem számított, hogy a történet meglehetősen vékony és még másfél órát is alig tud kitölteni. A karakterek szerethetőek voltak, a köztük lévő kémia olyan valóságosnak és élvezetesnek mutatkozott, hogy a mozi nagyon hamar idézhető klasszikussá vált.
2009 óta azonban nagyon sok víz lefolyt a Dunán: jöttek újabb zombikomédiák, sorozatok, játékok, és a már akkor is kicsit elcsépelt műfaj mára teljes mértékben elhasználódott. Ennek ellenére mindannyian vártuk a folytatást, még akkor is, ha Fleischer azóta olyan alkotásokkal bizonyította tehetségtelenségét, mint a Gengszterosztag, vagy a Venom.
A Zombieland: Második lövés ennek fényében sajnos nem tud sokkal többet nyújtani, mint az első részből ismert történetszálak és poénok felmelegítése, néhány új karakter, és egy elsietett, lusta forgatókönyv. Utóbbi helyenként már olyan szinten abszurd és fejletlen maradt, hogy az jelentősen levon a film élvezeti értékéből. A karakterek motivációi sokszor hiteltelenek és teljesen logikátlanok, éppen úgy, ahogyan a tetteik is. A Deadpool-filmek írói, Paul Wernick és Rhett Reese többször is olyan irányba viszik a hőseiket, és olyan döntésekre kényszerítik őket, melyek által valódi emberek helyett üresfejű, szívtelen karikatúrákká váltak. Mindezt azért, hogy fenntartsák valahogyan a gyenge lábakon álló, drámai feszültséget nélkülöző történet lendületét. Csak nagyon nehezen lehet olyasmit találni a filmben, amit ne láttunk volna már tíz évvel ezelőtt: hasonló történetszálak, problémák és szituációk. Ebben az esetben mindez azonban már jóval elavultabbnak érződik.
Ha egy folytatástól csak annyit várunk el, hogy pontosan ugyanazt adja, mint az elődje, akkor igazából nem kell félnünk.
Az új karakterek – legfőképpen a Zoey Dutch által alakított Madison – bármennyire is vékonyak, mégis szórakoztatóak és üdítő adalékai az új epizódnak. A központi négyes még mindig ugyanolyan imádnivaló – ők szolgáltatják a legfőbb okot arra, hogy elmenjünk a moziba a filmért. A köztük lévő karakterdinamika, a pörgő, poénos duma elhiteti velünk, hogy itt valóban olyan emberekről van szó, akik már jó ideje együtt kalandoznak a zombikkal fertőzött világban, amolyan családként. Ahogyan ők voltak azok, akik miatt újra és újra elő lehetett venni az első filmet, úgy csapatuk itt is a legnagyobb húzóerő – egyszerűen jó nézni őket.
Ruben Fleischer újból megmutatta, hogy épkézláb filmet csak úgy tud rendezni, ha annak a címében benne van a Zombieland szó. A kész mű nem túlzottan jó, és a többség már a moziból kijövet elfelejti majd. De mégsem lett borzalmas, és legalább az első rész szintjét tudta tartani, jó és rossz értelemben egyaránt. Így akinek hiányzott a kis túlélőcsalád, az bátran indulhat a moziba a hétvégén. Ha többet nem is, de egy jó dumapárbajt Woody Harrelson, Emma Stone, Jesse Eisenberg és Abigail Breslin között azért mindenképpen kapni fog. Tekintettel arra, hogy az első epizód legnagyobb erőssége is ez volt, sokaknak ennyi éppen elég lesz. A többiek viszont inkább kerüljék.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Bárcsak több ilyen művészt láthatnánk a vásznon | 2019.10.20 |
Sok esetben tényleg azoknak a legnehezebb, akik maradtak | 2019.10.12 |
Törvényszerűen gyűlölni kell azt, aki rossz? | 2019.10.05 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)