Ez a francia terápia igencsak káros lehet az egészségre
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2020.07.18. 10:30 | Frissítve: 2020.07.18. 10:31
Debrecen - A szereplőkére és a nézőkére is. Gérard Depardieu szerint Magyarországon jobban tudja kúrálni magát a beteg, mint náluk. Kritika.
Kétség kívül a filmipart és a mozikat érte az egyik legnagyobb csapás a szórakoztatóiparon belül a járvány ideje alatt: bezártak a filmszínházak, leálltak a filmforgatások, és újdonságokra is alig számíthatnak a nézők. Az olyan nagyágyúk előtt, mint a várva várt Tenet vagy a Mulan élőszereplős változata, be kell érnünk a langymeleg francia „vígjátékokkal”, amelyekben annyi poénosság sincs, mint egy pohár joghurtban.
A terápia
A terápia című filmben az egyik legnépszerűbb francia színész, Gérard Depardieu köt barátságot a szintén ismert íróval, Michel Houellebecq-kel: mindketten önmagukat játsszák. Milyen izgalmas is szembesülni azzal, hogyan fogadják a rajongók vagy az átlagos nézők, olvasók a hírességek jelenlétét! Van, aki az arcukba tolja, hogy ők az ország szégyenei (bármilyen érvelés nélkül), más pedig olyan könyvet szeretne dedikáltatni a szerzővel, amelyet nem is ő írt. Ezen felül persze a gyógyszálloda szakemberei szeretnék jó útra is téríteni a borral, a cigarettával és a jó falatokkal különösen szimpatizáló párost: kevés sikerrel, az első adandó alkalommal isznak és bagóznak. Ilyen egy remek terápia, nem igaz?
A film a 2014-es Michel Houellebecq elrablása című mozi folytatásának tekinthető: ha ezt nem láttuk, ne is üljünk be a moziba megnézni A terápiát, mert jóformán semmit sem fogunk érteni belőle. (Én is így jártam.) Ennek ismerete nélkül ugyanis olyan ezt a filmet nézni, mint úszástudás hiányában beleesni egy közepesen mély medencébe. Elviselhető, de nem kellemes.
Vulgáris, agyament okfejtések hálózata ez a női nemi szervekről, a feltámadásról, Istenről, a szerelemről, a zsidókról, a művészetről és még egy sor másik dologról, persze olyan pityókásan felszínesen,
amikor a beszélgetőfelek azt hiszik, hogy épp világmegváltó gondolatok hagyják el a szájukat. Pedig nem, az unalmas, lassan csordogáló, erőltetett történet sem sokat segít ezen a helyzeten.
A világfájdalma elől a gyógyszállodába menekülő író kicsit sem rokonszenves, ellenben Depardieu – aki egy ízben megjegyzi, hogy Franciaország nem túl jó, ellenben Magyarország, na az igazán király hely – jóval szimpatikusabb, szórakoztatóbb, emberközelibb figura. Ő menti meg valamennyire ezt a művészieskedő romhalmazt, amelynek váratlan végkimenetele csak még inkább fejcsóválásra készteti a nézőket.
Pedig tartalmasabb párbeszédekkel igazán szuper film is kijöhetett volna ebből a lassú történetvezetés ellenére is. Két idősödő fickó összebarátkozik egy isten háta mögötti hotelben, jókat beszélgetnek és legeltetik a szemüket a csinos fiatalokon, felidézve saját szép emlékeiket. Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjében Harvey Keitel és Michael Caine remekeltek, sok mosolyt csalva az arcunkra. Talán megvolt az az olasz rendezőben, ami Guillaume Nicloux direktorból hiányzott?
A filmet szerzőnk az újra nyitott Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)