A Sicario folytatása egészen jó akciófilm, némi sötétséggel megspékelve
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.07.01. 11:05 | Frissítve: 2018.07.01. 11:08
Debrecen – Meglepő, de folytatódik a drogok elleni háborúról szóló mozi. S hogy milyen lett? Kritika.
A Sicario folytatása érdekes elvárásokkal nézett szembe. Egyrészt az első rész egy univerzálisan ünnepelt klasszikus, mely nem csupán cannes-i kritikusokat és a kartell-filmek rajongóinak elvárását forgatta fel pár évvel ezelőtti premierjekor, hanem műfaján belül szinte az összes ismert szabályt felrúgta. Kiváló film volt. Azonban mégsem arról a moziról van szó, amiről rögtön eszünkbe jutna egy folytatás: szinte meglepetésként érkezett a hír, amikor kiderült, hogy a Sony mégis berendeli a második részt, sőt, franchise-zá szeretné duzzasztani a történetet.
A hír nem volt kellemetlen, sokkal inkább szükségtelen, mégis valamennyi kíváncsisággal töltötte el a filmvilágot. Ráadásul az első rész két legerősebb pontja, Emily Blunt színésznő és Denis Villeneuve rendező sem tért vissza a folytatáshoz, ami újabb aggodalomra adott okot, viszont Benicio del Toro és Josh Brolin igen, ami még tovább bonyolította a dolgot. A film most megérkezett, és éppen olyan lett, mint a stáb összetétele: kicsit felemás, mégis élvezhető.
A történet teljesen elhagyja az első film cselekményét, és egy új fejezetet nyit. Az előző részben megismert Matt Garver ügynök (Brolin) újra kapcsolatba lép a titokzatos és korrupt Alejandróval (Del Toro).
A cél: egy háború kirobbantása a drogkartellek között.
Garver tervei szerint elrabolják egy nagy kartell vezetőjének a lányát, ezzel elindítva az eseményeket. Amikor azonban a lány eltűnését pusztán az üzlet velejárójának írják le, Garverre és Alejandróra marad a döntés, mihez kezdenek a lánnyal. Az elkövetkezendő pár nap során végleg megkérdőjelezik majd, amit eddig hittek a munkájukkal kapcsolatban.
A jó hír az, hogy a Sicario 2 egészen jó film lett. Nincs semmi okunk panaszra, kiváló akciómozival van dolgunk, egy kis sötétséggel megspékelve, ami kiemeli az átlagos drogfilmek közül. A művészek összetétele a kamera mögött és előtt valamennyire garantálta is végeredményt. Elvégre a rendező, Stefano Sollima már szállított nekünk egy lenyűgöző Suburrát, így még ha nem is annyira markáns a stílusa, mint az azóta szupersztárrá avanzsált Villeneuve-nek, megbízható kezű direktort tudhattunk a projekt mögött. És persze az előző film egyik nagy kedvence, a sokoldalú, megbízhatatlan Alejandro is visszatért Del Toro személyében, akiről érdekes volt kicsit többet megtudni, más szemszögből. Ebből a szempontból tehát a film mindenképpen működik.
A cselekmény, a film felépítése, valamint ahogyan a témáit feldolgozza, leginkább Michael Mann rendkívül alulértékelt, 2005-ös filmjéhez, a Miami Vice-hoz hasonlítható. Itt is a drogok elleni háború a fő téma, és a törvény olyan embereit ismerhetjük meg, akik nem feltétlenül tartják be a szabályokat a céljaik elérésének érdekében, egy olyan világban, ami rákényszeríti őket az effajta magatartásra. A film feszült és izgalmas, valamint hoz egyfajta intelligens kikapcsolódást, ami manapság már fájóan hiányzik a hasonszőrű blockbusterekből.
Azonban a végeredmény nem teljes mértékben pozitív.
Akármennyire is legyen jó és élvezhető a mozi, az előző részhez képest ez elhalványul.
Villeneuve nem pusztán egy izgalmas, és morálisan összetett filmet hozott nekünk: az előző rész mindent tartalmazott, amit a folytatás, talán témájában kicsit összetettebb is volt. Az előzmény egy művészeti kijelentés, egy önmagában álló alkotás, mely Roger Deakins operatőri munkájának és Villeneuve szinte meditatív stílusának köszönhetően egészen új magasságokba emelte az akciófilm műfaját. Bármennyire is reduktív kijelenteni ezt az előző részről, mégis elmondhatjuk, hogy az jobb és több volt, mint a folytatás. Villeneuve sikeresen készített egy olyan filmet, mely a cannes-i versenyben is megállja a helyét, mindazonáltal az akciórajongók is egy új klasszikust üdvözölhettek. Ennek fényében Sollima “csak” egy jó akciófilmet tudott hozni, és bármennyire is próbálkozott, ő nincs annyira tehetséges és tapasztalt, mint az első rész rendező-operatőr párosa.
A Sicario 2 tehát egy jó film lett, azonban ennél többet sajnos nem tud nyújtani. Pusztán csak lenyomata az előzménynek, mely még így is kifejezetten élvezhető, csak nem szabad túlzottan nagy elvárásokkal beülni rá. Az mindenképpen elmondható, hogy egy feszült, kiváló akciófilmet kaptunk, ami rendkívül üdítő a telített nyári moziszezonban. Ha viszont belegondolunk, hogy mi jött előtte, akkor mindenképpen kiábrándító a végeredmény. Viszont azt is felhozhatjuk még a mentségére a filmnek, hogy az szimplán nem lehetett olyan jó, vagy jobb, mint az előzmény, ugyanis egy olyan film sorozattá való duzzasztásáról beszélünk, ami nem kívánta meg a szerializálást. Összességében tehát sokkal rosszabbul is járhattunk volna.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti június 30-tól július 11-ig, 20 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)