A cél teljesítve: Köstner Vilmos állította vissza a helyes vágányra a kézis Lokomotívot – fotókkal
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@mcdb.hu Közzétéve: 2019.05.19. 08:45 | Frissítve: 2019.05.19. 08:45
Debrecen – Hullámvasutazott a Loki kézilabda csapata az idei szezon jelentős részében. De a végére kisimulhattak az arcok.
Sima ügy volt – mondta nekem Ábrók Zsolt, a DVSC Kézilabda Kft. ügyvezetője kevéssel azután, hogy Kovács Anna legutolsó másodperces góljával sikerült legyűrni a Dunaújváros csapatát. Mint tudható, ez a mozzanat a hatodik hely bebiztosítását és a valószínűsíthető nemzetköüzi kupaszereplést hozta meg a Loki számára.
Kiegyenesett a szezon végére a Loki (fotó: Gurbán György)
A sportvezető mosolyogva mondta, amit mondott, de a tekintetében még javában ott vibrált a szezon összeg feszültsége, gondja-baja.
Mert göröngyös volt bizony ez az út.
Kezdődött azzal, hogy a norvég tréner, Pal Oldrup Jensen irányítása mellett, az új, illetve régi-új érkezőkkel kiegészülve a csapat igencsak jó képet mutatott a nyári felkészülési időszak alatt. Jó védekezés, lendületes támadásvezetés – mindez egy Fradi-verésben csúcsosodott ki. Ám ennek dacára, amikor erről beszélgettünk, a szezon egyik nagy érkezője, Kovács Anna csak ingatta a fejét. Szép és jó ez, mondogatta, rutinjára, nem csekély tapasztalatára hagyatkozva, de ezekből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Hogy milyen csapat vagyunk, az majd csak élesben, a tétmeccseken fog kiderülni, hangsúlyozta a válogatott jobblövő.
Igaza is lett.
Hogy mennyire, az rögtön a rajtnál kiderült, amikor a Siófok nemzetközi brigádja sokkoló, 17 gólos veréssel rángatta vissza a földre a Lokit. Utána a Békéscsaba ellen sikerült egy sima győzelemmel kijönni a pofonból, de a sorsolás következtében a győri kiruccanás sem kecsegtetett sok sikerélménnyel. Utána hazai pályán elmaradt a remélt győzelem a Kisvárda ellen és persze a Fradi sem kegyelmezett hazai pályáján. Ezután jött ugyan három siker alsóházi gárdák ellen, de
a Székesfehérváron szó szerint elszenvedett vereség és az azt megelőző Magyar Kupa búcsú változásokra késztette a vezetőséget, mert úgy látták: nem működik a kohézió a játékosok és vezetőedzőjük között.
A válogatott világbajnoki szereplése miatti bajnoki szünetben tehát visszatért a kispadra Köstner Vilmos, aki – ki ne tudná Debrecenben? - annak idején többek között kétszer EHF-kupagyőzelemig, majd a nem távoli múltban két bajnoki ezüstéremig és a Bajnokok Ligájának főtáblájáig vezette a Lokit.
A tapasztalt mesternek aztán sikerült is, ami az elődjének nem: „összerántani” a gárdát. A csapat védekezése feszesebb lett, támadójátéka tudatosabb, így aztán a tavasz sokkal kedvezőbb képet mutatott, mint a szezon első fele. A csapat tulajdonképpen a meglepő békéscsabai és a váratlanul sima hazai, Fehérvár elleni vereséget leszámítva vagy megfelelően, vagy nagyon jól játszott. A Loki magabiztosan nyert Kisvárdán, nagy verést mért a Hódosban a remek erőkből váciakra, megszorongatta a BL-győztes Győrt, a Fradi ellen kevéssel a befejezés ellen még vezetett, nagy bravúrt végrehajtva aratott diadalt az Érd ellen és hatalmas küzdelemben múlta felül a Dunaújvárost. Így aztán eljutott oda, ahová készült.
A csapat egyénileg is nagy utat járt be. Az évad legjobbja,a csapatkapitány, Vantara-Kelemen Éva karriercsúcsot produkált százon felüli góltermésével, aminek értékét növeli, hogy kizárólag akcióból szerezte a találatait. A gárda legeredményesebbje Kovács Anna lett, aki zaklatott dunaújvárosi szezon után lelt otthonra Debrecenben. A kiváló balkezes átlövőnek időbe tellett, amíg ki tudott teljesedni új csapatában. De sikerült visszatalálni régi önmagához, ami az évad tavaszi meccsein kulcsfontosságúnak bizonyult. Anna a Fradi és a Győr ellen is vezéregyéniség volt, a Fehérvár elleni hazai zakó alkalmával tizenöt gólt termelt. Aztán a volt csapatai, az Érd és a Dunaújváros ellen hatványozott energiával állt a csaták élére. A sors pedig megadta neki az hollywoodi karakterű elégtételt is az utolsó másodperces, mindent eldöntő góljával.
De persze másokat is lehet dicsérni. Mert a szeszélyes bombázó, Jeca Despotovic is feljavult Köstner Vilmos irányítása alatt és a két esztendeje, a különböző válogatottbeli kötelezettségek miatt gyakorlatilag megállás nélkül játszó Tóvizi Petra fejlődése is töretlen – rá fog férni a nyári pihenés.
A tapasztalat szintén nagy hasznára volt a Lokinak.Triffa Ági a kapuban és Bulath Anita a mezőnyben egyértelműen igazolta, hogy nem az ezüstcsapat iránti nosztalgia vezérelte a visszahozatalukat.
„Tréfi” bravúrok sorozatát tette be a közösbe, „Buli” pedig óriási rutinját használja nagyon okosan, erejét tudatosan beosztva, klasszikus átlövői helyett irányítói erényeket csillogtatva. A dán szőke ciklon, Lotte Grigel pedig akkor is tudott tempót diktálni, ha éppen nem ment neki igazán a játék. Ha meg ment, akkor pláne. A tavaszi szezonban Oguntoye Viki is derekasan helytállt a kapuban és a klubrekorderek közé emelkedett Varsányi Nóri is hozta a maga megbízható játékát.
A fiatalabbak közül nagyon kellemes meglepetést okozott Bordás Réka, aki a beálló posztos egyenrangú párja lett Tóvizi Petrának. Borgyos Panna és Szabó Panna is többnyire élt a lehetőségeivel, az ifjúsági válogatott Arany Rebeka pedig egyre ígéretesebbnek mutatkozik. Nagyon öröm volt újra a kapuban látni a kellemetlen sérülése után visszatérő Szabó Dórát, aki necces helyzetekben szállt be a meccsekbe eredményesen.
Summa summárum: élménydús évet zárt a Loki. És van esély arra, hogy a csapat az érkezőkkel kiegészülve a következő szezonban még több örömet okoz majd hűséges drukkereinek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)