Elvész a gyönyörű látványvilágban Aquaman
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.12.16. 09:25 | Frissítve: 2018.12.17. 10:51
Debrecen - Két és fél óra alatt énekelték meg a tengeri szuperhős ódáját: ebbe aztán minden belefért a furulyázó lányoktól a dühös halakig. Kritika.
Kismilliószor megénekeltük már, hogy a DC-nek a Marvellel ellentétben elég rosszul áll a szénája mostanság: bár a Wonder Woman elég jó film lett, a Suicide Squadnak még az emlékét is szeretnénk kitörölni a fejünkből. Aztán elindul egy film, ami így nyit: „apám világítótorony őr volt, anyám meg királynő, de az élet valahogy összehozta őket”. Ne gondoljuk ám hogy egy ilyen kezdés után kevésbé szájbarágós történetmenetre számíthatnánk.
Arthur (Jason Momoa) igazi félvér, apja szárazföldi, anyja viszont az óceánok nagyasszonya, ez a kevert kapcsolat viszont nem sok jót hoz a család számára: Atlannát (Nicole Kidman) ugyanis elszakítják gyerekétől, és még meg is ölik. A fiatal fiú ezért nem kíváncsi Atlantiszra, szívesebben végzi jótéteményeit a parton, ám a tengerből felbukkanó Mera (Amber Heard) rávilágít arra, hogy ő lehet az egyetlen, aki a szárazföld és a vizek között kapcsolatot tud létrehozni. A kalandok pedig nem éppen a legjobb irányba indulnak...
Elképesztő CGI látványvilág tárul a néző szeme elé: szinte együtt úszunk a tengeri lényekkel, visszafojtjuk a lélegzetünket, ha víz alá kerülnek,
és csak ámulunk azon, milyen fantáziával építenek fel kitalált birodalmakat a készítők. James Wan rendező viszont minden bizonnyal úgy instruálta színészeit, hogy a lehető legnyálasabb, legkiszámíthatóbb arcukat vegyék fel végig, hogy giccses lassításokba merevedve csodálkozzanak rá rokonaikra, elveszett szigonyokra, vagy elhappolt jócsajokra.
És hát arról az apróságról se feledkezzünk meg, hogy az alkotók a zenék válogatása terén sem voltak túlzottan kifinomultak. A világ legkézenfekvőbb választását játszották ki: amikor hőseink megérkeznek a Szaharába, képesek benyomni a Toto Africa című számát. Ez legalább annyira fülsértő, mint amikor A sebhelyesarcúban felcsendülnek a 80-as évek örökbecsű szintipopdalai, miközben Tony Montana hegyire-halomra öli az embereket.
Külön megmosolyogtató az is, hogy a 39 éves Jason Momoának az 51 éves Nicole Kidman játssza az anyját: inkább úgy néznek ki ölelkezés közben, mint egy szerelmespár (főleg, hogy a való életben tényleg ennyi idős főhősünk felesége, Lisa Bonet).
Viszont kifejezetten jót tett az összképnek az, hogy a környezetszennyezés súlyosságára felhívja a figyelmet.
Látni, ahogy olajos hordók és műanyag hulladék lebeg a vízben, és a tengerlakók is hangsúlyozták azt, hogy mennyire koszossá váltak a vizek az elmúlt évtizedekben. Viszont az bizarr, hogy az egyik főgonosz, Orm király (részben) emiatt támadná le a szárazföldet, amiről annak ellenére sem tud semmit, hogy a népük – elméletileg – roppant művelt, és nagyon otthon vannak a tudományokban. Manta indítéka már sokkal inkább érthető: Aquaman kicsinálta az apját, ezt akarja megbosszulni.
Oké, arról ne is beszéljünk, hogy a filmet úgy megnyújtották, mint egy rossz rétest, majdnem két és fél órás. Persze két óra után a nézők többsége úgy fészkelődik, mintha sose fejeződne be ez a végeláthatatlan katyvasz és világkörüli utazgatás, a földhöz ragadtabbak pedig már kínjukban röhögnek azon, mennyire kiszámítható az, ami a következő percekben történik, vagy épp milyen agyament lények jelennek meg a vásznon. Nálam a támadó óriásrákoknál szakadt el a cérna, innentől már a filmet sem tudtam komolyan venni, bocs.
Ennél parodisztikusabb szuperhősfilmet elképzelni sem tudtam volna: és a szomorú az egészben az, hogy nem ez volt a cél, mint például az ordenáré stílusú, roppant szórakoztatóan fityiszt mutató Deadpoolnál. Itt a lehető legpatetikusabb arcot erőltették. Mindent belesűrítettek a mozi forgatókönyvébe, aztán arcátlanul letoltak minden csöpögős, kiszámítható fordulatot a néző torkán. Az egy dolog, hogy tuti a látványvilág, de hol van benne a(z egyébként szerethető és jó poénokat ellövő) hős?
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)