Tovább Amerika útjain – 3. rész – a „Nagy alma” színe és fonákja
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2011.10.30. 08:10 | Frissítve: 2011.11.01. 11:27
New York (USA) - Aki egyszer New Yorkba utazik (és csak oda), s aztán azt hiszi, hogy ilyen és ez Amerika, nagyot téved. Mert az Egyesült Államok egyáltalán nem ilyen. Kihagyni mégsem szabad, mert a „Nagy Alma” egyszerűen kihagyhatatlan…
Ha csupán azokat a jelzőket sorolnánk, amelyekkel New Yorkot valaha illették, már kész is lenne cikkünk. A világ egyik legjelentősebb metropolisza ez, az USA legnagyobb és legnépesebb városa. Több félszigeten és szigeten, illetve a kontinensnyi ország keleti (Atlanti-óceáni) partján fekszik, összesen 790 négyzetkilométernyi területen. A város lakossága nyolc és félmillió, az agglomerációval együtt több mint 19 millió fő. Öt kerületre oszlik: Manhattan, Queens, Bronx, Brooklyn és Staten Island. A városban több mint 800 nyelvet beszélnek. Ez egészen hihetetlen.
Persze a 17. század elejéig csupán egzotikus indián nyelveken folyt errefelé a társalgás – irokézek, cayugák, senecák, oneidák, onondagák és mohawkok lakták a vidéket. Aztán jöttek a hollandok (akik ugye mintha „visszafelé” beszélnék az angolt), pontosabban elküldték Henry Hudson felderítőt, ugyan nézzen már körül errefelé. A jó Hudson (akiről aztán a New York Cityt is átszelő Hudson folyót nevezték el) bizonyára vonzó jelentést küldhetett, mert megérkeztek a holland telepesek, és 1624-ben megalapították New Amsterdamot. 1664-ben „fordult meg” a beszélt nyelv, akkor szerezték meg a kikötővárost az angolok. Később York hercege tiszteletére nevéből „leváltották” Amsterdamot, maradt tehát a New, és hozzátapasztották a Yorkot.
Persze most, a 21. században már nem hajóval megyünk Amerikába, hanem repülővel. A néhai John Fitzgerald Kennedy elnökről elnevezett JFK repülőtér a világ egyik legnagyobb légikikötője. Vonzó célpont, ám Queens városrészben, jó 20 kilométernyire van Alsó-Manhattantől. Onnan bejutni a központba, illetve odajutni akár órákba is telik. Aki tehát New York Citybe készül, válassza inkább a kevésbé forgalmas Newark repteret, amely a Hudson másik partján, New Jersey államban van. Légvonalban nincs közelebb a központtól, mint a JFK, de onnan sokkal gyorsabban bejutunk a „városba”. Oda, ahol ki sem látszunk a felhőkarcolók, a sárga taxik és a rengeteg ember közül.
New York egyáltalán nem tipikus amerikai nagyváros. A turisták elsősorban Manhattanbe mennek, hiszen a legtöbb látnivalót erre a hatalmas félszigeti részre „zsúfolták”. (Persze a kalandvágyók mehetnek Bronxba is, de onnan nem garantált, hogy ugyanolyan fizimiskával, ruházatban és felszereléssel távoznak, mint amilyennel mentek – még akkor sem, ha tudjuk, hogy az 1994-ben polgármesterré választott Rudy Giuliani a zéró tolerancia bevezetésével gyakorlatilag megtisztította a napi hat gyilkossággal terhelt várost a bűnözéstől.) Szóval maradjunk csak Manhattanben, és kezdjük – több napos! – városlátogatásunkat „lentről”.
Manhattan déli csücske a Battery Park. Innen nyílik kilátás a város kikötője fölé magasodó, a „Szabadság beragyogja a világot” névre hallgató Szabadság-szoborra. Itt hajóra szállhatunk, ami a szobor otthonául szolgáló Liberty Islandre visz bennünket, és néhány dollárért felmehetünk a 93 méter magas monumentum „fejébe”. Ha kicsit ráteszünk az árra, akkor a hajó átvisz a szomszédos szigetre, az Ellis Islandre. Ide érkeztek egykoron a tenger felől azok a menekültek (köztük sok tízezer magyar), akiket a befogadó Amerika tárt karokkal várt. Az Ellis Island Immigration Museum bőséges anyaga segít megértenünk a bevándorlás történetét, és azt a bizodalmat, amely az ideérkezőkben volt, hogy itt munkára és új otthonra lelnek.
Miután visszaérkezvén kikötöttünk a Battery Parkban, és végignéztünk egyet a mindennapi utcai performanszokból, elindulhatunk a város felé. Rövidesen a - manapság gyakran „elátkozott” - Wall Streethez érünk. Bejáratát egy óriási bronz bikaszobor védi (most azért besegít a rendőrség is a bankok-tőzsdék ellen tüntetők dühének csillapításában). Azért a bika körül mindig sokan fotózkodnak, egy-egy testrészét fogdosva. Ki a szarvát, ki a hasa alját (sic!) – mindez jól látszik, hisz fényesre tapogatták mindkét pontját. Nos, a Wall Street híres épülete a New York-i Tőzsde, ami „békeidőben” – belépőjegy ellenében – látogatható. Üvegfal mögül bámulhatjuk meg a híres/hírhedt „parkettet” és a megannyi izzadó ügynököt. Aki viszont inkább egy kis történelemre vágyik – ráadásul ingyen – az menjen be az utca végén álló Trinity Church-be. Az 1846-ban emelt episzkopális templom Amerika egyik legöregebb, anglikán egyházközösségének épülete. A kertjében lévő régi síremlékek elgondolkodásra késztetik az éppen a világ tőzsdeközpontjában járó utazót. Hogy aztán néhány utcával odébb még inkább elszoruljon a torka.
A Church Streeten járunk, itt állt a 2001. szeptember 11-én lerombolt Világkereskedelmi Központ, a maga két magas tornyával. A valaha volt talán legborzasztóbb terrorcselekmény helyén, a Ground Zeróra keresztelt téren ma serény építkezés folyik. Míg 2006-os ott jártunkkor csak a körbekerített nagy kráter és egy vaskereszt emlékeztetett a borzalomra, ma az 541 méter magas Freedom Tower épül. Megálmodói szerint ez a toronyegyüttes lesz a jövő és az Egyesült Államok önmagába vetett hitének jelképe. Mert van valami irigylésre méltó abban, ahogy az amerikai nép hisz a szabadságban, hazájában, és könnybe lábadt szemekkel, de büszkén hallgatja végig, amint a szeptemberi évfordulókon felolvassák az elhunytak névsorát.
Alsó-Manhattan egyik legmurisabb része Chinatown. Mint ahogy neve is elárulja, ez a város kínai negyede, és mivel óriási metropoliszban vagyunk, ennek megfelelően nagy a kínai közössége is. Akik ugye – nem nagy meglepetésre – telepakolták az utcákat bazárral. Már eddig is hihetetlennek tűnt néhány út menti bolt kirakatában látott „világmárka” árcéduláján az alacsony szám. De amit a kínaiak tudnak, az minden képzeletet felülmúl. Minden szempontból. A legjobbak persze az átverésben. Sikerült is vennünk eredeti üvegbe töltött híres parfümmárka hamisítványát, ami körülbelül két percig „tartja” az ismert illatot. Pedig operatőr kollégánk figyelmeztetett: ő tudja, hogyan készítenek Józsán lavórban hasonlót, ne dobjunk ki erre egyetlen dollárt sem. Kidobtunk, neki lett igaza…
A kínai negyed után Little Italyba, azaz „kis Olaszországba” érkeztünk. Gondoltuk, talán a pizzával mégsem vernek át. Valóban nem, kiváló olasz konyha kínálatával győztük meg magunkat arról, hogy majd otthon – kibontva – bebizonyosodik, hogy milyen nagyszerűek a new yorki kereskedők: parfüm féláron, pizza és pasta kiválóan elkészítve. Sokat azért nem időztünk itt, hiszen várt ránk a város izgalmas művésznegyede, a SoHo.
South of Houston, Houstontól délre – ez a megfejtése a SoHo mozaikszónak. Az öntöttvas építészet a világon a legnagyobb koncentrációban ebben a régi iparnegyedben maradt fenn. Középpontjában a Green Street áll: az öt háztömbnyi területen 50 öntöttvas épület sorakozik egymás mellett. Az utcakép legjellemzőbb „alkotása” az amerikai filmekből világszerte ismert házfalak melletti tűzlétra – mintha kiárusítás lett volna valamikor ezekből a „vasközlekedőkből”, és akkor mindenki jól bevásárolt. Szóval az ember csak ámul Manhattan utcáin, böngészi a térképet, hogy alig haladt valamit, és hol van még a Times Square, amikor meglát egy nagyon magas épületet. Ahová – nincs mese – be kell menni, és a tetejére fel kell menni. Legközelebb…
(folytatjuk)
Széles Tamás írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)