Tovább Amerika útjain – 12. rész – Túra Kalifornia legfőbb látványosságában
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2012.03.10. 10:09 | Frissítve: 2012.03.11. 12:45
Yosemite, Kalifornia (USA) – Egykor ezt is indiánok lakták, aztán jöttek a fehérek, és elkergették őket. A csodálatos tájat – benne a hatalmas mamutfenyőkkel – azért háborítatlanul hagyták az utókorra, azaz ránk. A Yosemite Nemzeti Parkban jártunk.
„Go West”, azaz irány a Nyugat – adták ki a jelszót a korabeli felfedezők a kontinensnyi Amerikában. A hatalmas Kaliforniát azonban inkább Délről „kerítették be”. Spanyol felfedezők – Juan Rodriguez Cabrillo vezetésével – tették be ide a lábukat először fehér emberként. Kevesen tudják, hogy Mexikó része volt az USA ma legnépesebb állama, és csak 1850-ben csatlakozott az Államokhoz. Akkor már magas hőfokon járt a híres aranyláz. Jöttek tehát az ország keleti irányából is a szerencsekeresők. Szegény őslakos indiánok, innen is vonulhattak a rezervátumokba…
Az Amerikai Egyesült Államok nyugati felében szinte egymásba érnek a szebbnél-szebb nemzeti parkok. A látogató egyik ámulatból esik a másikba, különösen azért, mert a sivatagok és a magas hegységes váltakozásával viszonylag közel egymáshoz, egészen eltérő látványosságok várnak rá. Ki gondolná például, hogy az egyik legforróbb park, a Halál Völgye „mellett” több mint négyezer méter magas hegy, a Sierra Nevada varázsolhatja el az utazót. Ebben a sűrű erdőkkel borított hegységben járhatjuk be Kalifornia állam legfőbb látványosságát, a Yosemite Nemzeti Parkot.
Ha San Franciscóból mondjuk Las Vegasba igyekeznénk, két úton indulhatunk. Egyrészt felhajthatunk Dél felé az autópályára, és majdnem Los Angelesnél kellene vissza irányba, észak-keletre fordulni. Óriási kitérő és felesleges időpocsékolás ez, lenne egy jobb ötletünk. Irány egyből a Kelet, azaz célozzuk meg a Yosemitét. Bár időben talán nem rövidebb, de távolságban és főként látványban mindenképpen elégedettek lehetünk. A világ egyik legszebb nemzeti parkját látogathatjuk meg.
A Yosemite az USA második nemzeti parkja. 1890. október elsején alapították. Neve egy indián szó, grizzlyt jelent. Az Ahwahnechee indiánok nevezték el így, akik generációkon keresztül élvezték a Yosemite Völgy jótékony védelmét. Más kérdés, hogy mára nem csak ők, de a „névadó” is eltűnt a vidékről. Egészen régen, még a 19. században. Aztán elkoptak a farkasok is. Persze, mielőtt bárki azt hinné, hogy valamiféle dögvész irtotta ki a park állatvilágát, megnyugtatjuk: ez egyáltalán nincs így. Aki mondjuk medvét szeretne látni, nyugodtan ellátogathat ide, és ha van egy kis szerencséje, találkozhat fekete- vagy mosómedvével. Mindkettő szívesen elfogyasztja a turisták otthagyott elemózsiáját. Nem véletlen, hogy a turistaközpontokban lévő pihenőknél elhelyezett szemetes edények zárható tetővel vannak ellátva, rajtuk egy-egy medverajzzal.
A Yosemite Nemzeti Park összterülete 3030 négyzetkilométer, a világ egyik legszebb hegyvidékét őrzi. Erdők, alpesi rétek, vízesések és lenyűgöző gránitsziklák hazája. Az itt álló mamutfenyők voltak Kalifornia első turisztikai nevezetességei. Érdekesség, hogy sziklái nagy része gránit, csupán öt százalékuk vulkanikus eredetű. A park legismertebb és leglátogatottabb része a Merced folyó völgye, ahol eredetileg gleccsertó volt, de azt a gleccser hordalékanyaga feltöltötte. Ahogy autózunk az amerikai parkokra jellemző, kiválóan kiépített aszfaltúton, alig látunk két egyforma részletet. Óriási meredélyek, kapaszkodók, különféle fák az út mentén. Hatalmas területeken találunk erdőtűz tizedelte szakaszokat – a lombnélküli, gallytalan fák százainak látványa leírhatatlan.
Mint ahogy a változó időjárás is. Míg a völgyben és az alacsonyabb részeken kifejezetten kellemes az őszközepi nap, addig a magasabb részeken fagyközeli állapot és hóvihar vár bennünket. Órákig bolyonghatunk a Yosemitében úgy, hogy gyakorlatilag minden percben új csoda tárul a szemünk elé, miközben tudjuk, akár hetekre is ideköltözhetnénk, hogy igazából felfedezzük Amerika egyik legszebb nemzeti parkját. De így van ez a többiben is – egészen elképesztő tájak, képződmények, állat- és növényvilág várja a látogatók millióit.
Amint elhagyjuk a Yosemitét, nincs időnk sokat merengeni, mert rövidesen egy újabb lélegzetelállító természeti csodához, a Mono-tóhoz érünk. A Sierra Nevada keleti lejtőjénél található a lúgos kémhatású sós tó. Észak-Amerika egyik legöregebb tava ez, a tengervíznél háromszor sósabb. A több mint 700 ezer éves tóban több méter magas, különleges formájú mésztufa alakzatok láthatók. A legnagyobb szenzációt azonban nem ez, hanem egy nemrég itt felfedezett baktériumfajta jelenti. A NASA kutatói találták meg, különlegessége, hogy földi társaik többségétől eltérően foszfor helyett arzént képesek beépíteni a szervezetükbe, ráadásul ezt az örökítő anyagukba is bejuttatják. A felfedezést a hetedik „élő” elemként tartják számon, a szén, a hidrogén, az oxigén, a kén, a nitrogén és a foszfor mellé „felsorakozva”.
Hihetetlen, hogy mi minden újdonsággal szolgál még az „atomkor” tudós elméinek is ez a csodálatos bolygó. Persze, mi egyszeri földi halandók beérjük azzal, ami a szemünk elé tárul. Hiszen azt sem semmi befogadni, amit a Yosemite Nemzeti Park szinte „tálcán” kínál látogatóinak. Megéri betérni.
Széles Tamás írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)