Mi köze a kétszázezres svájci metropolisznak Debrecenhez? – fotókkal
Szerző: Dombrovszky Ádám | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.10.22. 10:00 | Frissítve: 2016.10.23. 12:57
Genf – Tudta, hogy innen indult útjára a reformáció, és itt szúrták le a magyar királynőt is? Útirajz virágórával és Bocskai fejedelemmel.
Már hét éve, Kálvin János születésének 500. évfordulóján a délnyugat-svájci városban járva a közös szálakat kerestük a két, egyaránt 200 ezres lakosú város múltjában. Idén ősszel ismét Genfben (francia nevén Genéve) jártunk a jövő évi történelmi jelentőségű, fél ezres évforduló előtt: Luther Márton 1517. október 31-én szegezte ki a wittenbergi templom kapujára tanainak 95 tételét, s a dátum a reformáció kezdete. Ez az esemény később meghatározta mind Genf, mind Debrecen jövőjét.
Mint a Tiszántúli Református Egyházkerület honlapja beszámolt róla, idén tavasszal Jean-Francois Paroz svájci nagykövet az 1956-os magyar forradalom 60. évfordulója, illetve a reformáció jövő évi jubileuma megünneplésének előkészítése kapcsán járt is Debrecenben, s találkozott Papp László polgármesterrel, illetve Fekete Károly református püspökkel. Itt hangzott el a budapesti svájci nagykövet felajánlása, mely szerint „elősegíti Debrecen és Genf református és városi kapcsolatainak szorosabbra fűzését”, és ennek jegyében tartalmi és gyakorlati kérdésekről folytattak megbeszéléseket.
Genf minta volt Debrecen számára
A Református Kollégium kiállításainak látogatói meggyőződhetnek arról az impulzusról, amit Genf jelentett egykor a debrecenieknek. De Kálvin városában is tapasztalhattuk ezt: a 2005-ben megnyitott Reformáció Nemzetközi Múzeumában számunkra különösen érdekes dokumentumra bukkanhattunk az üvegtárlókban. Kálvin alapművének magyar fordítását is kiállították. Nagy Károly munkájának egyik revideálója a debreceni Erőss Lajos professzor volt.
A múzeum épülete Genf óvárosában található, egy XVIII. századi patríciusházban kapott otthont (Maison Mallett). A kiállítás anyagát tizenkét szobában, 350 négyzetméteren helyezték el. Az épületet alagút köti össze a Saint-Pierre katedrális ásatási területével. A templom két tornya, kilátóterasza kulturális és turisztikai egységet alkot a múzeummal. Az 1536 óta protestánsként működő katedrális különböző építészeti stílusokat ötvöz. A templomban ma is a régi helyén áll Kálvin János széke.
Illyés Gyula történelemfilozófiai elégiájából sokan tudják, hogy a 143 lépésnyi genfi Reformáció emlékművének tíz központi alakja között szerepel Bocskai István erdélyi fejedelem is. (A hajdúvárosok alapítójának természetesen Debrecenben is van szobra az Emlékkertben.) A vallásszabadság harcosának jelmondatát ma is érdemes idézni: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.”
Svájc leginkább nemzetközi települése
A kálvinista múltnál (jelenleg a lakosság mindössze 20 százaléka református) ma már meghatározóbb Genf életében az, hogy népességét tekintve Svájc legsokszínűbb települése. Ebben része van annak is, hogy a reformáció révén új identitású város befogadója lett a hitük miatt üldözötteknek. Ma már a lakosság 45 százaléka eleve külföldi. Ebben nyilván közrejátszik az is, hogy a városban számos nemzetközi szervezet központja működik. Csak néhányat kiemelve: itt van az ENSZ, illetve a Nemzetközi Vöröskereszt európai központja, a CERN, a részecskefizikai kutatóközpont vagy a WHO, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, valamint az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága. Az elsőként említett kettőben az ősszel magunk is jártunk. A New York-i után a genfi a legnagyobb ENSZ-székház. A Béke sugárúton juthatunk el ide. A főépület előtt hatalmas felkiáltójelként tűnik a szemünkbe egy híres kompozíció: a 12 méter magas, törött lábú szék az aknák telepítését tiltó egyezmény betartására figyelmeztet. A Nemzetek palotája vezetővel, csoportokban látogatható. Megtekinthető a 2000 fő befogadására alkalmas, hatalmas konferenciaterem is.
A palota közelében található a Nemzetközi Vörös Kereszt és Nemzetközi Vörös Félhold Múzeum, amelyet 1988-ban nyitottak meg. A szervezet alapítója egy Genfben született, kálvinista családból származó üzletember. Jean Henri Dunant 1859-ben a solferinói csatából hazatérő sebesülteket látva jutott arra az elhatározásra, hogy a sérültek megsegítésére egy szervezetet alapít. A Vöröskereszt jelképe a svájci zászló inverze. Hol másutt működhetne a múzeuma, mint Genfben. Új, interaktív állandó kiállítása 2013-ban nyílt, s három témára épít: az emberi méltóság védelme, a családi kötelékek visszaállítása és a természeti katasztrófák kockázatainak visszaszorítása. A megrázó esetek sokaságát bemutató kiállításon hatalmas tablón láthatjuk a ruandai népirtás gyermekáldozatait, dossziékban tanulmányozhatjuk a világháborús hadifoglyok sorsát... A szervezet történetét bemutató teremben találkozhatunk egy 1955-ös magyar plakáttal is, amely a Vöröskereszt közegészségügyi tanfolyamain való részvételre mozgósít.
Balaton vagy Genfi-tó?
A város emblémája a híres szökőkút, a Jet d’Eau, amelynek vízsugara 140 méter magasságig emelkedik. Működés közben 7000 liter víz van a levegőben. 1886-ban praktikus okból hozták létre, egy kicsit beljebb a tóban. Nyomáskiegyenlítő szerepe volt, s mintegy 30 méteres magasságot ért el. 1891-ben kezdték értékelni esztétikai szépségét, s a Svájci Konföderáció megalakulásának 600. évfordulójára került mai helyére. Akkor 90 méter volt a csúcsmagassága. Mai formáját 1951-ben nyerte el, amikor eldöntötték, hogy a város vízigényét a tóból fedezik. 2003 óta nap közben állandóan üzemel, kivéve fagy, illetve nagy szél esetén.
A Genfi-tó Közép-Európa második legnagyobb édesvízi tava. Vízfelülete csak 14 négyzetkilométerrel kisebb a Balatonénál, s a svájciak így is a legnagyobb tóként emlegetik. Nem mindennapi mélysége (egy helyen eléri a 309 métert is) miatt a „legekre”, szuperlatívuszokra mindig oly sokat adó helvétek azt mondják, hogy az édesvízkészlete nagyobb a Balatonénál. A nyári melegben sokan fürdenek hűs, de nagyon tiszta vizében. Átfolyik rajta a Rhone folyó, mely Genfnél hagyja el a tavat a Földközi-tenger irányába.
Virágóra és virágkarnevál
Az ENSZ-központ eleve predesztinálja a „világ legkisebb metropoliszát” arra, hogy a politikai élet „világsztárjai” folyamatosan megforduljanak a városban. a hírességek felsorolása helyett maradjunk hát mindössze néhány magyar névnél: Bartók Bélának szobra van a kis színház mellett, teret is neveztek el róla, akárcsak az 1835-36 között itt élt Liszt Ferencről. És ide vezetett Erzsébet császárné, magyar királyné utolsó útja, hiszen a Hotel Beau Rivage-ban megszálló Sissivel itt, a szálloda előtti Mont Blanc-parton végzett merénylője 1898. szeptember 10-én. A szálloda tulajdonosának egyik felmenője, Fanny Mayer jegyezte le Sissi utolsó napjának történetét, aki Rothschild bárónő meglátogatására érkezett Genfbe. Kíséretében volt udvarhölgye, Sztáray Irma, aki később könyvet írt, melynek ez a nap áll a középpontjában. A Genfi Magyar Egyesület idén szeptember 10-én is koszorúzott Erzsébet királyné szobránál. Ugyanők rendszeresen rendeznek városi sétákat is, ha van jelentkező. Most október 23-án közösen ünneplik a magyar forradalom 60. évfordulóját, sőt az 56-os eseményeknek méltó emléket kívánnak állítani, és a Genfi Magyar Kulturális Központ nyílt pályázatot írt ki szobor elkészítésére, emlékhely kialakítására.
A Mont Blanc parttal szemközt van az Angolkert, s közelében Genf még nem említett emblematikus látványossága. Ne feledjük: a várost részben az óragyártás tette világhíressé. A Rhone utcában a világ leghíresebb márkáit kínáló óraszaküzletek sorát találjuk. De ha valakinek nincs kedve a bevásárlónegyedben kószálni, az Angolkert bejáratánál hét hónapon át láthatja azt a monumentális virágórát, amely több ezer, az évszaknak megfelelő virágból van kirakva.
S már el is képzeljük: ha a 21. században újra erősödne a reformáció két legendás városának kapcsolata, a debreceni Virágkarneválon akár nagydíjra esélyes lehetne egy genfi virágóra-kompozíció.
További információk itt, itt és itt olvashatók Genfről!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)