„Szegény Magyarország ne sírjon!” – Kossuth emlékei Debrecenben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.03.19. 15:51 | Frissítve: 2013.03.20. 16:05
Debrecen – „A magyarok Mózesse” – kanyarította az őr a városkapu naplójába, amikor Kossuth Lajos megérkezett Debrecenbe. A ma is világszerte tisztelt kormányzó 119 éve hunyt el.
Soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga.” E szavak elzengője, az1849. április 14-i, debreceni függetlenségi nyilatkozat kezdeményezője: Kossuth Lajos. Birtoktalan köznemesi családban, 1802. szeptember 12-én született. Huszonöt évesen már sárospataki táblabíró, ügyész volt. politikába 1830-ban, reformellenzékiként kapcsolódott be, a Pozsonyi Országgyűlésbe pedig két évvel később került.
Itt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat (1836-ig), amelyben a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelméért harcolt. V: önálló nemzeti ipart kell teremtenünk, védővámokkal. szerepet játszott az Ellenzéki Párt 1847-es megalapításában is, és akkor lett Pest megye országgyűlési követe.
A jobbágykérdésben azonnali, érdemi előrelépést sürgetett, ehhez pedig közteherviselést, alkotmányos reformot és az ország pénzügyi önállóságát. Felismerte azt is, hogy új intézkedések szükségesek a magyarországi nem magyar népek nemzeti jogainak megteremtéséhez.
A Batthyány-kormány pénzügyminisztere lett; nevéhez fűződik az önálló magyar pénz, a Kossuth-bankó és az ország első költségvetésének megteremtése. Szeptember 15-én az ő ára választották meg az Országos Honvédelmi Bizottmányt. Nagy sikerű toborzókörútjain személyesen szólította fel az Alföld népét a haza és a jobbágyfelszabadító forradalom védelmére.
A Batthyány-kormány lemondásával a Honvédelmi Bizottmány elnöke lett. Miután Windisch-Grätz 1848-ban legyőzte a felső-dunai magyar sereget, és Pesthez közeledett, Kossuth az Országgyűléssel Debrecenbe költözött. Életrajzírói szerint itt fejtette ki a leglázasabb tevékenységét akkor, amikor némelyek a kivándorlása, elmenekülése hírét keltették. Mindeközben az Országgyűlésben az igen erős Békepárt is egyre nyíltabban kelt ki ellene.
Kezdeményezésére a debreceni Nemzetgyűlés1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását. Kossuthot ekkor ideiglenes államfővé, kormányzó elnökké is megválasztották. Buda elfoglalása után Pestre tette át a kormány székhelyét, ám az osztrákok újabb betörése és az orosz támadás miatt Szegedre majd Aradra menekültek.
Közben Görgey nyíltan megtagadta az engedelmességet, és Szemere Bertalan miniszterelnök is ellene fordult. A temesvári ütközet után Kossuth1849. augusztus 11-én Görgeyre ruházta a legfőbb polgári és katonai kormányzatot. Ő röviddel ezután le is tette a fegyvert, hogy elkerülje a további áldozatokat. Kossuth - Bem seregének maradékával - török földre menekült. Torinóban, 1894. március 20-án hunyt el.
Az utókor a cívisvárosban sem feledkezett meg róla. Emlékét utca, tér, általános iskola, gimnázium, kollégium, társaság és egyetemi baráti kör is őrzi, s 2000-ig a Debreceni Egyetem elődje is az ő nevét viselte. Legismertebb mementóját, a Kossuth-szoborcsoportot a Nagytemplom előtti téren, 1914-ben avatták fel.
Margó Ede és Pongrácz Szigfrid alkotásán Szacsvay Imre (az Országgyűlés jegyzője, a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztője), báró Perényi Zsigmond (a Főrendiház másodelnöke), Könyves Tóth Mihály tábori lelkész s az anyjától búcsúzó baka alakja is megjelenik.
A Kossuth-relikviák leggazdagabb tárházai a cívisvárosban a Nagytemplomban és a Református Kollégiumban találhatók. Itt láthatók a megjelölt ülőhelyei, személyes tárgyai, a Függetlenségi Nyilatkozat kópiái, 1848–49-es jelenetek és gyűjtemények, valamint Gáborjáni Szabó Kálmán faliképei is. Emlékét az egyetem gyakorló általános iskolája is hűen ápolja, hiszen az előtéri falán megannyi szép relikvia tanulmányozható.
A Kossuth család a városházán lakott, a mostani polgármesteri irodák helyén. Ma az épület emeletén áll Marton László 1964-es Kossuth-portréja, a lépcsőházban pedig márványtábla tiszteleg az esemény előtt. Papp József helytörténet-kutatótól azt is tudjuk, hogy a városházán a Kossuth utca felőli, vaskos falú helyiségbe tették a koronát (napjainkban ez a szervezési és jogi főosztály). Kossuthék távozása után az osztrákok erőteljes kutatásba kezdtek (a padlót és a kályhát is feltörték), ám az ereklye akkor már rég a tiszai füzesekben lapult…
A szabadságharc központjaként is működött városházával szemben található az Andaházi-Szilágyi-ház. Kossuth Lajos ennek erkélyéről beszélt a néphez. Az erkélyt az 1920-as években beépíttette a Mihalovics család. Szerencsére a korlátja nem semmisült meg: SZM- (Szilágyi Mihály-) monogramos rácsozata ma is látható a Széchenyi utca felőli udvarban.
Emléktábla őrzi (a Miklós utcában) azt az 1849. január 7-i pillanatot is, amikor a forradalmi kormány a városba érkezett. A kapuőr 13 órakor írta a naplóba: „Kossuth, magyarok Mózesse”. Sőt a kormányzóról több dal is született. Ezek egyike így szól: „Kossuth Lajos, Kossuth Lajos Debrecenből elindult. A lovárul, a lovárul a rézpatkó mind lehullt. Hajtsd meg, kocsis, azt a lovat, hadd fusson, én utánam szegény Magyarország soha többet ne sírjon!”
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)