Papp László: szeretem a focit játszani és nézni is, világéletemben jobbszélső voltam
Szerző: Szénási Miklós | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.07.04. 09:14 | Frissítve: 2014.07.07. 08:37
Debrecen – Lehetett volna futballista is a Fidesz politikusa, de végül más pályát választott. Mindig elegáns, későn fekszik, korán kel, s ő készíti a reggelit a családnak.
A vállalkozói vagyonért és városstratégiáért felelős alpolgármester, a Fidesz polgármesterjelöltje, Papp László értekezletről érkezik az előre egyeztetett beszélgetésre. A Hal közben ülünk le, azt mondja, kedveli a városnak ezt a részét. Jelezzük, rendhagyó módon most nem a munkáról szeretnénk kérdezni. Bólint, s mikor leül, félretolja az asztalról a hamutálat.
Papp László: Nem vagyok dohányos, a cigarettafüsttől is rosszul vagyok.
Dehir.hu: Semmi káros szenvedély?
Papp László: Mit tekintünk káros szenvedélynek? Egy pohár bort szívesen megiszom, de csak alkalomszerűen. Olyan, hogy hazamegyek és felbontok egy üveg bort vagy sört, talán sosem fordult elő az elmúlt 42 évben...
Dehir.hu: Ha bor, akkor fehér inkább, vagy vörös?
Papp László: Vörös, száraz vörös. Szeretem Vida Pétertől a La Vidát, Bocktól a Magnificót vagy éppen a Gere-féle Kopárt, de nem vagyok nagy fogyasztó.
Dehir.hu: A világbajnokságot nézi?
Papp László: Abszolút, imádom a focit. Szeretem játszani is, nem csupán nézni. Volt az életemnek egy időszaka, még általános iskolás koromban, amikor majdnem futballista lettem. Egy kis faluban, Porcsalmán nevelkedtem, és nagyon szerettem focizni. Az általános iskolák bajnokságából indult ki egy országos kiválasztó, ami gyakorlatilag egy országos serdülőválogatottá nőtte ki magát. Volt az iskolák bajnoksága, aztán a járási, majd megyei bajnokság, amikor például Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár válogatottja játszott egymással, majd a két megye válogatottjából szerveztek egy területit. Ezt követte az országos válogató, Szentesen, és a mi csapatunkból én voltam az egyetlen, akit behívtak a serdülőválogatottba. Hetedikes voltam, ekkor jött a nagy dilemma, hogy mi legyen: foci vagy tanulás. Akkor még nem voltak labdarúgó akadémiák, de hívtak focisuliba, elmentem egy hétre edzőtáborozni a leendő osztálytársaimmal, és azt mondtam magamban végül, hogy inkább a tanulás. A focit kicsit bizonytalannak éreztem, s bár akkor még tényleg nem lehetett tudni, hogy mit hozna az élet a futballban, de én a másik utat választottam.
Papp László: Szerintem jól.
Dehir.hu: Mit játszott?
Papp László: Mindig is jobbszélsőt, még kispályán is, pedig ott aztán van keveredés.
Dehir.hu: Alpolgármesterként is?
Papp László: Még ott is, ha úgy vesszük, mivel az ülésteremben a jobb szélén ülök a pulpitusnak...
Dehir.hu: A nap nem állhat csakis munkából: mi az, ami kikapcsolja és feltölti?
Papp László: A család, a gyerekek. Gergő fiam szinte napra pontosan akkor született, amikor a politikai pályám indult 1998 őszén, és megválasztottak önkormányzati képviselőnek. Nagyon fontos szempont volt a nevelésében, hogy próbáljuk minél szélesebbre tárni a látóterét. Nagyon büszke vagyok rá, mert jó képességű, nagyon kötelességtudó fiatal srác, széles ismeretekkel, nagyon jó értékítélettel, s nagyon sok közös élménnyel. Két évvel ezelőtt, 2012 márciusában pedig megszületett a kislányunk, Dórika, a második gyerekünk. Mivel Gergő élete részévé vált, hogy nyaranta utazunk, de a pici miatt a feleségem nem jöhetett, viszont nem akartuk megszakítani a folyamatot, így az elmúlt két évben ketten keltünk útra.
Dehir.hu: Merre indultak?
Papp László: Jártunk már síelni is kettesben, de a legnagyobb élmény mégis az volt, amikor 2012 nyarán elmentünk Skóciába egy hétre. Úgy kezdődött, hogy Gergő elmondta, mennyire szeretné megnézni a skót felföldet, látni a várakat, nagyon érdekelte a történelem. Vett egy skót történelemkönyvet, jó vaskos könyv volt, legalább ötszáz oldalas. Elolvasta, és összerakta a teljes útitervet, s amikor megérkeztünk, ő volt az idegenvezető, ő kalauzolt végig, hogy itt volt ez a csata, ez a vár meg azért érdekes...
Dehir.hu: Abban, hogy ilyen lett, a vallási neveltetésének is szerepe van?
Papp László: Biztos, hogy van szerepe, ugyanakkor szerintem a vallást reálisan, korunknak megfelelően kezeljük. Minden vasárnap elmegyünk templomba, s a fiam is egyházi iskolában, a Svetitsben járta az első hat osztályt. S hát ez a szellemiség azért hatott rá. De egyébként is jó anyagból gyúrták Gergőt, fogékony a jóra, jó a lényeglátása, és viszonylag hamar kialakult benne egyfajta realitásérzék, amit nagyon nagy értékének tekintek.
Dehir.hu: Ezt a szemléletét otthonról, még a szülői házból hozta?
Papp László: Alapvetően fontos számomra a vallás, engem így neveltek egészen kisgyerekoromtól. A legfőbb játszótér számunkra Porcsalmán a templomkert volt, odajártunk focizni, ott voltak közösségi élményeink, ministráns találkozók, egyéb programok. Óriási élmény volt ez, és meghatározó az életemben. Részben ennek a hatására hoztam olyan döntést is, hogy középiskolai tanulmányaimat Pannonhalmán folytassam. Bár az csak egy igen rövid időszaka volt az életemnek, mert a pannonhalmi pályafutásom mindössze két hétig tartott. Sikeresen felvételiztem, de amikor odakerültem, nagyon erős honvágyam volt, 14 évesen nem éreztem magam elég érettnek arra, hogy kiszakadjak az otthoni szeretetteljes családi közegből. Hoztam egy döntést, és megkértem a szüleimet, hogy végül hadd ne ott járjak gimnáziumba. Édesapám nagyon büszke ember, nem örült ennek, de nagyapám, aki a világlátásomra, illetve annak a formálódására nagyon nagy hatással volt, és aki talán még az édesapámnál is büszkébb, keményebb ember volt, s akit az élet jól megpróbált az előző rendszerben, még az ötvenes években, azt mondta: te Sanyi, hozd haza azt a fiút, mert nem érzi ott jól magát. Így végül Mátészalkán érettségiztem.
Dehir.hu: Könyv, film, zene?
Papp László: A munka mellett az elmúlt másfél-két évben a legtöbb időt a kicsi lánnyal, Dórival próbálom tölteni. A filmeket imádom, zenét főleg autóban hallgatok. Valami átnézni-, valami olvasnivalót mindig viszek haza, és tényleg nagyon sok időt és energiát elvesz, hogy naprakészen, minden információval felszerelkezve tartsam fitten magamat. Az olvasás, a zenehallgatás, a filmek mind-mind olyan tevékenységek, amiket csak akkor tudok csinálni, ha már semmi más feladatom, dolgom nincs. A család és a sport mellett ezek kapcsolnak ki.
Dehir.hu: Nem csak focizik, ugye?
Papp László: Viszonylag későn, de megtanultam síelni, nagyon szeretem ezt a sportot, ezt a mozgásformát, ahogy a feleségem és Gergő fiam is. Dóri lányunk még talán el van maradva ezzel, de ő még csak most múlt két éves...
Dehir.hu: A konyhába szokott benézni?
Papp László: Persze, benézek, és jó munkát kívánok... Komolyra fordítva: van egy olyan munkamegosztás közöttünk, hogy iskolaidőben, hétköznapokon én készítem a reggelit. Ha megszólal az óra, kipattanok az ágyból, s indulok a konyhába.
Dehir.hu: Mikor kel?
Papp László: Iskolaidőben 6-kor, ha nincs iskola akkor meg fél 7-kor. Viszonylag későn fekszem, tegnap például pont fociztam, s amikor hazaértem, 11 körül, akkor még nekiültem átolvasni a mai napra szóló feladatokat, tennivalókat, s mire végeztem mindennel, már fél kettő lett...
Dehir.hu: Jól öltözik, elegáns mindig. Van, amikor egy kicsit lazábban jelenik meg?
Papp László: Ahhoz a munkához, amit végzünk, hozzátartozik az igényesség mind a munkában, mind a megjelenésben. Ritkán fordul elő, hogy nincs olyan programom, amikor ne öltönyben kellene szerepelni. Ha egy sajtótájékoztató van, egy közéleti esemény, tárgyalás, akkor úgy gondolom, megadjuk a tiszteletet a sajtónak, a nyilvánosságnak, a tárgyalópartnereknek azzal, hogy olyan öltözetet választunk, ami az alkalomhoz illő. Ma például pont olyan napom van, amikor nincs ilyen jellegű találkozóm, a holnapi meg a holnaputáni viszont már nem ilyen lesz, akkor öltönyös programjaim lesznek. Amikor tehetem, akkor kicsit lazább öltözéket veszek. Nem célom azt a képet kialakítani magamról, hogy skatulyából ugrottam ki, sokkal inkább azt tudom mondani, hogy akkor érzem jól magam a bőrömben, ha az alkalomhoz illően vagyok öltözve.
Dehir.hu: Itt a nyár, látja már, mivel fognak telni az elkövetkező hetek? Aktív pihenéssel, vagy munkával?
Papp László: A kialakult helyzetnek köszönhetően mindenképpen munkával. Természetesen lesz néhány nap, amit a családdal töltök. Alapvetően megint Gergő határozta meg a szabadidős programot, aki spanyol kéttannyelvű gimnáziumba jár, s már tavaly is, még az első év előtt, hogy rákészüljön a tanulmányokra, beiratkozott egy spanyol nyelvi intézetbe egy kéthetes kurzusra, s azt kötöttük össze a családi nyaralással. Most úgy oldjuk meg, mivel ebben az évben is elmegy ebbe az intézetbe, hogy a két hétből tíz napot leszek vele, és a feleségemmel együtt jönnek haza. Nagyjából ennyi pihenés marad...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)