„Néma, de büszke kövek” – hadi emlékművek Debrecenben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.07.15. 08:18 | Frissítve: 2012.07.16. 08:43
Debrecen – Az ember mindig is hadakozott valamilyen ügy mellett. A csaták áldozatokat szednek, akiket pedig emlékművek örökítenek meg az utókornak. A mementók révén a cívisvárosban is nyomon követhetők a történelem viharai.
A háborúskodással kapcsolatos emlékműveink a Bocskai-szabadságharcig nyúlnak vissza. A fejedelemnek a Nagytemplom mögötti emlékparkban, valamint a Kossuth-laktanyában vannak szobrai. A következő korszak az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódik – igen változatos stílusú és technikájú művekkel. A cáriak elleni csata áldozatai pedig a Honvédtemetőben nyugszanak.
Tábla, illetve szobor örökíti meg Kossuth Lajos Debrecenbe érkezését, a főrendi ház főhadiszállását, továbbá Batthyány Lajos mártír miniszterelnök, Kossuth, Bem és Petőfi alakjait is. De ebben a sorban szerepel az 1849. augusztus 2-i, vesztes ütközet magyar parancsnoka és magának a csatának a helyszíne is. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzendő: az obeliszket – ottjártunkkor - benőtték a vadhajtások, mellette pedig, szintén méltatlanul, nyomortelep van.
Az I. világháború előszeleként, 1914-ben bombamerénylet történt az Iparkamara utcában. A magasban elhelyezett emléktábla az akkor meghalt Jaczkovics Mihály görögkatolikus vikárius, Slepkovszky János püspöki titkár és Csatth Sándor ügyész előtt tiszteleg. Emellett dombormű, illetve szobor található a megyeháza kapualjában, a Református Kollégium és a toborzó iroda homlokzatain is.
Trianon diktátumára a Bem téri „Magyar fájdalom” figyelmeztet. A Kossuth-laktanyában, a honvédtemetőben, a Medgyessy sétányon és a vasutas művelődési ház parkjában lévő kompozíciók ugyancsak az I. világháborúhoz kapcsolódnak. Ugyanakkor a két utóbbi mementó a II. világháború mártírjainak, munkaszolgálatosainak, deportáltjainak, illetve az 1944. június 2-i szőnyegbombázás miatt elhunytaknak is emléket állít.
A légitámadásban meghaltaknak a Nagyállomás falán is van emléktáblájuk. Fejet hajtott az utókor azok előtt is, akik bajbajutottakat mentettek, bújtattak (mint polgármesteri hivatali dolgozók, Mándi László professzor és Raul Wallenberg), valamint – román vagy szovjet katonaként - részt vettek a város „felszabadításában”. Ma a hivatalos emlékmű a Nagyerdei körút mellett áll, ugyanakkor – átkeresztelve - megmaradt a felszabadulási szoborcsoport is a Piac utcán.
A ma „Pátzay Pál” című (eredetileg Debreceni család című) kompozíciót ugyanaz a Pátzay Pál készítette, mint aki a Debrecen határában lévő Wallenberg-szobrot is megalkotta. E sorba illik a köztemetőben nyugvó Felsővályi Nagy Frigyes tábornok emlékműve is: az azon lévő, kecses nőalakot ugyanaz a Debreczeny Tivadar formázta meg, mint aki a Déri téri „Merengőt” és a Medgysessy sétányi Gyalogezred-emlékművet is készítette.
Megtaláltuk a páncélosütközet emlékfalának darabjait is, mégpedig a Vincellér utca egyik telepén. Külön fejezetet érdemel a pavilonlaktanya is, hiszen - a táblái tanúsága szerint - innen indult a fasizmus elleni harcba az I. Magyar Vasútépítő Hadosztály, ide tért vissza 200 ezer magyar hadifogoly a Szovjetunióból, innen szálltak hős csatáikra az egykori dicső 39-esek, és itt alakult meg a „demokratikus hadsereg” 6. hadosztálya
A „munkásmozgalmi mártírok” utáni, utolsó háborús korszakunk az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódik. Az érintettekre nemcsak a Kossuth és a Péterfia utcai emléktáblák figyelmeztetnek, hanem a – szovjetek által szintén megtámadott - Bocskai-dandár emlékfala és az Egyetem téri márványrózsa is. Melocco Miklós a korabeli egyetemi ifjúság hőstettét is belevéste a művébe (aminek néhány kőtövisét azonban már letörték a hálátlan utókor garázdái).
„Néma, de büszke köved fennen hirdesse örökre: hős fiak áldozatán a haza újra virúl” – olvasható a Gyalogezred-emlékoszlopon. A ma embere pedig önkéntelenül elgondolkodik: vajon, ha nem lennének háborúk, akkor is ennyi sok szép szobor díszítené a közterületeket?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)