Milyen az igazi tej és az igazi kenyér?
Szerző: Gurbán György | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.02.14. 14:00 | Frissítve: 2014.02.14. 16:18
Debrecen - Teljes tej és kovászos kenyér. Sokan gondolunk nosztalgiával ezekre. De így van ezzel mindenki?
Változtak az utóbbi időben a fogyasztói szokások a legalapvetőbb élelmiszereinkkel kapcsolatban is. Erről Kiss Zoltán, a Hajdú-Bihar megyei Kormányhivatal Földművelődésügyi igazgatóságának vezetője beszélt a Debrecen Televízió Közügy című műsorában.
Azt tapasztaljuk, hogy a mostanság vásárolt tej sokkal hamarabb tönkremegy, mint gyermekkorunkban. Nagyanyáink idejében abból a tejből, amit már nem minősítettek ihatónak, még finom aludttejet lehetett készíteni. A mai „hipermarketes” tejjel azonban hiába próbálkoznánk.
- Amikor a tej a tehénből „kijön” még nincs különbség. - mondta el Kiss Zoltán – Abban az állapotában körülbelül négy-négy és fél százalékos zsírtartalmú a tej. De szemben azzal, amikor húsz-harminc évvel ezelőtt közvetlenül a tejcsarnokokból a friss - mondhatni teljes - tejet vásároltuk meg, ma már a tejet feldolgozva kapjuk az üzletekben. Volt nemrégiben egy kérése hazánknak, hogy a 2,8-as zsírtartalmú tejet tarthassuk meg, mert a magyar vásárlók ehhez szoktak hozzá. De a fiatalok között már sokan vannak, akik inkább a másfél százalékot tejet szeretik inni, nem pedig az erősebbet. A tej átesik a feldolgozóban egy kezelésen, lesz belőle tej, sajt, túró és, amit a fogyasztó kap, már nem teljes tej. Ezért nem is várhatjuk „tőle”, hogy aludttejjé váljon.
Létezik itt-ott még a hagyományos kenyér, olyat is, amilyet megismertünk évtizedekkel ezelőtt. De ma már a „gyors kenyerek” időszakát éljünk leginkább. Ezeket nem kelesztik annyi ideig. Felmerülhet a kérdés, kizárólag üzleti szempontok vezérelik-e a multikat a „gyors kenyér” dömpingszerű gyártásában? A szakember szerint a helyzet nem egyértelmű.
- Ebből a szempontból is változtak a fogyasztói szokások - véli Kiss Zoltán. - Nagyanyáink hetente sütöttek egyszer kenyeret – el is állt addig. Most a fogyasztó bemegy a boltba, és többnyire már szeletelve veszi meg a kenyeret, hogy otthon ezzel se kelljen foglalkoznia. És többnyire csak egy, maximum két napra valót vásárol. Egy-két napig jók is is ezek a kenyerek. Nem foglalkozunk már azzal, hogy milyen lenne a kenyér hét-nyolc nap múlva.
Persze az is megesik, hogy sokan nem tudják kiszámítani a szükséges mennyiséget a „kérészéletű” kenyérből. Ennek pedig az a következménye, hogy ránk penészedik. Így aztán több lesz a fölösleg, nagyobb a pazarlás, mintha hosszabb ideig lenne ehető a mindennapi kenyerünk...
A teljes beszélgetést itt tekinthetik meg:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)