Miért szeretik a külföldi diákok Debrecent?
Szerző: Zsupos Ágnes | zsupos.agnes@debrecenradiofm95.hu Közzétéve: 2015.01.12. 08:07 | Frissítve: 2015.01.13. 13:19
Debrecen – A stadion, a közlekedés és a Nagyerdő is elvarázsolta a külföldi fiatalokat az egyetemi élet mellett. Volt, akinek a sík vidék is bejött. S tudják, még mit kedvelnek a cívisvárosban?
Ha egy laza hétvégén végigsétálunk a Piac utcán, vagy betérünk forralt borozni valahová, biztosan találkozunk külföldi tanulóval. 2014-ben már több mint 3800 diák érkezett a városba – ötven országból. Az esetben, ha ismerkedésre adjuk a fejünket, nem árt ha beszéljük az angolt. Egy kellemes társalgás után valamivel egész biztos többet tudunk majd egy másik kultúráról. Négy olyan fiatalt kérdeztünk debreceni tapasztalataikról, akikkel az Amerikai Kuckóban találkoztunk – a közös nyelv természetesen az angol volt! –, s akik kivétel nélkül nagy elégedettséggel emlegetették, mennyi mindent fedeztek fel ebben a városban, mennyi mindent kaptak Debrecentől – amit igen megkedveltek.
Michaela Kovariková Csehországból látogatott el Debrecenbe egy félévre. Januárban társaival együtt ő is végleg hazautazik. Mint mondja, fontos volt számára, hogy olyan fogadó országot találjon, ami még közel van az otthonához. Ez a viszonylagosan "kicsi" távolság is sok érdekességet tartogatott számára. Többek között azt, hogy a karácsonyi időszakban mennyire mások a szokások. A közös mikulásbulikat például furcsának találta, hiszen náluk a családok inkább otthon maradnak ebben az időszakban, és a csomag tényleg csak a csizmába kerül. Michaela, ahogy a társai is a Nagyerdő körüli területet említette, amely a legjobban a szívéhez nőtt. Debrecen ezen részén remekül lehet futni, vagy lazítani. Az új stadion épülete pedig mindenkit elvarázsolt.
Erika Andrijauskaité Litvániából jött a városba, hogy közgazdasági és üzleti tanulmányokat folytasson. Ő azért választotta a Debreceni Egyetemet, mert a feltételek a tanulmányaihoz itt voltak a leginkább adottak. Az sem volt utolsó szempont, hogy úgy érezte, innen könnyebben látogathatja meg Magyarország más nagyobb városait, vagy akár szomszédos országokat is. Mint mondta, nem érti azokat az itt tanuló diákokat, akik panaszkodnak az egyetemen zajló külföldieknek szóló oktatásra. Noha nem töltött itt éveket, úgy érzi a tanárai kiváló oktatásban részesítették, remekül beszélték az angolt, és figyelmesek voltak vele. Többek között ezért is alakult ki benne az a kép, hogy Debrecen egy igazi egyetemváros. Szinte mindig találkozik más külföldi diákokkal, ettől pedig egy pillanatra sem érzi magát egyedül. Sőt, az egy szemeszternyi kalandja után úgy érzi, igazi családban töltötte el ezt az időt, olyan társakkal, akikkel megosztották az itteni közös, pezsgő diákéletet. A legjobban azt szereti a városban, hogy az Alföldön helyezkedik el, hiszen a szülővárosa inkább "dimbes-dombos". Az pedig külön megnyugvással tölti el, hogy egyik kedvenc helyén, a Nagyerdőn nyugodtan szervezhet programot, hiszen a kivilágított, rendezett környezetben biztonságban érzi magát.
A Brazíliából érkező Filipe Andrare orvosnak készül, és már egy éve tanul a Debreceni Egyetemen. Többek között Finnország és Anglia egyetemeit is elutasította a kézhez kapott listán azért, hogy a cívisvárosban kezdje meg külföldi tanulmányait. Azt mondja, a legkiválóbb eszközöket és oktatási rendszert itt találta meg nálunk. Csillogó szemekkel mesélt arról, hogy rendkívül meg van elégedve az egyetem felszereltségével, a laborokkal és az oktatókkal is. Ha anyanyelvi szinten beszélné a magyart, azt is el tudná képzelni, hogy a jövőben itt éljen. Főleg azért, mert úgy érzi Debrecenben magas életszínvonalon, biztonságos környezetben élhetnek az emberek. A város tiszta és barátságos, azt pedig különösen szereti, hogy a közlekedésnek hála könnyen eljut egyik helyről a másikra. Dicsérte a villamosokat, a buszokat, melyek nem csak jól néznek ki, de egészen pontosan is járnak. Kedvenc helye az Aquaticum lett egy év alatt. A vizsgák előtt kifejezetten megnyugtatónak találta, hogy a debreceni termálfürdőben lazíthat.
Duke Ovie utazott talán a legtöbbet azért, hogy három éven át itt tanulhasson nálunk. Nigériai diákként fontos szempont volt számára, hogy csöndes és nyugodt várost válasszon, mindemellett viszont még számított sok jó programra és pezsgő diákéletre is. Ezt mind megtalálta Debrecenben, ahol a többiek mellett ő is elmondta, hogy az egyetemi élet nagyon jó hatással volt rá. A szülővárosában 7 millióan élnek, ez összehasonlítva a cívisvárossal egy sokkal "nyugisabb" lakosságot jelent, ahol hamar barátokra talált. Így tehát a várost, az embereket, és a környezetet nagyon megkedvelte. Egyedül a magyar gasztronómiával nem sikerült kibékülnie, ami igencsak távol áll azoktól az étkezési szokásoktól, amit otthon szokott meg. A villával és késsel evés helyett például szívesen enne végre kézzel. Talán már ebből is látszik, hogy őrületesen távoli kultúrák találkoznak egymással egy ilyen csere-akció során. Duke szerencsésnek tartja magát, hogy már másodjára láthatta a feldíszített Debrecent és a karácsonyi vásárt. Szívesen meghonosítaná viszont azt azt afrikai szokást, miszerint idegenként is bekopoghatunk bármikor valamelyik családhoz, hogy együtt készüljünk a karácsonyra. Náluk teljesen elfogadott, hogy ismeretlenek átsétálnak egymás otthonába, hogy közösen töltsék az időt. Az itteni zárkózottság kicsit meglepte, ahogy valószínűleg ő is azokat a debreceni családokat, akikhez tavaly karácsonykor ismeretlenként bekopogott. Ettől persze nem érezte úgy, hogy kevésbé lennének szeretetteljesek a magyar emberek. Épp csak a szokások térnek el egymástól nagyon...
A négy fiatalnak tetszett Debrecen, nagyon megkedvelték ezt a várost. Látványosnak tartották az ünnepi díszkivilágítást, a fényvillamot. Januártól viszont mindannyian végleg hazatérnek. De ahogy mondták: a debreceni útjuk örök emlék marad.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)