Miért égett le fél Debrecen egy disznóól tüze miatt?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.06.10. 09:50 | Frissítve: 2013.06.10. 17:57
Debrecen – Csokonai tóga nélkül jelent meg a „kicsapatását” megelőző peren, ez pedig arra enged következtetni, hogy már nem akart kollégista lenni.
Amelyik felsős ugyanis magára ölthette ezt az egyenruhát, az egyúttal aláírta a Református Kollégium törvényeit is, köztük a tóga kötelező viselését – tudhatták meg ezt is az érdeklődők a Miről mesél a Debreceni Kollégium? című album péntek esti bemutatóján. Győri L. János szerző az alkalmon azt is felidézte, hogy a 475 éves intézmény a közelmúltban új tógákat készíttetett, ám ez nem volt egyszerű. Nem mindegy ugyanis az sem, hogy milyen szálból szövik az anyagát; így addig nyomoztak, mentek, míg rá nem leltek – egészen Székelyudvarhelyen.
A cívisvárosban meglepő módon 1880-ig nem volt tűzoltóság, hanem a kollégiumi diákok szálltak harcba a lángokkal, s olyankor természetesen nem tógában voltak. Eszközük a kis- és a nagybot volt, a gerundiumok, melyek hét-, illetve nyolckilósak – mutatott rá Győri L. János. Az egykor ugyancsak kollégiumi diák Arany János vézna gyerek volt, s emiatt az ő szemében az erős embert a tűzoldó diák testesítette meg. Ezáltal pedig a főhőse, Toldi Miklós által kitartott petrencés rúd is minden bizonnyal gerundium volt.
Az Orosz Judit által illusztrált albumból az is megtudható, hogy a régi századokban a debreceni diákok három órakor keltek (az őrtorony kisharangjára), a tanítás pedig hatkor kezdődött. Végül kilenc órakor már nyugovóra is kellett térniük. Kitér a mű arra is, hogy a teológiai kar 1950-ben szorult ki a debreceni állami egyetemről, a Kollégium gimnáziuma pedig (mely 1952 és 1990 között hazánk egyetlen református középiskolája volt) politikai nyomásra, 1972-ben költözött ki a Péterfia utcai épületéből.
A kommunizmus éveiben a Kollégium a legtöbb itt tanuló diák számára a szó igazi értelmében menedékké vált, ugyanis sokan kerültek ide olyanok, akiket az „osztályidegen” származásuk miatt nem vettek fel állami gimnáziumokba – eleveníti fel Győri L. János. A kollégiumi krónika egyik legidőszerűbb fejezete azonban ugyancsak a tűzzel kapcsolatos. Ez pedig az 1802. június 11-i tűzvész. A lángok egy disznóólban csaptak fel, de a szél olyan gyorsan tovaröpítette a lángokat, hogy elpusztult a belváros egésze, s mintegy kétezer ház. Ekkor égett le a régi Nagytemplom is.
Használhatatlan lett a Kollégium déli szárnya is. Az épületegyüttest Péchy Mihály tervei szerint építették újjá, 1874-re. A Kollégium ma parkosított udvarán a XIX. század végén még kút, fák és játéktér volt. Az északi szárny homlokzatára 1938-ban írták fel a Kollégium ősi, latin jelmondatát (Orando et Laborando), amely azt jelenti: Imádkozva és dolgozva.
Érdekesség az is, hogy a Miről mesél a Debreceni Kollégium? című albumból egyetlenegy óriási kiadvány is készült. Az eredetihez képest több mint négyszeres méretű szemléltetőeszköznek a súlya is lenyűgöző: Hét kilogramm. Ám – mint tapasztalhattuk – ez is kiváló játék arra, hogy felkeltse a gyerekek érdeklődését a Református Kollégium iránt.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)