Madonnák és mozdonyok – élet a Szabadságtelepen
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.09.14. 09:51 | Frissítve: 2012.09.14. 14:03
Debrecen – Jómódú, de világéletében gyermektelen volt az a férfi, aki végül úgy döntött: saját birtokából adományoz területet a városnak, hogy otthonhoz juthassanak a szegények. Ezzel alapozta meg a mai Szabadságtelep kialakulását.
Nyilas János városi tanácsnok hiába élvezhette a gazdag paraszti létet, fájdalmára nem lehettek utódai. 1890 és 1900 között 20 holdat ajánlott fel a magáéból, hogy a nincstelenek is építkezhessenek. Ugyanennyit adott a város is, s mindezek révén 80 lakásos munkás- és tisztviselői kolónia jöhetett létre a Nyilas-telepnek nevezett területen.
Szintén nagymértékben lendítette előre a városrész (és Debrecen) fejlődését a mai vagongyár elődjének, a Debreceni MÁV Műhelynek az átadása is. A termelés éppen 114 éve, 1898. szeptember 20-án kezdődhetett meg, 264 munkással. Szabadságtelepi látogatásunk során a hatalmas gyártelep felől érkeztünk meg, s a kerítésén az egykori MSZMP-korszak utolsó jelszavait is felfedezhettük.
Ezek egyike „A hatodik ötéves terv célkitűzéseinek teljesítése”. Ezzel kapcsolatban annyit érdemes tudni, hogy az 1981 és ’85 közötti időszakra vonatkozott, és fő gazdasági feladatként előírta: „a tudomány és a technika eredményeire, a nemzetközi gazdasági együttműködésre, s különösen a KGST-tagországok gazdasági integrációjára támaszkodva váljon hatékonyabbá a gazdasági munka, álljon helyre és szilárduljon meg a népgazdasági egyensúly”…
A Kolónia utcai palánksor mellett húzódik a Nyírábrányt és Debrecent összekötő vasútvonal is. Az egyik megállója éppen itt van egy kis dombon, ám a különleges épület sajnos már igen rossz állagú (a legutóbbi hírek szerint lebontják). Érkezésünkkor futott be a piros szerelvény is, a rávárakozók pedig – miként egyiküktől megtudtuk - a Nagyállomásig robogtak vele.
- Nagyon jó a városrészben a közlekedés, hiszen a vonatok óránként járnak, s mellettük hat-hét helyi busz is jön erre – sorolta Kovács Sándor nyugdíjas. Szerinte az utak állapotán lehetne javítani, de amúgy elégedett a városrész ellátottságával. Egy közeli udvarban is beszélgetésbe elegyedtünk egy férfivel, ő arra is figyelmeztetett, hogy sokszor feltorlódik a kocsisor, s emiatt is célszerű volna körforgalmakat kialakítani a Faraktár-Hétvezér utcai és a Hétvezér-Diószegi úti csomópontokban.
A telep legtöbb nevezetessége a városrészt határoló Faraktár utcában található. Itt tör az égbe a Szent István katolikus templom tornya; az imahely telkét 1936-ban adományozta az egyháznak a vasúttársaság. Jost Ferenc tervezte, aki a főhomlokzatot díszítő szárnyaskerék-motívumot minden bizonnyal a cég iránti tisztelet jeleként alakíttatta ki. A templombelsőt Márton Lajos barokkos festménye is díszíti. A kertben feszület, Mária-szobor és kőbe vésett fohászok is emlékeztetik a betérőket az életre és az elmúlásra.
A Vámospércsi úti kereszteződés egyik lakóházának udvarán ugyancsak Jézus-szobor áll, jobban mondva térdel. Átellenben található az általános iskola, aminek egyik falán egy elhanyagolt Hermann Ottó-dombormű szürkéllik. A ma Karácsony Sándor nevét viselő intézmény mellett bölcsőde, óvoda és posta sora is szolgálja a környék lakóit. Itt fut a Zsuzsi-vonat is, aminek füttye túlharsogja az itteni, óriási forgalom zaját is.
Ezt a jellegzetes dudaszót hallhattuk akkor is, amikor Tóth Györgynét és a barátnőit, Lampert Benőnét és Lampert Csabánét szólítottuk meg az egyik kis utcában.
- Van minden, teli a húsbolt, csak éppen nincs miből vásárolni. Épp azt beszéltük, hogy hamarosan már akaratunk ellenére is fogyókúrázhatunk, ha ez így folytatódik – viccelődtek keserűen a hölgyek. Elmondták azt is, hogy a gondok ellenére szeretnek itt lakni, hiszen nyugodt az élet, összetartanak a környékbeliek, és az utcákat is takarítják.
Az óvoda 1930. július 14. óta fogadja a gyerekeket, a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által irányított óvoda- és iskolaépítési programnak köszönhetően. (Kotsis Iván típustervét Borsos József városi főépítész ízlése szerint alakították át.) Az iskola létrejötte ugyanakkor szorosan összefüggött a járműjavító üzem megalakulásával. Ehhez ugyanis az ország minden részéről toboroztak munkásokat, az ő gyerekeiknek pedig tanulniuk kellett valahol.
Az oktatás 1907 novemberében kezdődhetett meg az akkor még földszintes, kéttermes épületben. A meghirdetett, két tanítói állásra (ahogy sajnos napjainkban is lenni szokott) 114-en jelentkeztek. Érdekesség az is, hogy a nyitás előtt leégett a Fenyőáru Gyár budapesti üzeme, ahol az iskola bútorait készítették. A tulajdonos a gyár megmaradt holmijai közül szedett össze lócákat, asztalokat, egy-két szekrényt, amit tudott, hogy a tanítás elkezdődhessen.
A Műhelytelep, a Falóger, a Biharikert és a Pércsikert által is határolt városrészben tett sétánk során megismerkedtünk a nyugdíjas Városi Attilával is, aki épp a piros kannáit töltötte az utcájuk végén álló kútból. 64 éve él itt, azokban az időkben került ide, amikor még Nyilas-telep volt a környék, közvilágítás és köves út nélkül. Azóta dolgozott a vagongyárban, a MÁV Szertárfőnökségen és a Biogalban is. A nyugdíja azonban nagyon kevés – és mégse kesereg, mégse gyűlölködik. Elégedett az itteni sorsával:
- Miért panaszkodjak?! A politikához nem értek, viszont a focit és a Lokit nagyon szeretem!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)