Könnyű álmot hozzon a tél: az élet a Nagyerdőparkban – fotókkal
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.12.20. 09:54 | Frissítve: 2014.12.21. 09:01
Debrecen – „Ősszel a föld csak elalszik, nem hal meg” – hogy mennyire igaz Petőfi Sándornak ez a sora, azt a cívisváros kedvelt kirándulóhelyén, a Békás-tó környékén is naponta átélhetjük. A mindig változó táj decemberben is tud újat nyújtani, s ettől igazán szép és izgalmas.
A „város tüdejének” legfrekventáltabb, kiemelt övezete a Nagyerdőpark, amit zömmel a Nagyerdei körút és kis részen a Hadházi út fog közre. Négy utcája van, a Pallagi út, az Ady Endre út, valamint az Oláh Gábor utca és a Medgyessy sétány, s itt található a Székelyek parkja is. Maga a Nagyerdő a város északi határában, részben már a városban terül el mintegy 1086,1 hektáron. A botanikusok a homoki gyöngyvirágos tölgyesek társulásába sorolják az erdőt, amit egyébként 1405-ben Zsigmond király ajándékozott Debrecen településeinek.
A Nagyerdőpark délkeleti szélén található sokak kedvence, az Ötholdas Pagony, aminek játszóeszközei és a fák között a családok szórakoztatóan kalandos órákat tölthetnek el a természetben. Emellett fekszik az Oláh Gábor utcai sporttelep, ahol egyebek mellett a régi Loki-pálya, az atlétikai stadion, valamint a rendezvénycsarnok is szolgálja a sportolni vágyókat és a közönséget. Az ezek melletti kondiparkban szólítottuk meg Berecki Lászlót, aki szemmel láthatóan igen sikeresen edzi magát.
– Rendszeresen járok ide, szeretem ezt a helyet, jó érzés, hogy ide le lehet jönni, és nem zavar például az, hogy éjjelre bezárják a parkokat itt is meg a Békás-tónál. Ez egy szükséges rossz, de fővárosiként még így is azt látom, hogy ég és földnyi különbségek vannak. Viszont itt most a lámpafény elég kevés, és emiatt esténként a korai sötétedés után már csak erős félhomályban tudunk edzeni – mondta el a Debreceni Egyetem informatikus hallgatója, aki a vasak után még a futópályán is folytatta a tréningjét.
A sporttelep mellett a félévszázados Nagyerdei Kultúrpark állatkertje és vidámparkja fekszik, s ottjártunkkor az Európa-bajnokságon részt vevő lengyel női kézilabda-válogatott tagjai is épp megcsodálták a zsiráfokat. A kontinenstorna elképzelhetetlen szálláshelyek nélkül, és a Nagyerdőpark számos ilyen létesítménye természetesen a sportoló hölgyeket is fogadta méltó környezetben. Az arra járók mostanság a versenyzőket is szívesen üdvözölték, de mellettük persze a naplementék és az időnkénti esti díszkivilágítások is szemet gyönyörködtetőek.
A hotelekhez a belvárosból vezető út Simonyi József óbester (1771–1832) nevét viseli, aki a debreceni állomásozása során, 1818-ban nemcsak kezdeményezte az út megépítését, hanem katonáival 600 jegenyét is ültetett a félkilométeres szakaszra, sőt szorgalmazta a fürdőház létrehozását is. Ez 1822-ben készült el, a ma ismert vigadó pedig 1826-ban. A Nagyerdő következő jelentős változása az 1930-as évektől köszöntött be, amikor is megépült a stadion, a csónakázó-tó, a fedett uszoda és maga a parkerdő is.
A Régi Vigadó körül a napokban felújított gyógyfürdő található, valamint a mediterrán élményfürdő és a strand is. Átellenben a 2014-ben átadott, új stadion áll, ahol mostanság nincsen ugyan futballmeccs, ám a külső pályáit a legcudarabb időben is használják a szabadtéri futás megszállottjai. Ugyancsak nem működik a mélygarázs fölötti „vízi ködszínház”, viszont a látogatásunkkor már épült az új mobil korcsolyapálya az aréna rendezvényterén.
A fürdő és a Simonyi út között a kies Medgyessy sétány húzódik, rajta a gyalogezred-emlékművel, a patinás villákkal, a leveles-csárdával és megannyi híresség szobrával. A közelben, a terület átépítése óta a fák között tanösvény is fut, amin a vakond, a nyúl és a kócsag életével is megismerkedhetnek a túrázók. Azt ezt szolgáló figurákat az ASAPA-Alkotócsoport készítette, míg az itt is, ott is felbukkanó, más lényeket az LA Hippocampus tájakadémia és alkotótábor résztvevői „szoborták”.
– Amikor még tartott az átépítés, mi külföldön éltünk, az átadás azonban éppen akkorra esett, amikor hazajöttünk. A közelben lakunk, nagyon szeretünk kijárni ide, ebbe az európai színvonalú parkba – osztotta meg örömét Kovács Dávid és Laczik Renáta, akik a találkozásunkkor a kisfiukkal, Leventével levegőztek az új játszótéren. – Nem tapasztaljuk, hogy sérült volna a környék az átépítés miatt, sőt inkább kulturáltabb lett és gazdagodott, hiszen például ingyenes mosdók, pelenkázók, bicikliutak is készültek, és mi sokkal szívesebben jövünk ebbe a parkba, ahol immár végre a szabadtéri színpad is újra használható!
A fiatal házaspár elmondta azt is, hogy szerintük nem zavaró a zúzott köves út, és az a vizet is elvezeti; ilyet láttak Hollandiában is, és ez a jövő. Közben a Békás-tóban hangosan örültek a kacsák a nyugdíjasok által éppen beszórt eleségnek; amióta nem működnek a szökőkutak, azóta már csaknem húsz madár tért vissza oda. A sziklákon pihenő pillangók némelyike viszont sajnos eltünedezett, de a megmaradtak és a színpompás nappali pávaszem a tavasz és a nyár visszatértét szimbolizálja: „Aludjál hát, szép természet, csak aludjál reggelig, s álmodj olyakat, amikben legnagyobb kedved telik...”
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)