Kiscsikó, szalonnasütés és napozó lányok – az élet a Tócóvölgyben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.05.11. 08:40 | Frissítve: 2014.05.12. 13:55
Debrecen – Kígyóként kacskaringózó, végtelen utca, mellette tágas virágos rét kis folyammal – sokak álma egy ilyen adottságú lakóhely, amit megannyi lomb tesz még otthonosabbá. A cívisvárosban is van ilyen hangulatos övezet, pedig ott ráadásul nagyrészt betonházak sorakoznak.
A köztudatban az él, hogy a Tócó-völgy nem más, mint a Tócóskerti lakótelep alatti, új rész, ahol tetőteres, alacsony lakóépületek vannak. Valójában azonban ez egy önálló városrész, amit hosszában nem a névadó patak, hanem a Téglagyár nevű zóna (illetve a füzesabonyi vasútvonal) határol. Az északi és a déli végein a Kishegyesi és a Vincellér (helyesebben a Derék) utcák fogják közre, keleten pedig a Derék utca választja el a nagy panelkolóniától.
Érdekes módon a Derék utca igazából nem is határoló utca, hiszen nem egy markánsan elkülönülő vonal az alakja, hanem mindkét részen annyira tekergőzik, hogy szinte behálózza a teljes Tócóvölgyi lakótelepet, valamint a Tócóskert nyugati peremét. A Tócó-patakról azt is érdemes tudni, hogy a középkorban még folyó volt. Mivel a város belső területe 3–14 méterrel magasabb (volt) a Tócó völgyénél, a szenny- és csapadékvizeket abba engedték.
Látogatásunkat az igencsak forgalmas Kishegyesi úton kezdtük, ahol a terápiás ház után máris a Tócóhoz értünk. S mivel egy völgynek két fele van, folytattuk is sétánkat a városrészben. A sínek előtti, utolsó lakott utca a Lóskúti, ami nemcsak nagyon kellemes miliőt nyújt, de szívderítően falusias is. Már messziről tehénbőgés hallatszott (az utca végében egy borjú hangoskodott), aztán pedig más patásokra is figyelmesek lettünk.
– Öt lovunk van és többek között három kutyánk. Tizenegy napja született egy kiscsikónk, aki lány, s egyelőre nem adtunk nevet neki – mondták el érdeklődésünkre vendéglátóink, Sándor Csaba és az öccse, Péter. Miközben megcsodáltuk a tündéri jövevényt, a talpraesett fiúk azt is elmondták, hogy szeretnek ott élni, s megvan mindenük.
Bodzákkal és diófákkal övezett csapáson folytattuk utunkat, s majd miután átevickéltünk a Tócón, egy különös mozdulatokat végző társasággal találkoztunk. Ács János, a Capoeira Hungria Csoport oktatója edzett ott két tanítványával. Tőlük már csak karnyújtásnyira az épülő jégcsarnok, az előtt pedig a régi fogadja a sportolókat. Mellette kondipark, teniszpálya és műfüves sportpálya.
Az egykori HÁÉV utolsó nagy lakótelepe, a Tócóvölgyi – a krónikák szerint – befejezetlen. Nyugati szélére földszintes és tetőtérbeépítéses, csoportos családi házakat is terveztek, így a beépítés magassága a Tócó irányában csökkent volna. A mintegy 3400 lakásos lakótelepnek teljes alapfokú ellátást szántak; csatlakoztatták ugyanis (papíron) a Kishegyesi úti szociális otthon együtteséhez, valamint a Tócó mellé tervezett strandfürdőhöz is.
Pénzügyi okokból a lakótelepnek kevesebb, mint fele valósult meg a keleti oldalon, ahol az U alakú háztömbök a Tócó irányában nyitottan állnak. Mindemellett nem épültek meg az ellátó létesítmények sem – igaz, kisbolt, fodrászat, irodák és műhelyek szinte mindenhol vannak, míg oktatási intézmények, rendelők, posta stb. a „túloldalban” találhatók.
Az így is kifejezetten hangulatos, és jól élhetőnek tűnő lakótelep tíz részét parkok és játszóterek gazdagítják, s ezekre a nagy Derék utca különleges átjáróin is be lehet jutni. Egy ilyen belsőben szólítottuk meg Solczi Lászlót, aki – sokakhoz hasonlóan – éppen a kutyáját levegőztette. Beszélgetőtársunk 23 éve költözött oda, amikor átadták a Tócóvölgyi lakótelep utolsó részeit is. A tisztaság fenntartásába ő is be szokott segíteni, s olykor például "önerőből" nyír füvet.
– Szép csendes, nyugodt hely ez, szeretünk itt lakni annak ellenére is, hogy négyszer törték fel a kocsimat – fogalmazott a férfi. – Várjuk már, hogy mikor készül el az új jégcsarnok, mert akkor hátha a környék is tovább javulhat-szépülhet. Ugyanakkor az is sokaknak segítene, ha némely utcát egyirányúsítanának, valamint ha átprogramoznák a Derék utcai közlekedési jelzőlámpákat, mivel most úgy működnek, hogy nem lehet végigmenni az úton egy menetben – hívta föl a figyelmet.
A Derék utca egyébként ezelőtt Micsurin utca volt, eredetileg pedig Szegényház sor (a kezdeténél állott intézmény után); mai neve arra utal, hogy Debrecen legjelentősebb utcáit anno derék utcáknak is nevezték. A szerteágazó Derék utca mellett utca tiszteleg Csányi Dániel (1820–1867) előtt is, aki őrnagyként védte Komáromot Klapka György seregében. Ő alkotta meg az ottani erődítményeket, majd szabadságharc bukása után hat évig várfogságban volt, utóbb pedig a debreceni főiskolán tanított mértant és csillagászatot.
Egy tér pedig Egressy Béni (1814–1851) zeneszerzőnek állít emléket, aki a Klapka-induló, a Nemzeti dal és a Kossuth Lajos azt üzente című dalok megzenésítőjeként is ismert. Utcája van Sárvári Pál (1765–1846) professzornak is, aki a hazai rajztanítás úttörője s a kollégiumi rézmetszés fellendítője volt. A Kishegyesi út pedig arra utal, hogy az ilyen nevű település egykoron Debrecen zálogba vett, majd a kincstártól megvásárolt szántóföldterülete volt az ondódi földeken túl.
Az egyik leghangulatosabb utca azonban a Tócóvölgy sétány, mely a lakótelep és a festői mező között csábítja hangulatos andalgásra az embert. Ottjártunkkor már nemcsak a tavasz színeiben gyönyörködhettünk, hanem a fákon túlról érkezett nevetésben is: lányok napoztak a réten, s hangjuk csengése már a nyarat idézte meg.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)