Itáliai ragyogás – az élet Mesterfalván
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.12.24. 10:29 | Frissítve: 2012.12.25. 10:00
Debrecen – Önálló bíróválasztási és igazgatási jogokat élvezett a középkorban a debreceni városrész, sőt Mátyás király azt is engedélyezte, hogy fél hónapon át országos vásárok legyenek itt. Mesterfalva kanyargó kisutcáiban ma is szinte csak alacsony házak tarkállanak.
A Csók, a Garai, a Mester, a Pesti és a Hatvan utcák által határolt városrész, illetve a névadó utca elnevezése az egyik – XIII. századi – birtokosnak, Dózsa mesternek állít emléket, akinek a neve utáni „mester” nem iparosságra utal, hanem az olasz egyetemen szerzett, magiszteri fokozatára. A mai Mester utcát Nagy-Mester utcának, a Bethlen utcát pedig Kis-Mester utcának nevezték. Az ásatásokon fellelt bizonyítékok szerint itt volt a Mesterfalva.
Utcái közül a múltat őrzi a Vendég utca is, ahol a XIX. század elejétől (a Hatvan és a Mester utcai kapuk közötti, külvárosi utcák megnyitásával) ugyancsak az ideérkezett kereskedőknek voltak szálláshelyeik, lerakataik. A vendég árusok, kézművesek, vásárlók – Tóth Pál helytörténeti dolgozata szerint - az itteni magánházakban szálltak meg, s azokban az áruik és a jószágaik is biztonságban voltak.
- A mi házunk is már csaknem százéves. Valamikor nagyon szép lehetett, s ez most is látszik rajta, hiszen rendkívül masszív. Viszont sajnos az idő vasfoga már így is eléggé megette: le van robbanva, rosszak a szigetelések. Ennek ellenére mégis hiába kérvényezzük a felújítását. A tulajdonos szerint a külső renoválást neki kellene elvégeznie, a belsőket pedig nekünk, lakóknak. Mindeközben a lakbér és a rezsi is magas – sorolta Virág Józsefné.
Hat éve költöztek ide a fővárosból. A fentieket leszámítva szeretnek itt élni, hiszen jobb a levegő, nincs „tömegnyomor”, s minden közel van. Mesterfalván egyébként sok mindent nem találunk (például klasszikus iskolát, óvodát), de ennek ellenére is a megannyi, különféle üzlet, iroda, műhely és a szálláshelyek mellett itt van a hírközlési felügyelet, valamint a Vöröskereszt és a Posta képzőhelyei, autósiskola, takarékszövetkezet, testkultúra-palota, galéria, állatorvos és az új bicikliút is.
Az ősrégi városrészben barangolva meghitt „időutazás” tehető a Tanító utcában is, azaz a XVIII. században élt Gönczy János pedagógus lakóhelyén. Hasonlóképpen óvárosias a Csap utca is, amit egykor kádárok és csapkészítők laktak. Itt működik a messze földön híres Kuckó Művésztanya Utcaszínház, amelynek vezetője, Szentgyörgyi Rozi éppen az ottjártunkkor érkezett meg.
- A mozgótársulatnak tizenöt aktív tagja van, de a támogatókkal együtt mintegy harmincan vagyunk, s tíz – tizenkét darab szerepel a repertoárunkban. Adtunk karácsonyi műsorokat, és felléptünk az adventi gyertyagyújtó ünnepségeken a Kossuth téren is – mondta el érdeklődésünkre az ismert művésznő.
Mesterfalván nem a Kuckó az egyetlen olyan szerveződés, amely pezsgővé és kimagaslóvá teszi ezt a „földszintes” övezetet. December 16-ig itt működött a kis és nagy események dokumentumait gondozó fotótár (mely a Méliusz Központba költözik), továbbá itt találhatók a Szabadkeresztyén Gyülekezet, az ebtenyésztők egyesülete és a Lépéselőny Közhasznú Egyesület házai is. Ugyanakkor fogyatékosokat ellátó nappali intézet és családok átmeneti otthona is van a kerületben, sőt a Debreceni Roma Közösségi Ház is.
- A tizenkét éve itt tevékenykedő szervezetünk többek között teleházi szolgáltatásokat nyújt, s ennek részeként díjtalanul vehetők igénybe a fénymásolási, internetezési, telefonálási, faxolási lehetőségeink – hallhattuk a központ vezetőjétől, Aba-Horváth Istvántól. – A pályázatokon nyerhető támogatásaink függvényében tehetséggondozás, korrepetálás, pótvizsgára felkészítés, valamint tanoda- és szabadidős programjaink is szoktak lenni, ugyancsak ingyenesen. December 22-én pedig év végi kulturális estet tartunk Sámsonban.
Az unalmasnak és színtelennek tehát korántsem nevezhető városrészben majd’ minden szeglet a történelem atmoszféráját ontja magából. A névadó Dózsa mester kötődéseit, taljánországot és végső soron Mesterfalva elbűvölő hangulatát leginkább talán egy itteni kisvendéglő illusztrálja. Ennek átérzéséhez azonban nemcsak az étküket érdemes megkóstolni, hanem a kerthelyiségében kiállított gyűjtemény patinás leheletét is célszerű beszippantani.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)