Folyóparti hangulat Frédi és Béni bungalójával – az élet Kondoroson
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.10.13. 09:12 | Frissítve: 2013.10.14. 08:08
Debrecen – Bővizű folyam volt egykoron a Kondoros, mely ma már csak zavaros patakként csordogál. Partján azonban már az Árpád-korban letelepedtek a Guth-Keled nemzetség tagjai.
A csatorna nevét városrész is viseli a megyeszékhelyen. A különös, pipaalakú övezet „fejét” (azaz a bal oldali részét) a Lahner utca, a Debrecen–Nyírábrány-vasútvonal, valamint a Létai út és a patak határolja. A túlsó részt pedig (mely hosszan beékelődik a Biharikert és a Bayk András-kert közé) a Lahner utca, a Diószegi út és a Bálint Zoltán utca fogja közre. Ez lehetne a „pöfékelőeszköz” szára.
A Kondoros név a honfoglalás előtti, török jövevényszót, a Kondort foglalja magában – ismerteti könyvében Tóth Pál helytörténész. A Kondoros nevű patak (csatorna) valaha egy jelentős folyó volt, most a pallagi puszták (Feketerét, Csukás, Perzse, Szelesrét, a csukási és a pircsi laposok), valamint a régi Bellegelő csapadékvizeit vezeti le. Zsigmond király és Hunyadi János adománylevelei ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy a Kondoros nevű település mindig Debrecenhez tartozott.
A törökdúlás miatt azonban a falu elpusztult, s a helyén tanyák alakultak ki. Érdekesség az is, hogy a Kondoros utca a Pércsikertben található, míg a Kondoroskert nevű utca a Bayk András-kertben van. Ugyanakkor a Kondorosnak a sín felőli oldalában olyan szép nevű utcák is kanyarognak, mint a Csizmadia, Fiákeres, Kárász foglalkozások, a Fehérgyarmat, Ököritó, Tyukod, Csenger, Szamos, Tisza földrajzi nevek, továbbá a „nagyok”: Nagybánya, Nagykároly, Nagyecsed, Nagyszalonta.
– Nagyon zavaró a vonatzaj? – szólítottuk meg Máté Szabolcsot, aki a sín melletti udvarán tett-vett.
– Csendes, nyugodt hely ez, mi húsz éve lakunk itt, és elégedettek vagyunk a környékkel! – hallhattuk a fiatalember meglepőnek tűnő válaszát. – Megszoktuk a vonatot, meg nem is jár az olyan gyakran. Öröm az is, hogy két éve – nem önerősen – leaszfaltozták az utcát, ami akkor már nagyon kátyús volt. Ugyanakkor nincs gond az ellátással sem, van itt kisbolt, cukrászda és fagylaltozó is – sorolta vendéglátónk.
Megtudtuk azt is, hogy négy éve fényes nappal még hozzájuk is betörtek, de azóta nincs gond a közbiztonsággal. Ez annak is köszönhető, hogy napjainkban rendszeresen járőröznek a helyiek polgárőrei. A Kárász utcában egy kismama ezt azzal is megerősítette, hogy elmondta: a gyerekekkel az utcára is nyugodtan kimehetnek játszani, mivel náluk alig van forgalom. Ugyanakkor az még megoldandó, hogy közvilágítást kapjon a környékük.
A Létai és a Diószegi utak közötti Kondorosnak az utcáiban (is) tehetősségre valló házak s birtokok sorakoznak. Az ottani utcák Vásárhelyi Pál (1795–1846) vízmérnök, Bálint Zoltán (1871–1939) és Jámbor Lajos (1869–1955) építészek, Irányi Dániel (1822–1892) politikus, jegyző, Erdei Ferenc (1910–1971) agrárközgazdász, szociológus, valamint Lahner György (1795–1849) honvédtábornok, aradi vértanú előtt is tisztelegnek.
– Milyen csemetéket ültet? – tudakoltuk Kovács Istvántól egy Fehérgyarmat utcai háznál.
– Négy meggyfát, az itt lakó néninek segítek – válaszolta a férfi. Mint megtudtuk, az ő érdeme az is, hogy javult a közbiztonság a városrészben, hiszen egyik alapítója a 18 tagú polgárőrcsoportnak. – Szerencsére a közterületek tisztasága is elfogadható, ma már rendszeres a takarítás. Amikor tíz éve ideköltöztünk, még csak pár ház állt itt, ma meg... De immár van minden, s megcsinálták az utat és a szennyvízcsatornát is. Viszont azt nagyon sajnáljuk, hogy a 41Y-os busz már csak ritkán közlekedik! – hívta fel a figyelmet vendéglátónk.
Sétánk során a Bálint Zoltán utcában megtaláltuk a környék vélhetően legkáprázatosabb épületét egy igazi palota formájában. Ugyanakkor az innenső Nagyecsed utcában ha nem is a Guth-Keled nemzetség nyomait fedeztük fel, de mintha Frédi és Béni bungalója elevenedne meg: nem csalás, nem ámítás, ott sárgállik egy Flintstone-lak. Gazdája elmondása szerint a Kassai Zsolt építész által tervezett gömbház már 15 éves, és a vasvázára fölvitt ferrocement és purhab alkotja az építőanyagát. Érdemes felfedezni ezt a „kőkorszaki barlangházat” is, hiszen ilyen tán csak „a mesében van”!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)