Egy varázsló nyugszik a cívisváros ősi templomának romja alatt?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.04.13. 09:25 | Frissítve: 2013.04.15. 16:05
Debrecen – A legenda legalábbis így tartja. Fancsika több mint 800 éve épült imahelye azonban nem csak emiatt lehet kedvelt turisztikai zarándokhely.
A kultikus gyöngyszemnek is számító nevezetesség a Nagyállomástól 10 kilométerre, a Bánki úton lévő Vekeri-elágazásnál bújik meg. Gépkocsival, valamint helyi és távolsági autóbuszokkal is könnyen megközelíthető. Amikor a Biczó István-kertet elhagyva megpillantjuk a rádióamatőr-állomás gigászi antennáit, már érdemes lassítanunk.
A környéken a kirándulókat igényes és egységes eligazító táblák segítik, s ennek köszönhetően a szintén közeli arborétum, falu és kovácsműhely is könnyen megtalálható. A templomromhoz az út jobb oldalától mezei csapás visz be, majd hamarosan újabb faragott nyíl jelzi, hogy ismét fordulni kell. Ott már enyhe emelkedőn lehet csak haladni, de a ránk váró élmény megéri a fáradságot.
A gondozott és tiszta út végén magasló dombon fekszik ugyanis a kis romkert. A templomnak kevéske része tekinthető meg, de a panoráma, a csend és a napnyugta így is felejthetetlenné teszi a látogatást. A kopjafákkal és léckerítéssel övezett, virágos emlékhely faragott táblájáról az is megtudható, hogy Fancsika 1170 előtt épült, román stílusú, kőalapozású templomának szerény maradványa kanyarog itt.
A falut 1574-ben pusztították el a török betolakodók. Határa 1576 és 1671 között Debrecen zálogbirtoka volt, 1854-től pedig a polgárság tulajdona. Az 1982. évi ásatás után a történelmi emlékhelyet az akkori Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság alakította ki. Állítólag eleink a domb belsejébe egy sámánt temettek el… – az viszont tény, hogy a levegőt harapni lehet, s a tocsogókon megcsillanó fények már a bőrt is megszínezik. Itt megnyugszik a lélek, felüdül a test!
Aki alaposabban megismerkedne ezzel a varázslatos vidékkel, talál itt lovas tanyát és késest is. Mi a lenti kovácsbirtokra kopogtattunk be, ahol Molnár József népi iparművész él és dolgozik. A mesterségét immár több mint 40 éve űző polihisztor éppen a saját kapuját készítgette. A tervrajzok alapján is remekműnek ígérkező – tonnányi - alkotás egy felszabaduló madarat formál majd, s ívei a pompás sas szárnyhullámzásait követik.
A Magyarországi Kovácsmíves Céh atyamesteri tisztségét is betöltő szakembertől megtudtuk: a tájegységen igen magas a gyepvas-tartalom, s ez Fancsika mellett hazánkban csak Kaposvár környékére mondható el. Ez a bizonyos gyepvas a talajvízzel mosódik ki, gubacsok formájában; vegytiszta, jól alakítható és damaszkolható.
Molnár József két éve egy Saar-vidéki Bencés-rendi birtokra készíthetett újbarokk kaput. A 6,5 méter magas, 8 méter széles és 7 tonna súlyú, aranyozott kompozíción az ő műhelyében dolgozó csapatban kilencen serénykedtek fél éven át… S mindez hogy kapcsolódik a templomromhoz? Úgy, hogy az erre vetődő turisták, érdeklődők a tűzmesterhez is betérhetnek ízelítőt kapni az évezredes mesterség fogásaiból és csodaszép műveiből.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)