Csak az utast zavarja, ha 8 óra alatt ér el Debrecenből Budapestre vasúton?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.08.27. 08:25 | Frissítve: 2013.08.27. 09:21
Debrecen – Télen 12 óra volt az út a fővárosból Debrecenbe. A 8 órás Debrecen–Budapest vonatozás viszont augusztusi rekordnak tűnik. Tényleg ennyire nem számít a menetidő, az utas és a presztízs?
Újabb tanúbizonyságot tett arról a MÁV, hogyan nem szabad egy látszólag rutinfeladatot kezelni. Mint ismert, vasárnap dél körül meghibásodott a felsővezeték a Karcag és Kisújszállás közötti szakaszon. A hibaelhárítás ideje alatt több vonatot is megállítottak, így a Debrecenből Budapest Nyugati Pályaudvarra közlekedő intercityk, személy- és gyorsvonatok is csak jelentős késéssel tudtak közlekedni. A vasúttársaság – ahogy az a nagy könyvben meg van írva – közölte a sajtóval és a honlapján is a meghibásodás tényét. A menetrendben várható, betervezett késésekről is szóltak, így elvileg mindenki tudhatott a problémáról és arról, hogy egy ideig fennakadások lesznek a vasúti közlekedésben.
Csak éppen azok maradtak tökéletes bizonytalanságban, akiket a leginkább érintett a kialakult helyzet. Azok az utasok, akik az adott pillanatban a vonatokon tartózkodtak. Mint egyik olvasónk jelezte, nem sokkal délután egy óra előtt, a Jázmin Intercityvel indult útnak a főváros felé Debrecenből. Úgy számolt, hogy nagyjából fél négyre Ferihegyen van, így kényelmesen eléri majd a Berlinbe közlekedő, öt óra környékén felszálló repülőgépét. A felsővezeték meghibásodásáról, egészen pontosan arról, hogy a vonat, amivel utazott már egyáltalán nem a menetrend szerint közlekedik csak akkor értesült, amikor nagyjából fél órája vesztegelt Karcagnál. Még ehhez képest is csak jóval később jött a mentőötlet: vonatpótló buszra szállították az ekkor már felháborodott utasokat, majd egészen Kisújszállásig vitték őket. Ekkor már délután öt óra lehetett. Ennél tovább a busz nem közlekedett, az utasokat egy másik vonattal visszavitték Karcagra, ahol aztán visszaszálltak ugyanarra a vonatra, a Jázminra. A szerelvény nagy nehezen elindult, de sokáig csak lépésben tudott haladni. Többen a kisújszállási állomásfőnököt okolták az újabb kellemetlenségért, ám nem meglepő módon ő sem vállalta magára a felelősséget. Mint ahogyan a MÁV részéről senki.
A magyar intercity vonatok az országban közlekedő szerelvények közül a legjobban felszerelt vagonokkal szállítják az utasokat. A MÁV büszkén hirdeti, hogy már internet elérhetőséget is biztosítanak több mint 700 kocsiban, s az is nyilvánvaló, hogy mindegyiknek van összeköttetése a szerelvényeket vezető szakemberekkel. Így felvetődik a kérdés: hogy fordulhat elő 2013-ban az, hogy az utasok – akik az egyébként olcsónak éppen nem nevezhető jegyárak mellett mégis a vasutat választják – alapvető információk nélkül maradnak, s még nagyjából sem kapnak tájékoztatást arról, mennyi ideig kell még egy helyben várakozniuk. Minden bizonnyal olyan cég a MÁV, amelyiknek – főleg a jelenlegi gazdasági helyzetben – különösen nagy presztízskérdés a pontosság, a kiszámíthatóság. Ennek azonban augusztus 25-én délután semmi jelét nem mutatta a társaság azok felé, akikért elvileg mindent meg kellene tegyenek. Igen, most is az utasokról van szó.
Persze lehet azzal védekezni, hogy az interneten már ott volt az információ, s onnan bárki tájékozódhatott volna. De azért igen nagy arrogancia lenne azt gondolni, hogy mindenki, aki vasúttal, intercityvel közlekedik, az okostelefonokat nyomogat és napi használója az internetnek. Lehet, hogy ez az elvárás, de azért sokan a hagyományosabb, első kézből érkező tájékoztatást is nagyon szívesen vennék – illetve vették volna. Így például azt, ha megmondják (megmondták volna) az utasoknak, nagyjából két-három óra lesz a csúszás, így akinek van rá lehetősége, nézzen másik közlekedési lehetőség után.
A felsővezeték meghibásodása nyilván komoly probléma, ezt leginkább a társaságnál dolgozó szakemberek tudnák megerősíteni. Ám azt azért nem szabad elfelejteni, hogy egyáltalán nem ritkán fordul elő ez a fajta nehézség. Jóformán nincs olyan hónap, amikor valamelyik vonalon ne történne ehhez hasonló eset, nem is beszélve arról, hogy télen is gyakoriak az ilyen jellegű események. Ennek megfelelően az ember azt gondolná, bőven volt már lehetősége a társaságnak arra, hogy tapasztalatokat szerezzenek a hibaelhárítással és a helyzet kezelésével kapcsolatban.
Az ember nyugalma csak majdnem végtelen, egy ideig tűrünk, aztán amikor egyre kilátástalanabb lesz a helyzet, érthetően bosszankodunk, felháborodottan keressük a felelősöket. Olvasónk természetesen nem érte el a repülőgépét, ami miatt jelentős összeget kellett fizetnie, hogy másnap, egy másik járattal tudjon elrepülni. Az éjszakát a fővárosban, a repülőtérhez közeli szállodában töltötte – tegyük hozzá gyorsan, kényszerből. Nem merte megkockáztatni, hogy elvonatozik Debrecenig, s aztán újra visszafordul a főváros felé.
Azt nem tudni, számíthatnak-e kártérítésre az utasok, akiknek – az előírás szerint – legalább a vonatjegyük árát vissza kellene kapniuk, ha fél óránál többet késik a vonat. Ám az egyáltalán nem biztos, hogy az egyéb károk is megtérülnek. Jelen esetben például itt vannak a repülőjeggyel, a szállodai szobafoglalással járó költségek. Az anyagi kárhoz – ami azért nem csekély – hozzájön még az idegeskedés, a kiszolgáltatottság és az elkeseredettség érzése, ami legalább egy bocsánatkérést érdemelne. Ám úgy tűnik, még ez is túlságosan nagy kérés ma Magyarországon egy 8 órás Debrecen–Budapest út után...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)