Bástyák a Piac utcán – az élet Debrecen felett
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.06.29. 10:23 | Frissítve: 2014.06.30. 11:29
Debrecen – Őrtoronyként magasodik a cívisváros szívében a Kistemplom – a tetejéről olyan a kilátás, mintha onnan védenék a környék értékekeit. Bizony, a debreceniség e fontos jelképe „látott” s megélt is már sok mindent...
Az eredetileg toronysisakkal megépített, és 1726-ban átadott gyülekezeti hely leginkább a szélsőséges időjárástól szenvedett kisebb-nagyobb károkat a történelme során. A mai arculatát meghatározó csapás 1907 tavaszán érte, amikor is az erős széltől annyira megsérült a teteje, hogy annak elbontása és a bástyázat kialakítása mellett döntöttek az illetékesek. Emiatt kapta a második nevét, azóta hívjuk Csonkatemplomnak is.
Említést érdemel a „Kis” jelző is, amely nem a konkrét méretére utal, hanem a Nagytemploméhoz viszonyított adottságaira. Arról, hogy a Kistemplom milyen nagy, bárki könnyűszerrel meggyőződhet, ha körbejárja az épületet (leginkább a Széchenyi utca felőli frontjánál elidőzve), valamint, ha megtekinti a belső – lélegzetelállítóan tágas – terét is. Sokak bánatára, a tornya nem látogatható akármikor, viszont alkalomadtán mégis van rá lehetőség, például szervezetten érkező csoportoknak.
Az erre a kirándulásra vállalkozó vendégeknek egy igen kalandosan (helyenként labirintus-szerűen) kanyargó falépcsőzetet kell megmászniuk, majd pedig az óraszintet elérve kis csapóajtó szűk nyílása vezet a tetőre. Az ott-tartózkodás varázsa pedig már szinte felér a repülés élményével, hiszen aki oda kilép, az nem zárt helyiség ablakából néz le (mint például a Nagytemplom tornyaiban), hanem a szabad ég alatt élvezheti a szél érintését és a kézzelfogható közelségben sorakozó, színes és híres-nevezetes épületek panorámáját.
Tökéletesen feltárul innen a Kossuth és a Széchenyi utca, valamint természetesen a Piac utca is. Távolabb egyebek mellett a Verestemplom, a Csokonai Színház, a Stégmüller-palota, valamint a pénzügyi (ma földügyi) palota és a Tisza-palota különleges alakjainak örvendhetünk. Leginkább természetesen a páratlanul cizellált takarékpénztári palota ragadja magával a tekintetet (a szemközti Piac–Kossuth-sarkon), attól balra pedig a régi városháza, a Nagytemplom és a Kossuth tér ejt egyik ámulatból a másikba.
Onnan visszább az Aranybika, a Simonffy-sarki ikerbérház és a Podmaniczky-ház következik, melyek közül az utóbbinál a gangra is belátni. Ez azért is érdekes, mert ott található az a monogramos erkélyrács, amibe még Kossuth Lajos kapaszkodott, amikor 1849 januárjában lelkesítő szónoklatot intézett a debreceniekhez, a szomszédos Szilágyi–Andaházy-ház emeletéről (csak éppen az erkély akkor még a Piacz utcai részhez tartozott, mígnem később elbontották és befalazták).
Tovább hordozva a távcsövünket, az ítélőtábla és a mellette épülő bíróság is kibontakozik az épületek sokaságából, a lábunk alá pillantva pedig a nem kevésbé nevezetes Lábasházat és a Rickl-ház udvarát tanulmányozhatjuk e nem mindennapi perspektívából. Tőlük balra a Svetits-bérpalota exkluzív tetőteraszai is kirajzolódnak, majd pedig a Hangya-ház és a Szent Anna Székesegyház is.
Meg persze a Gambrinus közben magasodó, szecessziós ikerház és a főutcán ide-odasikló új villamosok. Érdekes egybeesés, hogy amikor megépült a Gambrinus-bérpalota, akkor nagyon korszerűnek számított; legalább annyira, mint ma a CAF villamosok.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)