Az első természetvédelmi terület – az élet a Nagyerdőben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.07.10. 08:44 | Frissítve: 2013.07.11. 08:55
Debrecen – Ki ne álmodozna arról, hogy a Nagyerdőben lakhasson egy szép, ódon villában? A szerencséseknek ez meg is adatik, a többieknek pedig be kell érniük a sűrűn épült társasházakkal.
A Nagyerdő a város északi határában, részben már a városban, 1086,1 hektáron terül el. A botanikusok a homoki gyöngyvirágos tölgyesek társulásába sorolják. A Nagyerdőt 1405-ben Zsigmond király ajándékozta Debrecen város településeinek. Ezt erősítette meg János Zsigmond 1583-ban, I. Rákóczi György 1665-ben, majd I. Lipót 1669-ben.
A terület ma az állam tulajdona, a kezelője pedig a Nyírerdő Zrt. 1939. október 10-én a Nagyerdő – északkeleti sarkának – 30 hektárnyi részét első tételként jegyezték be a Magyar természetvédelmi törzskönyvbe. Végül, 1992 tavaszán az akkori környezetvédelmi miniszter a Nagyerdő egész területére kiterjesztette az oltalmat.
Városszerkezetileg a Nagyerdő érinti a nyulasi, a sestakerti, az egyetemvárosi és a pallagi részeket is, amit pedig a legtöbben azonosítanak a Nagyerdővel, az a Nagyerdei körúton belül található, és Nagyerdőpark a neve. Itt található egyebek mellett a Békás-tó, a strand és az élményfürdő, a Régi Vigadó, a Leveles Csárda, a kultúrpark és az Ötholdas pagony játszótér, valamint a Loki- és az atlétikai sporttelepek, a régi víztorony, a Köztemető, a szállodák és az épülő stadion is.
Ugyanakkor a Nagyerdő nevét viselő városrész az Egyetem sugárút, a Nagyerdei körút és a Hadházi út között fekszik. Központi gerince a Simonyi út, amit még Simonyi óbester fásított a katonáival (köztük a fiatal Széchenyi Istvánnal), és szintén az ő kezdeményezésére épült meg a vigadó is. A város klasszikus villái ma is az út mentén, valamint a két oldalán kanyargó utcákban találhatók, s ilyen szépségek a Csanak-, a Sesztina-, az egykori Fráter-, továbbá a Sajó- és a Borsos-villák is.
– Itt lakom már 1972 óta, s nagyon szeretem ezt a helyet, hiszen csendes, szép, zöldövezeti környék, és a közbiztonságra sincs panasz mostanában – osztotta meg velünk Kiss Sándor. – A cukrászda miatt nyáron nagyobb a forgalom, és például a Weszprémi utcában furcsamód elég gyakran kell kátyúzni, őszre pedig, amikor hullanak a levelek, már nem igazán takarítanak, de ezeket leszámítva nincs gondunk – hallhattuk a nyugdíjastól.
Az említett utca mellett a többiek is a városhoz kötődő személyiségeknek állítanak emléket. Besze János (1811–1892) például népképviselő, Kossuth Lajos toborzótársa volt, s 1849. április 14-én az ő javaslatára hirdették ki a Nagytemplomban a Függetlenségi nyilatkozatot. Bessenyei György (1747–1811) tankölteményben örökítette meg az 1802. június 11-i, debreceni tűzvészt, Debrecennek siralma címmel. Ember Pál (1661–1710) A magyar és erdélyországi református egyházak története című munka szerzője, míg Géresi Kálmán (1841–1921) a kollégiumi nagykönyvtár igazgatója, a Csokonai Kör elnöke volt.
A fenti úr szavaihoz kapcsolódva egy gyeden lévő, kétgyermekes édesanya a járdák állapotára is felhívta a figyelmet, mondván, hogy némelyiken babakocsit tolni is nagyon nehéz. Ők négy éve laknak itt, s nagyon örülnek, hogy ez sikerült, mivel mindig is idevágytak. Az ellátottság jó, hiszen bölcsőde, óvodák, iskola és bolt is működik a körzetben, ugyanakkor közel a Békás-tó.
– Igaz, ezt jobban meg kellene becsülniük az embereknek, hogy olykor ne legyen annyira szemetes – hangsúlyozta a fiatalasszony. A hölggyel ellentétben Húzvai Béla már 47 éve él a városrészben. Elégedett mindennel, s úgy érzi, pillanatnyilag nincs szükség fejlesztésekre. Megszólítottuk dr. Balázs Gergelyt is, aki az ABC melletti kis utcában tartott a céljához. Természetesen a fiatal szakember is örömének adott hangot a Nagyerdővel kapcsolatban:
– Nagyon szeretek itt lakni! Emiatt is keserít el, hogy időnként például a guberálók felforgatják a kukákat, és szemetesen hagyják a környéket. Van, akit az óvodák miatti gyerekzsivaj is zavar – szerencsére engem a kicsik hangjai örömmel töltenek el, már csak azért is, mert magam is gyermekorvosként dolgozom a klinikán.
A Nagyerdő városrész utcáinak névadói között említést érdemel még Gvadányi József (1725–1801) tábornok, regényíró is, az Egy falusi nótáriusnak budai utazása című regény szerzője, aki hatott Csokonai, Petőfi és Arany költészetére is. Kardos Albert irodalomtörténész volt (1861–1945), Komlóssy Dániel (1775–1844) pedig városi főjegyző, tanácsos, országgyűlési követ, aki a tudását egész életében a szülővárosa önzetlen szolgálatának szentelte.
Lisznyai Kovács Pál (1630–1695) dogmatika- és filozófiaprofesszorként, valamint krónikaíróként is híressé vált, míg Poroszlay Frigyes (?–1857) főjegyzői, szenátori, főbírói és polgármesteri tisztséget is betöltött; a szabadságharc bukásakor sok honvédet mentett meg a nyolcéves büntetőkatonáskodástól: 1473 helyett 154-et (köztük 12 debrecenit) írt össze. Mindemellett a Dobsina nevű utcáról azt is érdemes tudni, hogy Dobsinában (ma Szlovákiában) létesült hazánk első vasolvasztója.
A szomszédos Nagyerdőpark napjainkban a városnak az az egyik olyan területe, amelyik a legnagyobb változásokat éli meg. Épül az új stadion, hamarosan kezdődik a Békás-tó és a szabadtéri színpad rekonstrukciója, ugyanakkor a csónakázó-tó helyén létesülő mélygarázs (és a rá építendő vízi ködszínház) is megannyi új élménnyel és szolgáltatással gazdagítja „Debrecen tüdejének” életét, jövőjét...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)