Fekete Károly: Annyit érnek az évszázadok, mint egy focimeccs közönségének létszáma?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.05.21. 08:24 | Frissítve: 2011.05.21. 08:24
Debrecen – A kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi reformátusok küldöttségei által alkotott alkotmányozó zsinat 2009-ben elfogadta a „kálvinista Rómában” az egységes Magyar Református Egyház alkotmányát. Május 22. napja azóta is piros betűs ünnepe a magyarságnak és a reformátusságnak.
A jubileum kapcsán a református hittudományi egyetem professzora, Fekete Károly adott interjút a Dehir.hu-nak.
Dehir.hu: Az ünnepet rendszerint a hétköznapok követik. Mi változott az alkotmányozó zsinat utáni években? Továbbra is jó magyarnak és reformátusnak lenni?
Fekete Károly: Határozottan mondom, hogy igen! Az elmúlt két évben az összekapaszkodás számos hétköznapi megnyilvánulásában lehetett részünk. A ránk törő természeti csapások idején kölcsönös, hathatós és konkrét segítségnyújtási akciók sora mutatta meg, hogy nem csak ünnepelni tudunk egymással, hanem tenni is egymásért. Dolgozunk a közös istentiszteleti segédanyagon (Liturgiai Példatár), megjelent a Kálvincsillag közös lap. Folyamatos az egyházi vezetők egyeztető-összehangoló munkája. Azt érzem, hogy közössé kezd válni az élet.
Dehir.hu: A szlovák hívők „nagymagyar kezdeményezésnek” tartják, hogy a napokban a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház is csatlakozott az egységes Magyar Református Egyházhoz. Valóban erről van szó?
Fekete Károly: Nagy elhatározás és tiszta szándékú akarat ez. Örülök, hogy elszánták a felvidéki reformátusok magukat erre a döntésre. Egyetlen részegyház belső autonomiáját, állami keretekben történő működését nem veszélyezteti a csatlakozás. Sajnos, ha ez „kismagyar kezdeményezés” lenne, akkor is kihasználná a politika, és ráülne a félelem a gondolatra. Olyan fóbiák és ellenségképek világában, ami Szlovákiában működik, hátha az lehet a bizonyíték, hogy a szlovák ajkú reformátusság meg fogja érezni: a Generális Konventben tag felvidéki reformátusok semmivel sem rosszabb és szeretetlenebb testvérek, mint az előtt. Sőt, még jobban ki tudják majd mutatni megbecsülésüket irántuk. Ez lehet majd az igazi érv csatlakozásuk mellett.
Dehir.hu: Mi a véleménye a készülő új egyházi törvényről, mely felszámolná az üzleti céllal létrejött egyházi szervezeteket, ugyanakkor a történelmi egyházak sorába emelheti a Hit Gyülekezetét?
Fekete Károly: Szomorú vagyok, hogy azok a küzdelmes századok, amelyeken keresztül a történelmi egyházak nemzetmegtartó erővé értek, csupán annyit nyomnak a latba, mint az a létszám, amikor összejön egy közepes látogatottságú focimeccs közönsége. A történelmi időkben való helytállás kiválthatatlan kellett volna, hogy maradjon. A bizonyítás száz éve objektívabb mérce lenne.
Dehir.hu: A református egyház a kezdetektől nyitott volt az új törekvések iránt. Ez miben nyilvánul meg Ön szerint az ezredforduló utáni második évtizedben?
Fekete Károly: Új törekvésnek érzem azt, hogy az egyházunk maga akarja tematizálni a maga életét, és miközben benne, s együtt él a környezetével, azért tudja a dolgát. Azok a hívó szavak, amelyek immár évente megjelennek: Biblia éve, Kálvin-évek, közösségben, kiengesztelődve stb., azt üzenik nekem, hogy az egyháznak van egy belső vezérfonala, ami a lényegtől nem térítheti el. Ezt a belső, küldetéstudatot ébren tartó, életet strukturáló szándékot jó iránynak tartom, és szívem szerint dolgozok is érte a legkülönbözőbb egyházi tisztségeimben.
Dehir.hu: A jelen kulcsszavai közé tartozik a média, a kommunikáció és az internet. Idén meglepő és hatásos kampányfilmmel állt elő az egyszázalékos adó kapcsán a református egyház. Ez egy új fejezet kezdete?
Fekete Károly: Attól tartok, az új fejezet kezdete inkább az egyszázalék és az egyháztámogatás sorsában fog bekövetkezni az új adó szabályok miatt… De a kérdésre válaszolva: szerintem egy kampányfilmre is vonatkozik, hogy ha már magyarázni kell és védeni, az nem biztos hogy zseniálisan új fejezet. Az alapötlet, a mögöttes szándék a magyarázatokból világos volt számomra, de akkor ezt kommentár nélkül is érteni-látni-érezni kellene. Az biztos, hogy a célközönség az egyházon kívüliek voltak. Ez az irány fontos, mert nekünk a jövőben rá kell találnunk a ma még nem egyháziasakra. Az ő megtalálásuk és befogadásuk lesz az igazán új fejezet…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)