A tündérpark titka – élet a Széchenyikertben
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.09.27. 08:01 | Frissítve: 2012.09.28. 13:57
Debrecen – Lélegzetelállító időutazáson, a nagy reformer békebeli korában érezheti magát, aki bebarangolja a belvárost határoló kertség szépséges villáinak világát, melyek között klasszicista és Bauhaus-stílusúakra is bukkanhatunk.
A Nyugati utca, a Segner tér, a Kishegyesi és az István utak, valamint a Széchenyi utca által határolt övezet a XVI. század végén alakult ki. Eleinte a „Német utcai kisajtónál lévő kert”-nek nevezték, 1715-től pedig „Koskert”-nek, mivel a környékén juhlegelő volt. Később, a XIX. században már „Zsidókert”-re keresztelték, ugyanis itt állt az a traktírház, ahol a vásárra érkezett zsidókereskedők szállást és kóser élelmet kaptak. A városrész 1927 óta viseli a Széchenyikert nevet.
- Imádok itt lakni, és mindig azt várom, hogy esténként végre újra itthon lehessek! – lelkendezett Judit, akivel a Segner téren elegyedtünk szóba. – A párommal nagyon szeretünk sétálgatni az itteni kisutcákban, és gyakran térünk be egy korty vörösborra a kedvenc törzshelyünknek számító kerthelyiségbe is. Kár, hogy most már egyre korábban sötétedik, és lassan tényleg vége ért a nyár – mosolyodott el a fiatalasszony. Felhívta a figyelmet a trolibusz-végállomás környékének állapotára, amely „nem igazán európai”.
A poros tér mellett húzódó Kürtös utca burkolatlan részénél egy valóságos építészeti csoda található – de olyan remekmű, ami haldoklik. A romjaiban is káprázatos (klasszicista stílusú) kúria döbbenetesen hasonlít a Vértessy-kastélyhoz (nem csak az állaga miatt), csak éppen mintha annak a makettje lenne. Ha jobb állapotú volna, akkor akár a városrész jelképe is lehetne… Ez az ingatlan egyébként eladó, a Vértesi utcai kastélyt pedig a tervek szerint pályázati pénzből újítják fel, és rendezvényházat hoznak létre benne.
Különleges meglepetésekre bukkanhatunk a Széchenyi utcában is. Itt található a város kevés Bauhaus-épületeinek egyike, az MSZP-székház parkjában pedig annak a szökőkútnak a kávája kéklik, amelyik az 1960-as években még az Aranybika előtti medencéjéből lövellte a vízsugarakat. Különleges, egyszersmind elgondolkodtató az a társasház is, ami a kései szocreál korszak tipikus építőipari produktuma; felemás érzéseket azért kelthet a nézelődőben, mert meghagyták az eredeti kovácsoltvas-kapuját, ami pedig sejteti az ingatlan teljesen „más” múltját.
A nagy forgalmú utcára a társasházas beépítés jellemző, de ezeket többnyire nagyon szépen rendben tartják a tulajdonosaik, s itt-ott azért önálló családi házak is megmaradtak. A házsorok mögött további épületek bújnak meg, s ez talán némi zsúfoltságot is okoz.
- Látja azt a házat, aranyoskám? – fordult hozzánk egy ott lakó hölgy az egyik ilyen telken. – Régóta lakatlan és eladó, s most már attól félünk, hogy átjönnek onnan az élősködők hozzánk is! Nagyon jó volna, ha találnának rá vevőt!
A környéken nemcsak ez az ingatlan, hanem sok másik is eladó: üres telkek éppúgy, mint lakások vagy családi házak. De épültek gyönyörű otthonok is a közelmúltban, s ezek éles kontrasztot alkotnak a szomszédos Tócóskert betonsoraival. (Az István úti panelházakból kitűnően látszik, hogy mennyire más világ ez…) Különlegesség és a környéken példa nélküli ugyanakkor, hogy a Szeges utcában több ingatlan előtt padok állnak, az utcanévtábla pedig kifejezetten egyedi. Ezt az önkormányzat helyeztette ki – tudtuk meg egy ott lakó férfitől.
- Egyirányú az utcánk, és ez jó is meg nem is. Hiszen csendesebb így, de például a mi ki-bejutásunk is sokkal körülményesebb, főként, hogy rendőrök is szoktak bírságolni itt – sorolta egy másik utca, az Erőss Lajos utca egyik lakója, Mihály. – Télen az utca keskenysége miatt az is gond, hogy hova toljuk a havat, ugyanakkor szerintem ezeket a világháború előtti légvezetékeket és az útra belógó, veszélyes villanyoszlopokat is meg kellene már szüntetni – véli a férfi, aki egyébként szeret itt lakni, s mint megtudtuk, az utat is önerőből burkoltatták le az itt lakók, mintegy 10 éve.
Továbbmenve, végül elénk tárult az a birtok is, amelyik valóban akár a Széchenyikert jelképe lehetne. Álomszép, romantikus parkját megannyi növény, szobor és különleges épület teszi vadregényessé. Az 1917-ben épült, családi kúria úrnője érdeklődésünkre azt is elmondta, hogy nagyon örülnek a környékre elrendelt társasház-építési tilalomnak, s élvezik, hogy saját levegőjük és terük van. A külvilágot azonban nem zárják ki, sőt tisztelik is: sokan emlékeznek arra, hogy tavaly, a parkjukat övező, nagy érdeklődés miatt, nyílt napot tartottak, amely során bárki bebarangolhatta a káprázatos tündérkertjüket!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)