Debrecen régen és most – I. rész – A Nagyállomástól a Svetitsig
Szerző: Takács Péter Levente | takacs.peter.levente@dehir.hu Közzétéve: 2011.09.10. 18:48 | Frissítve: 2011.10.18. 16:31
Debrecen – A Kereskedelmi és Iparkamara épülete 1910 óta, a Megyeháza pedig 1912 óta áll mai helyén. A Dehir.hu legújabb sorozatában a város jellegzetes épületeinek egykori és mai arcát mutatja be.
Debrecen tereit bemutató szériánk után újabb cikksorozatba vágjunk a fejszénket. A Dehir.hu ezúttal a cívisváros egykori és mai arcát mutatja be régi és friss fényképek segítségével. Sorozatunk első részében a Nagyállomástól a Svtetits Intézetig jutunk el.
Szolnok és Debrecen között 1857-ben épült meg a vasútvonal és ezzel együtt az első „indóház” is. Ezt azonban 1900-ban lebontották, a helyette épülő impozáns állomás (a régi képen) terveit a MÁV híres főépítésze, Pfaff Ferenc készítette. Az 1944-es szőnyegbombázás azonban jóvátehetetlen károkat okozott az épületben. A napjaikban is meglévő Nagyállomást 1961-ben építették Kelemen László tervei alapján. Központi csarnokának két falát Domanovszky Endre nagyméretű sgraffitója díszíti. A képek témája a város és a környék életéhez kapcsolódik: a debreceni nagyvásár és a debreceni ötösfogat sokfigurás jelenetei a cívisváros egykori hétköznapjait idézik.
A Nagyállomástól a Piac utca irányába folytatva utunkat az Iparkamara utca sarkán áll az egykori Kereskedelmi és Iparkamara eklektikus stílusú épülete. Az 1910-ből származó építmény kupoláján glóbusz látható, melyet három nőalak tart. Az bejárat felett elhelyezkedő körerkély két figurát ábrázol: a kereskedelmet jelképező nőt, kezében Merkur jelvényével, illetve az ipart szimbolizáló erőteljes férfi alakot. Az 1944-es bombázás előtt a városnak ez a területe igazságügyi központként is működött: az Iparkamara épületével szemben a Járásbíróság, mellette, az Iparkamara utca túloldalán pedig a Törvényszék épülete állt, ám a támadásban mindkettő elpusztult.
A Piac utcán továbbhaladva az 54. szám alatt érünk el a szecessziós stílusban épült Megyeházához. Az egykori Hajdú vármegye háza 1911-12-ben épült Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei alapján. A helyén sokáig Debrecen első vendégfogadója, a Fejérló Szálló volt, annak udvarán tartotta a város első hivatalos magyar nyelvű színielőadását Wesselényi Miklós Nemzeti Játékszín Társasága, Kolozsvár után itt szólalt meg másodszor magyarul a Hamlet 1798. augusztus 11-én. A város 1876-ban vált Hajdú vármegye közigazgatási központjává, de csak 1912-ben készült el az új vármegyeháza. Az épület homlokzatát a Zsolnay-gyár pirogránit elemei, virágfüzérek és négy fegyveres hajdú szobra díszíti. A huszártorony csúcsán Árpád fejedelem bronzszobra áll, a homlokzat közepén Hajdú vármegye címere látható.
A Piac utcáról a Szent Anna utcára letérve a 28. szám alatt találjuk a Svetits Intézetet. Svetits Mátyásné alapítványa révén 1896-ban felső leányiskolát, majd elemi iskolát, tanítóképzőt indítottak az intézetben. Később polgári és női ipari középiskola is nyílt itt. A II. világháború végén a Svetitsben hadikórházat rendeztek be. 1948-ban ezerre emelkedett a tanulói létszám, ekkor azonban államosították az egyházi iskolákat. Az állam és az egyház között létrejött megállapodás értelmében 1950-ben újraindult a Svetits a négy osztályos gimnázium 2-2 párhuzamos osztályával – a volt épület egyharmad részében. Az összes épületet csak a rendszerváltás után sikerült visszaszerezni.
A régi felvételek a Csokonai Kiadó: Régi debreceni városképek című kiadványából származnak.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)