A Jost-villa titkai: a kommunisták börtönét is megjárta a debreceni templomépítő
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@mcdb.hu Közzétéve: 2018.12.26. 10:00 | Frissítve: 2018.12.26. 10:00
Debrecen – Az erődszerű házat ma már nem csak lakótelep és bevásárlóközpont, hanem a 2-es villamos sínpárja is szegélyezi. Alkotója egykor családjának építette.
Mi, debreceniek nap mint nap elsétálunk, elsietünk, elrobogunk sok olyan épület előtt, amiről alig, vagy csak nagyon keveset tudunk. És a nagy sietségben többnyire fel sem emeljük a fejünket, hogy megnézzük, mennyi szépség rejtőzködik a magasban. Az értékes épületek számtalan emberi sorsról tudnak mesélni, ha elkezdjük „faggatni őket”…
A panelházak árnyékában (fotó: Gurbán György)
Ha valaki leszáll a 2-es villamosról a Malompark bevásárlóközpont piaca előtt és az újkerti lakótelep felé tekint, a toronyházak tövében egy szokatlan formájú nagy házra lehet figyelmes, amely szinte hírmondóként maradhatott meg a panelrengetegben. S ehhez a nagy idők nagy tanújához illő története is van. A ház besorolásán még a szakemberek is vitatkozni szoktak, hiszen van, aki Bauhaus stílusúnak tartja, míg mások kubista jegyeket vélnek rajta felfedezni. Az épületet – melyet vakolatlan falán kívül egy hatalmas napóra is egyedivé tesz - a debreceni mérnök, Jost Ferenc építette a családjának. A kocka formájú, erődszerű, de belül kényelmes lakást rejtő, nyerstégla homlokzatú épület alapkövét 1937. február 28-án helyezték el, és a ház július 1-jére már el is készült.
A napórán eredetileg arab számozás volt és a reggel 5 és este 6 közötti időt mutatta. Az óra fölött egy fülkében Madonna tartotta gyermekét. A szoborfülke azonban ma már üres. De ennek oka van, hiszen az építész leszármazottai, amikor végleg elköltöztek innen, elvitték magukkal emlékbe. Úgy tudjuk, a szobrot a család egyik tagja őrzi Budapesten. A ház kertjét sokáig gazdag növényzet borította. Ebből ma már nem sok minden maradt, szerencsére egy védetté nyilvánított páfrányfenyő még él az udvaron.
A házat annak idején Debrecen első modern épületeként tartottak számon. Tervezése is messze megelőzte a korát, hiszen mennyezetfűtés is szolgálta a benne lakók kényelmét.
A villát a hetvenes években műemléki védelem alá vették. Az évtized vége felé azonban elérte a környéket a lakótelep építési hullám. Egész városrészek, utcák tűntek el, a Jost-villa viszont „életben maradhatott”. A négyszintes ház gazdája pedig ma már jó ideje a Reménység Egyház.
Jost Ferenc munkásságát Debrecenben és a környéken számos középítmény, iskola, magánház őrzi, de az 1901-ben született és 1957-ben elhunyt építőmester leginkább templomépítőként vonult be a cívisváros történetébe. Tavaly ősszel könyvbemutatóval és kiállítással emlékeztek meg halálának hatvanadik évfordulójáról. Életéről, családjáról, munkásságáról Nyul Imre helytörténeti kutató állított össze könyvet, melyből kiderül, miért volt szükség új templomok építésére az 1930-as években Debrecenben.
A katolikusoknak Debrecenben 1942-ig ugyanis mindössze egyetlen plébániája volt a városnak, az 1730-ban alapított Szent Anna Plébánia, melynek templomát 1746-ban szentelték fel. Az 1930-as évekre ez már kevésnek bizonyult a feladatok ellátására, ezért 1942. október 11-én megalapították a Szent István Király és a Szent László Domonkos Plébániát alapítására. Korábban pedig felépült Jost Ferenc tervei alapján és építésével a Jézus Szíve-templom (1936), majd ő tervezte a Szent István király templomot, mely 1938-ra készült el.
A Szent Anna-templom felújításakor, 1937-ben lecserélt homlokzati szobrokat saját kertjében őrizte évtizedekig.
1938-ban az ő tervei alapján készült el a nyilastelepi katolikus templom a MÁV kolónia számára. Szintén az ő vezetésével kezdődött 1947-ben a domonkosok új tervezett temploma és kolostoruk építése a Bem tér sarkán, a Horthy Kórházzal szemben, ám a tervből nem lett valóság, a kommunista hatalom ugyanis lehetetlenné tette az építkezést, sőt Jost Ferencet meghurcolták, börtönbe is került.
Ő tervezte a Svetits Intézet új internátusát, egyik utolsó munkája pedig a nyírszőlősi templom volt, ám az építés 1960-as befejeztét már nem érhette meg.
HOZZÁSZÓLÁSOK (1)
Gémesi Gábor
Érdekes értékes és megrázó írás. Sajnos ilyen arca is volt a kommunizmusnak. Sokaknak ártottak. Rengeteg jó embernek. Másokat felemeltek.