A dán királynővel is találkoztak a debreceni tudósok – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2018.08.05. 11:30 | Frissítve: 2018.08.05. 11:33
Debrecen – Különleges, egy véres csata emlékeit bemutató tárlat látható a Déri Múzeumban. Hogy került a cívisvárosba ez az anyag? Mi köze a Vikingek című tévésorozathoz? S mit üzen a ma embereinek a múltból? Interjú Dani Jánossal.
Különleges kincsek érkeztek Dániából ezen a nyáron a Déri Múzeumba. Az Illerup folyó völgyében Kr. u. 205-ben hatalmas csata dúlt: korábban vélhetően római zsoldban álló, nagyjából ezer fős sereg támadt a termékeny partvidékre. Ám a helyi hadurak összegyűjtött csapatai legyőzték a támadókat, fegyverzetüket megrongálták, rituális körülmények között áldozati ajándékként felajánlották az isteneknek, és a folyó szent helyként tisztelt, mocsaras részébe süllyesztették. Mit üzen a múlt a ma emberének? S mi köze a dán királynőnek ehhez a tárlathoz? Dani Jánossal, a múzeum régészeti igazgatóhelyettesével beszélgettünk.
Dani János a a Vikingek előtt - Harci áldozat a mocsárból című tárlaton
Dani János Vámospércsen született, Debrecenben, a KLTE Gyakorló Gimnáziumában érettségizett, s Budapesten az ELTE-n szerzett diplomát és tudományos fokozatot is. Korán, már 9 évesen eldöntötte, mivel szeretne foglalkozni: akkor még a szülei által megrendelt tudományos lapokban olvasott, dinoszauruszokról szóló cikkek hatására szeretett bele a történelem, a régészet világába.
Dehir.hu: Mitől különleges ez a tárlat, amit a Múzeumok éjszakáján láthattak először a debreceniek?
Dani János: Míg Észak- és Nyugat-Európában – a késő bronzkortól kezdve egészen a viking korig – majdnem szokványosnak számítanak a mocsarakban talált leletek, nálunk ilyenek gyakorlatilag nincsenek. A mi nagy mocsarainkat – például az Ecsedi-lápot – ugyanis idő előtt lecsapolták, mindenféle régészeti jelenlét nélkül. Hollandiától északra, egészen Skandináviáig viszont hatalmas tőzeglápok vannak. Ezek kitermelése már a 18-19. században megindult: a tőzeget tüzelésre használták és a földek trágyázásra. Az első leletek tőzegbányászat során kerültek elő, ezek sok esetben tárgyak voltak, fegyverek, használati eszközök, de kivételesen előkerültek feláldozott emberek maradványai is.
Utóbbiak egyik legismertebb példánya a tollundi ember mocsári múmiája, illetve a Grauballe man-nek nevezett vaskori figura, akinek meglepő módon vörös haja van, s annak a múzeumnak a gyűjteményében található, ahonnan ezt a mostani anyagot kaptuk kölcsönbe. Mikor Aarhusban jártunk a Moesgaard Múzeum (MOMU) új épületének megnyitásán, két alternatíva vetődött fel, mit hozhatnánk el a debreceni közönségnek. Az egyik a viking korból származó tárgyakból építendő kiállítás volt, a másik pedig ez az anyag, amit a multimédiás lehetőségek miatt látványosabbnak éreztünk, illetve szakmailag is nagyobb kihívásnak.
Komplett anyagot kaptunk, komoly válogatást egy 22 ezer darabos gyűjteményből, valamint a tárgyak történetét, illetve a csatát is feldolgozó filmeket is sikerült megszereznünk.
Dehir.hu: Mikor és hogyan indult az együttműködés az aarhusi múzeummal?
Dani János: 2014-ben kerestek meg bennünket azzal, hogy a bronzkori rész felépítéséhez szükségük lenne olyan Kárpát-medencei leletegyüttesekre, melyek analógiáit Dél-Skandináviában, tehát náluk lehet megtalálni. A dánok és a svédek nagyon büszkék arra, hogy a nagyjából Kr. e. 1700 körül induló bronzkoruknak teljes mértékben Kárpát-medencei előzményei vannak: az ott megjelenő tárgyak (fegyverek, ékszerek) pontos másai itt voltak. Azt feltételezik, hogy itteni kovácsok, mesterek állították elő azokat.
Dehir.hu: Ebből mire lehet következtetni?
Dani János: Arra, hogy komoly transzkontinentális kapcsolatok voltak a régiók között. A Kárpát-medence az egyik legfejlettebb régió volt akkoriban. Ennek az egyik legemblematikusabb lelete itt, a Déri Múzeumban található, ez a hajdúsámsoni bronzkincs: egy gazdagon díszített kard, illetve 12 csákány. Sokan nem tudják, de intézményünk nemzetközi reputációja, hírneve nem a Munkácsy-képeken alapszik, hanem ezen a bronzkincsen, mely több mint száz éve Hajdúsámson határában került elő.
Dehir.hu: Kik éltek akkoriban ezen a területen?
Dani János: Népneveket sajnos nem tudunk, mivel írásos források nem maradtak fenn. Kultúranevek vannak, melyeket a régészek egy-egy lelőhely kapcsán adnak: ezt Ottomány-Füzesabony kultúrkomplexumnak hívják, s egészen a mai Románia nyugati területétől Dél-Lengyelországig elterjedt volt. Az ott élők árokkal, kerítéssel megerősített településeken laktak, ellenőrizték a folyók gázlóit és a kereskedelmi utakat, így kezükben tartották a nyersanyagok áramlása feletti kontrollt. Az erdélyi középhegység már a bronzkorban is frekventált területnek számított, ahol elérhető volt az arany, a réz, a só, s ezek iránt nagy volt a kereslet egész Európa-szerte. Az itteni elitnek meg szüksége volt olyan presztízs nyersanyagokra, mint például a borostyán, ami itt nem volt fellelhető, viszont a Baltikumban igen. A kapcsolat Dél-Skandinávia és a Kárpát-medence között ezek kereskedelme mentén alakult ki.
Dehir.hu: A dán királynő hogyan került képbe?
Dani János: Igen jelentős anyagot – a hajdúsámsonihoz hasonlóan izgalmas téglási bronzkincset és gazdagon díszített, bronzkori temetkezésekből előkerült arany ékszereket – adtunk kölcsön a a MOMU őskori kiállítására, amit ők nagyon nagyra értékeltek. Angi János igazgató úr ennek a kiállításnak a megnyitóján találkozott először II. Margit dán királynővel. Tavaly októberben pedig a Dánia középkorát bemutató új állandó kiállítás megnyitójára hívtak minket, ahol
a megnyitó igen szűkkörű díszebédjén találkozhattunk újra a királynővel. Bármilyen meglepő, az ő tanult szakmája a régészet, amit Aarhusban illetve Oxfordban sajátított el.
A MOMU új igazgatójával, Mads Kähler Holst-tal ezen alkalommal megújítottuk a bronzkori anyag kölcsönzési szerződését és a most nálunk látható tárlat kölcsönzéséről tárgyaltunk.
Dehir.hu: Ha nem is pont ez a kor, de mégis ezzel rokonítható a Vikingek című tévésorozat világa. Mennyire tekinthető hitelesnek, amit ott látunk?
Dani János: A jelmezek és a felhasznált eszközök, fegyverek szempontjából abszolút. Történelmileg annyiban nem teljesen, hogy ott egy 9. századi legendás hős, Ragnar Lothbrok király életébe zsúfolják bele a viking történelem több mint két évszázadát a hatalomért vívott küzdelmektől a brit szigetek megtámadásáig. Nagyon jól ábrázolja a sorozat a vikingek harcmodorát, politikáját. A mi kiállításunk annyiban kapcsolódik ide, hogy ez a viking kor előtti időszakot, a római vaskort mutatja be. Nagyon hasonló fegyverekkel (vaskardokkal, kerek fapajzsokkal) vívták meg ezt a küzdelmet.
A támadók a viking hajók elődjeinek tekinthető, 20-30 főt szállító, hosszú hajókon hajóztak le Kelet-Jütland partjaihoz.
Ráadásul az 5-600 évvel később élt vikingek által is használt hosszú harci kés, a seax legkorábbi leletei innen származnak.
Dehir.hu: Nem könnyű megérteni a ma emberének eleink gondolkodását. Nem volt pazarlás tönkretenni a zsákmányolt fegyvereket?
Dani János: Az, hogy az Illerup folyónál kialakult szent tóba behordták a megszerzett fegyvereket, tényleg hihetetlennek hangzik. Mi valószínűleg abból indulnánk ki, hogy ezeket az értékeket meg kellene tartanunk és felszerelni belőle a saját seregeinket. Az akkori emberek azonban nem így gondolkodtak. A győztes csapat pont olyan jól felszerelt volt, mint a támadók, nem volt szükségük plusz fegyverekre. Másrészt az ő vallási rendszerükben voltak olyan szabályok, hogy egy ilyen nagy csata után össze kellett gyűjteniük az elpusztított ellenség fegyvereit, s egyéb tárgyait, hogy ezeket felajánlják – vélelmezhetően – a hadak istenének, aki a germánoknál a főisten, Odin volt.
Az elsüllyesztés előtt a fegyvereket kivétel nélkül mindet tönkretették: eltörték, vagy elhajlították a kardokat, ezzel is jelezve, hogy kivonják őket ebből a világból, s áttranszportálják egy másikba, az istenek világába.
Illerupban négy egymást követő áldozati csomagot helyeztek el, eddig a lelőhely felét tárták fel csak. A „Szent völgy” nálunk bemutatott lelőhelyétől távolabb, az Illerup-folyó Mossø-tóba vezető torkolatánál több mint 200 férfi maradványait is megtalálták az aaurhusi régészek. Ezekről eleinte azt hitték, hogy a legyőzött sereg tagjai lehettek, azonban a természettudományos kormeghatározásokból kiderült, hogy ez egy pogány germán rituálék helyszínéül szolgáló, és Krisztus születésének idejére tehető, tehát a legkorábbi fegyveráldozattól körülbelül 200 évvel korábbi hely.
Dehir.hu: Kinek ajánlja a Vikingek előtt – Harci áldozat a mocsárból című tárlatot?
Dani János: Bár a kiállításon a tárgyak mellett látható háromból két film is 16-os karikát kapott, mert vannak benne véres jelenetek, de alapvetően minden érdeklődőnek, hiszen nagyon izgalmas bepillantást nyerni eleink számunkra különös, gyakran „barbárnak” minősített gondolkodásába és életébe. Másrészt ennek a dániai leletegyüttesnek a bemutatása és installálása számunkra szakmai szempontból azért is érdekes, mert visszaigazolja, hogy érdemes az egyedi tárgyakon, leleteken túl látni és gondolkodni; másrészt pedig a mi környékünkön előkerült leletanyagok is pont ennyire beszédesek és tele vannak izgalmasabbnál izgalmasabb történetekkel, ha azokhoz értő, szakértő kezekbe kerülnek.
A kiállítás október 14-ig látható a Déri Múzeum Kupolájában.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)