Mi a zsírra gyúrunk, pedig az élet múlhat az ételen
Szerző: (szénási) | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.09.25. 14:30 | Frissítve: 2011.09.25. 14:30
Debrecen – Nekünk zsír kell, cukor, kalória. Inkább választjuk az egészségtelen finomat, mint az ízetlen táplálót. Jegyzet.
Látványos akcióval hívta fel a média figyelmét az egészséges étkezésre a világ egyik legismertebb szakácsaként számon tartott Jamie Oliver. A konyha fenegyereke az ENSZ krónikus betegségekkel foglalkozó, 193 tagállam részvételével tartott tanácskozása alkalmából megfogalmazott nyílt levelében szólított fel az elhízás elleni küzdelemre. Az ételünkön ugyanis az életünk múlhat.
Tökös gyerek ez a pucér szakács, mondhatjuk erre, mert Jamie Oliver tényleg nem a levegőbe beszél. Nem az jellemzi, hogy olajat prédikálna, miközben zsírozza a tepsit. Bár kínálkozik a párhuzam, hogy akcióját ahhoz hasonlítsuk, amit Bono, a U2 énekese szokott csinálni, aki koncert közben időnként telefonon felhívja a világ vezető politikusait, és beszól nekik, hogy legyen már végre béke, Jamie Oliver nem az önglóriázás produkcióját mutatja be. Nála ez nem a show, meg a látványkonyha része, hanem élet-, illetve ételfilozófiájának a lényege.
Szimpatikus, amit mond, és alapból igaza van. Tényleg jó lenne sokkal kevesebb káros anyagot, kevesebb tartósítószert benyomni a szervezetbe, hanyagolni a koleszterinbombákat, viszont minél több friss zöldséget, gyümölcsöt fogyasztani, S persze, el kellene felejteni a mesterséges ízek mennyországát is: mert lehet élni ketchup, majonéz, chipsek, cukor- és sóhegyek nélkül is.
Bizonyára igaz, amit Jamie Oliver is hangsúlyoz, hogy a túlsúly és a kövérség több halálesetért felelős, mint az alultápláltság. Ugyanakkor erről érdemes lenne megkérdezni a világban éhező százmilliók véleményét is. Azokat, akik soha nem laktak még jól. Akik tiszta vizet életükben nem ittak még. Az ő üres hasuk filozófiája nyilvánvalóan nem pont ugyanaz, mint a nyugati társadalmakban élőké.
Mi, magyarok szokás szerint persze most is valahol félúton állunk. Itt nincs akkora éhezés, mint Afrikában, de sok gyerek csak akkor eszik rendszeresen, ha enni kap az iskolai menzán. Viszont a boltban nem azt nézzük, mi az egészséges, hanem azt, hogy mire telik. Nyilván oka van annak, hogy Magyarországon el lehet adni a 12 százalékos gyümölcslevet, a mesterséges aromákból készített üdítőt, ami olcsóbb, mint az ásványvíz, és szilveszter környékén 300 forint alatti áron is lehet virslit kapni – amikor az ipari szalonna kilója is többe kerül.
A nevelést, a jó irányba terelgetést mindenesetre nem lehet elég korán kezdeni. Jó ötlet lenne már a menzakosztnál elindítani ezeket a folyamatokat, de az a baj, hogy végül megint csak a költségekhez fogunk eljutni. Vegyük ki a közétkeztetésből a leveskockát, a zsírt, meg a silány adalékokat? Vegyük! Az étel jobb lehet majd, de olcsóbb semmiképpen. S a gyakorlat sajnálatos módon azt mutatja, hogy a gyerekek sem mindenre foghatók. Ha a debreceni iskolai büfékből varázsütésre eltűnne a cukor, a rágó, a nyalóka, a keksz, a cukros üdítő, a gyerekek nem állnának sorba almáért meg répáért, hanem kilógnának a közeli kisboltokba. Ezek a gyerekek húsz év múlva is inkább választják majd az egészségtelen finomat, mint az ízetlen táplálót.
S hogy milyen felnőtt lesz belőlük? Sajnos, valószínűleg olyan, mint mi. Akinek hetente kétszer fodrászhoz, kozmetikushoz járni ideje, sportolni energiája, tudatosan, ésszel vásárolni meg pénze nincs. Csoda-e, ha nem olyanok vagyunk, mint a magazinok címlapján domborító modellek?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)