Volt, ahol István-napkor vágták le a szúnyogkirályt
Szerző: Lovas Kiss Antal | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.08.20. 09:01 | Frissítve: 2012.08.20. 13:00
Debrecen – A feljegyzések tanulsága szerint augusztus 20-a az elmúlt, közel kétszáz év alatt több néven is ismert volt. Szent István, az államalapítás, az új kenyér, az alkotmány és a Szent Korona egyaránt voltak már ennek a napnak a kiemelt jelentőségű szimbólumai. Kiss Antal néprajzkutató írása.
Maga az augusztus 20-i ünnep nem tekint vissza nagyon régi múltra, de az eltelt idő alatt minden politikai rendszer a saját igényei szerint alakította. A második világháború előtt összefonódik első államalapító királyunk Szent István alakjával.
Körmenet, alkotmány, szocreál
Az ünnep súlyát Mária Terézia 1774-ben adta meg, amikor országos ünneppé nyilvánította. Első alkalommal 1818-ban a budai várban rendeztek ünnepélyes körmenetet, Szent István jobbjának a tiszteletére. A Bach-rendszer alatt betiltották és csak tíz éves szünet után 1860-ban kerül sor ismét a Szent Jobb körmenetet megtartására. Maga a betiltás ténye is jelzi, hogy a katolikus tartalmak mellett egyre hangsúlyosabbá vált az ünnep nemzeti jellege, de nemzeti ünnepé csak Horthy-rendszerben, a 20. század első felében vált.
A második világháború utáni politikai átalakulás következményeként, a kommunista hatalom először 1948-ban meg akarta fosztani az ünnepet katolikus múltjától, ezért Szent István helyett az új kenyér ünnepévé tette, majd rövidesen az 1949. augusztus 20-án hatályba lépő alkotmány napjává keresztelte át, és ezzel a népköztársaság ünnepévé alakították a korábbi Szent István napot. Az 1950. évi I. számú törvényerejű rendelet is rögzítette a Magyar Népköztársaság alkotmányának az ünnepét, anélkül, hogy Szent Istvánról és a magyar dolgozók kenyeréről megemlékezett volna. 1950-ben a Szent jobb körmenetet is betiltották és csak negyven évvel később a rendszerváltás idején 1989-ben rendezhették meg ismét. A szocializmus éveiben is voltak hangsúlyeltolódások. Az 56-os forradalom leverése után augusztus 20-a jelentősége kezdett felértékelődni. A hetvenes évek ünnepi szimbolikájában pedig ismét megjelent István alakja és az államalapítás, de Szent István személye a rendszerváltást követően vált ismét hangsúlyossá. A 21. század elején a korábbi tradícióktól eltérve, de azokhoz mégis alapvetően kapcsolódva a Szent Korona vált augusztus 20-a fő szimbólumává.
Az augusztus 20-i nemzeti ünnep sokkal inkább köthető a mindenkori hatalmi elithez, mit az alávetett társadalmi csoportokhoz. Nem áll mögötte népi tradíció, jellegzetes paraszti hagyományok nem fűződtek Szent István napjához. Ugyanakkor a paraszti közegben gyűjtött leírások között vannak augusztus 20-i ünneplésről beszámoló feljegyzések is.
Aratás, cséplés, új kenyér
A 19-20. századi magyar parasztság körében, az aratást ünneplő szokások inkább július hónapban voltak jellemzőek, ám egyes vidékeken augusztusban rendezték meg az aratási felvonulást. Topolyán – ha már befejeződött a cséplés –, augusztus 20-án, tartottak ünnepséget. Bár ezekben a szokásokban a gabonatermés jelentősége a hangsúlyos, mégis több településen a gyümölcstermésre vonatkozóan is született néhány regula. István napkor a Drávaszögben a szép idő jó gyümölcstermést jelzett. Medvesalján, Péterfalván a málna szedésének volt az ideje. Egyes falvakban a természeti jelenségekből, a nyár őszbefordulásának jeleit olvasták ki. Például a beregi Tiszaháton úgy tartották, hogy István napkor mennek el a gólyák, máshol tréfásan azt mondják, hogy ezen a napon vágják le a szúnyogkirályt, mert a néphit szerint ettől kezdve kevesebb volt ebből a vérszívó rovarból.
Az, hogy a köztudatban népies vonulata is van az ünnepnek, arra vezethető vissza, hogy a politikai hatalom birtokosainak mindig is fontos volt, hogy a nemzeti ünnepekben megnyilvánuló identitást és a társadalomi összetartozás-élményt hangsúlyozzák. Erre jól bevált eszköz a régiség és a népiség látszatának a megteremtésére. Például már 1931-től a néphagyomány megőrzésére alakul Gyöngyösbokréta mozgalom, a hivatalos augusztus 20-i ünnepségek rendszeres fellépőjévé vált, ezzel is erősítve azt ünnep „népies”jellegét. Amennyiben az ünnep konkrét népi vonatkozásaira utaló jegyeket keresünk, leginkább az új kenyér ünneplésének motívumát ragadhatjuk meg. Bár kétség kívül a 20. század második felében a kenyértisztelet rítusát a kommunisták kisajátították és saját politikai céljainak szolgálatába állították, az augusztus 20-i aratóünnep motívumok nem tőlük eredtek. Már a Horthy-rendszerben is használták az új kenyér kifejezést, Darányi Ignác földművelési miniszter mozgalmat indított az általa réginek tartott aratóünnepségek újraélesztése érdekében. Valójában az aratóünnepeknek nem volt általános formája és a legkorábbi adatok is csak a 18. század elejéről származnak.
Az új kenyér ünneplésének rendjét a helyi lehetőségek is jelentősen befolyásolták, így a lokális szintű ünneplés gyakran jelentősen eltért az állami szinteken kreált szokásvilágától. Az aratással járó intenzív és kollektív tevékenység feltehetően növelte a közösségi összetartozás élményét, amely például a gömöri Szuhafőn gyűjtött adatokból is kiviláglik. Itt a 20. század elején augusztus 20-án a falu lakói a legszegényebb családnak nagy kenyeret sütöttek, melyhez a lisztet házról házra járva gyűjtötték össze.
Lovas Kiss Antal
habilitált egyetemi docens
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)