Van értelme a borostyános kerítésnek!
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.05.20. 11:12 | Frissítve: 2014.05.20. 11:30
Debrecen – Beszédtéma a felújított parkerdő körbekerítése a városban. Az szerkesztőségünkben is, ahol nem mindenki ugyanazt gondolja róla. Jegyzet.
Mi szükség van a kerítésre? Kell az? Mire jó? Miért kell lezárni az erdőt? A téma többször előkerült a Dehir.hu szerkesztőségében is, ahol személyes (de nem személyeskedő) vitákat folytattunk. Érveltünk ellene és érveltünk mellette. Ha elolvasták ezt a cikkünket, kattintsanak ide, és olvassák el a másik írásunkat is!
Generációk kedvelt helye a Nagyerdő Debrecenben. Jókora zöld sziget a városban, ahova jó kimenni, sétálgatni, lazítani. Üldögélni a padokon, bámészkodni, élvezni a természet közelségét. Nézni, hogy fodrozza a szél a Békás-tó felszínét. Kiülni a közeli éttermek teraszára, ebédelni vagy kávézni egyet. Nem véletlenül népszerűek az erre a környékre szervezett rendezvények, mint a sörfesztivál vagy a borkarnevál is: egészen más itt összejönni a barátokkal, dumálni egy jót, kóstolgatni a felhozatalt, közben meg élvezni a háttérben felvonuló zenekarok koncertjeit. Úgy vagyunk itt a természetben, hogy ki sem kellett lépni hozzá a városból.
Nem is csoda, hogy nagy érdeklődéssel figyelik a debreceniek a felújítást. Szívügyünk a Nagyerdő, mondhatjuk túlzás nélkül. Azt is alig várták az emberek, hogy felépüljön az új stadion, és nem csak a meccsek miatt. Máris elkezdték belakni a környéket: sokan járnak oda futni, sétálgatni, nézelődni. Ami viszont némileg megosztja a közvéleményt a Békás-tó környéki résznél, az a kerítés. Mint a Dehir.hu is megírta, hogy óvják a felújított parkerdőt, körbekerítik és 1300 méter hosszan lezárják a területet. Drótkerítéssel, amit borostyánnal futtatnak körbe. S éjszakára valószínűleg be fogják zárni a kapukat.
Jó ez? Tényleg szükség van a kerítésre, a kapukra? Nem túlzás egy erdőt bekeríteni? Szerintem nem. Semmi extra, semmi ördögtől való nincs benne. Miért is lenne? Adott egy költséges beruházás, a területen sok mindent rendbe tesznek, van benne pénz rendesen, s ennélfogva ráció is, hogy az önkormányzat védeni szeretné. Miért is ne tenné? Miért is ne kellene vigyázni arra, ami ekkora érték? A kerítés mondjuk valóban nem mutatott túl impozáns képet, amikor az első darabjai megjelentek még télen, és ott zörögtek a drót mögött a csupasz ágak. De aki látott már borostyánnal körbenőtt kerítést vagy házfalat, az nem mondhatja, hogy az ronda vagy tájidegen lenne. Két év, és a borostyán felfut jó magasra, s gyönyörű lesz ez a rész is, amikor körbevillamosozzuk vagy körbeautózzuk.
Az pedig, hogy esetleg valamikor este lezárják a területet? Miért is lenne gond? Jönnek az érvek, hogy hol fognak majd romantikázni esténként a fiatal párok, vagy merre sétálhatnak keresztül az erdőn az egyetemisták éjszaka. Tényleg, manapság annyira jellemző lenne, hogy erre andalognak a szerelmesek? Lehet, hogy valamikor (negyven éve?) így volt ez, de az utóbbi húsz esztendőben elég sokat változott a világ, s benne a közbiztonság is. Bármennyire szép is a nagyerdei övezet, manapság igen meggondoljuk, keresztülsétáljunk-e éjszaka mondjuk az egyetemtől a Leveles-csárdáig, vagy inkább kerüljünk egyet. Szép számban tanyáznak erre akár hajléktalanok, de feltűnhetnek olyan figurák is, akikkel nem szeretne találkozni senki. Pláne nem sötétben. Annyi rendőr meg nyilván nincs, hogy a teljes parkerdőt megszállják, s éjjelente ott vigyázzanak a rügyező lamúrokra... Nem ez a dolguk, ilyen egyszerű ez. A világ más lett, ezt tudomásul kell venni.
Amúgy ez a kerítéses-kapus rendszer nem debreceni specialitás: a parkokat, köztereket a világ más részein is keményen védik. Ne is menjünk nagyon messze, ott a Millenáris Park Budapesten. Körbe van kerítve és biztonsági őrök felügyelnek rá éjjel. Nincs is rongálás arrafelé. De ha túl közelinek érzi valaki ezt a példát, akkor vegyük Londont, ahol mondjuk a Szent James nevét viselő park is bezár minden éjfélkor. Vagy nézzük a franciák fővárosát. Ismerős az a megközelítés, hogy Párizs a szerelmesek városa? Ott a Luxembourg-kert, a Tuilériák kertje, vagy a Jardin des Plantes: ezek szintén nincsenek állandóan nyitva. Az utóbbi, a botanikus kert például délután fél 6-kor bezár, nyaranta este 8-kor. S ezért még egy szerelmes pár sem ölte magát a Szajnába. De azon sem háborodik fel senki, hogy a Notre Dame környékén található játszótereken nem lehet leülni a fűre a még csúszó-mászó kisbabákkal, mert jön a rendőr, és szól. De Bostonban sem csodálkoznak a szülők azon, meg nem érzik magukat emberi jogaikban korlátozva és földbe tiporva, amiért a Public Gardenben – ami egy gyönyörű városi park – nem lehet a fűre lépni. Nem azért van a fű, hogy kijárják a népek, hanem hogy gyönyörködni lehessen benne – ez a bostoni városvezetés elve.
Lehetne persze azt mondani, hogy mindezektől függetlenül mégis abból kellene kiindulni, hogy a debreceniek többsége öntudatos, a környezetét védő, óvó, tisztelő és megbecsülő ember. Ez sokakra igaz. Sokakra meg nem. Mert aki nyitott szemmel jár a debreceni utcákon, az láthatja: iszonyatosan tele vannak a házak, a középületek firkákkal. A szelektív szigetek környékén olyan hulladékhegyek találhatók, hogy megszédül, aki rájuk néz. A játszótereken szétszórt műanyag flakonok és kekszes zacskók keringőznek. Sok helyen azért nem sikerül a faültetés, mert vagy ellopják a csemetét, vagy derékba törik. (Csak úgy.) De mit gondolnak, a lifteket, a kaputelefonokat kik teszik tönkre? Idejönnek mások, más városokból, vagy faluról? Ugyan már... Vagy tényleg ritkaság Önök szerint, hogy amikor begurul a busz a megállóba, egy-két utas elpöcköli a csikket? Vagy soha, senki nem hallott olyasmit, hogy a virágágyásokat megtiporták? Ellopták a tulipánokat a belvárosi parkokból, kigyújtották a kukákat, szétverték a telefonfülkéket? Nem ismerős az olyan padok képe, melyeknek a deszkáit felaprították? Vagy idézzük fel, hogy alig állt forgalomba az új villamos, és mindjárt akadt kerékpáros meg autós, aki nem vette észre, és nekiment? Soroljuk tovább?
Mindezek fényében talán mégsem olyan rossz ötlet az a kerítés borostyánnal, gyertyánnal, babérmeggyel és virágzó díszcserjékkel. Szép zöld lesz, mi pedig megszokjuk, ahogy a nyitva tartás rendjét is, és remélhetőleg még a gyerekeink meg az unokáink is élvezhetik majd a Békás-tó környékét.
Olvassák el másik írásunkat is! Kattintsanak ide!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)