Utazzatok, Loki-szurkolók! – a szocialisták befagyasztanák a stadionprogramot

---

Debrecen – Kisepert államkasszát hagytak maguk után a szocialisták két éve. Most meg azt mondják, hagyjuk a stadionokat. Jegyzet.

---

Háromszázmilliárd forintos költségvetési átcsoportosítást javasolt az MSZP a héten. Mesterházy Attila sajtótájékoztatót tartott, és ott ismertette a javaslatcsomagot. Ahogy megszoktuk, a pártelnök-frakcióvezető ismét előhúzta és felmutatta a szokásos nagy kártyákat, köztük az „értelmetlen presztízsberuházások” és a „stadion” feliratú lapokkal.

Tulajdonképpen semmi újdonság nem volt ebben. Mesterházy pont azt csinálta, mint amit eddigi politikai pályafutása során. A látványra és a nagy szavakra gyúrt most is, mindent úgy állítva be, mintha minden a nép, az egyszerű emberek érdekében történne. Mert az jól hangzik, hogy legyen több munka az országban, vagy jusson több pénz szakképzésre, beruházások ösztönzésére vagy éppen turisztikai fejlesztési célokra. Az viszont, hogy honnan legyen erre több pénz, már korántsem mindegy.

Elvenni valahonnan mindig egyszerű. Nem hangzott túl jól annak idején sem, amit a szocialisták hangoztattak, hogy hagyjuk Debrecenben a belváros rendbetételét, amikor a külső lakóövezetekben esetleg még vannak csatornázatlan utcák. Ugyan képzeljük már el a mostani Debrecent, ahol még mindig ott dübörög a 31-es busz a Nagytemplom előtt, ahol csupa lerobbant épület van, és ahol a régi cívisházakkal teli utcákba (Hatvan, Bajcsy-Zsilinszky, Simonffy, Széchenyi stb.) a doh- meg a salétromszag miatt a debreceni ember se menne be szívesen, nemhogy a turista... Tényleg ez lett volna a szép, és kívánatos jövő?

Inkább ne legyen semmi?

S ugyanezt csinálják a szocialisták országos szinten is. Arról beszélnek megint, hogy inkább ne csináljunk semmit, mert minden pénzbe kerül... Mesterházy üzenete ugyanis nagyjából erről szól. Hagyjuk az Országház előtti Kossuth Lajos tér történelmi rekonstrukcióját, a parlamenti látogatóközpont kialakítását, a médiafigyelést, legfőképpen pedig felejtsük el a stadionfejlesztésre fordított összegeket.

Zavaró apróság azonban a pazarlásról szólva, hogy éppen ezen a héten jelent meg az a hír is, miszerint Orbánt feleannyiért fényképezik, mint korábban Gyurcsányt... Gyurcsányt, aki 2003-ban még ifjúsági és sportminiszter volt, s mikor Debrecenben járt, akkor nem örömhírt, nem biztatást hozott, hanem elmondta: amíg be nem fejezik a már megkezdett felújításokat, addig nem lehet állami támogatásra számítani stadionügyben. Aztán valahogy úgy alakult, hogy miközben a munkák mindenütt befejeződtek, Debrecenben el sem kezdődtek. Zalaegerszegen, Győrben, Székesfehérváron is megújult a stadion, a cívisvárosban meg, ahol a Loki már akkor is a legjobb haza gárdának számított, idén meg már hatodjára lett bajnokcsapat, ráadásul veretlenül, itt meg nem... Más kérdés persze, hogy a stadionok egy részénél csak azért lehetett némi sikerről beszélni, mert az első Orbán-kormánynak fontos volt a hazai sport támogatása. A dunaújvárosi aréna alapkövét például még Deutsch Tamás tette le 2001-ben ifjúsági és sportminiszterként. Aztán persze megváltozott a világ, új időszámítás következett be, s miután Medgyessy Péter száz nap alatt mindent szétosztott, amit lehetett (meg azt is, amit nem...), és már szinte semmi nem maradt, a szocialisták gyorsan befagyasztották a stadionprogramot.

Lemondtak a pályázati pénzekről

Visszakanyarodva Mesterházy Attilához: akkor az ifjú politikus ennek a bizonyos fenti minisztériumnak volt az államtitkára, nem túlzás tehát azt állítani, hogy  jó mestere volt Gyurcsány személyében. Sok mindent tanult tőle, például hogy vehemensen, harcosan kell képviselni bármit, mindegy, van-e értelme. Mert annak, hogy az első Orbán-kormány hitet tett a sport mellett, volt. Nem pazarlás, ha egy kormányzat támogatja a kultúrát, az oktatást vagy a sportot, mert az ember nem csak kenyérrel él. Ráadásul egy stadion- vagy színház-rekonstrukciós program akár pályázati pénzeket is hozhatna az országnak. Már ha van ilyen program. De ha sem stadionok, sem színházak nem épülnek valahol, arra mondjuk az Európai Unió sem fog milliókat adni. Ilyen egyszerű ez. Aki nem akar bajnokságokat rendezni, az nem fog, ez nyilvánvaló. De nem lesz több pénze sem, amit úgymond „nemesebb” célokra fordíthatna. Nagy demagógia azt mondani, hogy nem kell új iskola és könyvtár, nem kell tornaterem, közpark, nem kell művelődési ház vagy sportpálya, amikor olyan sok szegény ember van. Magyarországnak nincs annyi pénze, amit ne lehetne gyorsan szétosztani a szegények között. S mire mennénk vele? A pénz elfogyna, s pont annyi szegény ember maradna...

Valószínű, hogyha annak idején Medgyessy, Gyurcsány vagy akár maga Mesterházy is azt mondják, folytatódjon a stadionprogram, és ezzel megteremtik a feltételeket és a hátteret a színvonalasabb élsportnak, a kontinentális és világszintű versenyeknek, akkor az elmúlt években euró-milliók csorognak be az országba az uniótól. Esetleg most – ahogy a tervek között szerepelt is annak idején... – mi rendeznénk Európa Bajnokságot. Szurkolók ezrei jönnének ide, költenék a pénzüket, ismerkednének az országgal.

Menjen a Loki Győrbe BL-meccset játszani?

Amikor Mesterházy és a szocialisták arról szónokolnak, hogy nem kellenek stadionok, akkor úgy tesznek, mintha elfelejtenék, hogy egy kisöpört, kiürített államkasszát adtak át a második Orbán-kormánynak. Azzal meg, hogy azt prédikálják, ne legyen itt semmi, egy korábbi, rossz és értelmetlen állapotot próbálnak konzerválni. Azt az abszurd helyzetet, amikor a ma már hatszoros bajnok Loki nem tud hazai pályán, hazai közönség előtt játszani nemzetközi mérkőzést. S ebben nem pusztán az az iszonyatos, hogy esetleg többet kell utaznia, mint annak idején mondjuk a brit sztárcsapatnak ide, Magyarországra, hanem az is, hogy sehol, senki nem fogja tudni, hogy létezik egy Debrecen nevű magyar város, ahova érdemes lenne eljönni. Akár turistaként, akár befektetőként. Honnan is tudna róla az, aki azt látja, hogy a Loki Budapesten, Nyíregyházán, Győrben, esetleg Kolozsváron (!) kénytelen futballozni. Nyilván ez is egy lehetséges megoldás, csak éppen nem jó. Ebből aligha kér bárki is Magyarországon, vagy Debrecenben.

Nem, kedves Mesterházy Attila, köszönjük, nem kérünk a javaslatából. Nekünk stadion kell, mi magyarok szeretnénk maradni, debreceniek, akik itthon, a Nagyerdő árnyas fái alatt akarjuk kedvenc csapatunkat biztatni, hogy hajrá, Loki!