Ügyintézés a legfelsőbb szinteken
Szerző: Nyírő Gizella | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.06.19. 12:03 | Frissítve: 2011.06.19. 12:03
Kellő tapasztalat, no meg éveim számát illetően is van összehasonlításom a múlt és a jelen hivatalos ügyintézése között. Hadd osszam meg a kedves olvasóval, egyetértő fejbólogatást, avagy heves tiltakozást kiváltva annak valóságtartalmával szemben.
Szinte mindennapos elfoglaltság a szűnni nem akaró csekkek befizetése a postán. Van, ahol az ablakhoz csak sorszámhuzigálás után juthatok el. Hogy mi értelme van ennek, sehogy sem értem! Számomra elegendő lenne az útbaigazító tábla: csekkbefizetés itt, levél, csomag feladása ott. De hogy négy számjegyű sorszámot vizslassak a megszólaló csengő után a színes kijelzőkön – no, ez már komoly feladat: honnan kezdődik az ablakok számozása, melyik sorszámhoz, melyik ablak tartozik? Az embernek az az érzése támad, mintha kiskorúnak néznék a befizetési kötelezettségének eleget tevő ügyfelet, aki nem tudja eldönteni, hol rövidebb a sor, s oda áll(na) megszabadulni a pénzétől.
Aztán van még hagyományos postai ügyintézés is, ám az csak annyiban különbözik az előzőtől, hogy nincs sorszámhúzás. Van viszont hét ablak, amelyből csak három üzemel. Nyílván költségtakarékosságból nincs több postáskisasszony! Előveszem a csekket, a pénzt, átnyújtom a hölgynek, aki előbb papíron (!) összeadja a csekkeken található számokat, majd – láss csodát! – beüti azokat a számológépbe, s biztos, ami biztos, összeadatja azt a masinával is! Ezután egyenként bedugja a csekkeket a pecsételő, feladóvevényt leválasztó gépbe, s már távozhatok is. Bezzeg, a régi szép időkben, amikor stemplizték a csekkeket, nem volt ekkora sorállás a befizető helyeken! Levélfeladáskor pedig jön az erőszakos „termékeladási” próbálkozás: mehet elsőbbségivel? Sorsjegyet adhatok? Ajánlhatok egy kedvező megtakarítási formát? Tudja, milyen előnyökkel jár, ha nyugdíját átutalással kéri? Ember legyen a talpán, aki ennyi ajánlatra nemet tud mondani!
Némely posta belülről egyébként inkább hasonlít egy kirakodóvásárra, semmint az eredeti funkcióját betölteni hivatott intézményre. Az még hagyján, hogy újságot, könyvet is árusítanak, de hogy a kávétól a vetőmagon át a harisnyanadrágig, hajcsatig, mindenféle vegyes bazárral traktálják a betérőket – nos, ez már minden képzeletet felülmúl.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)