Pöfögünk a Dózsa Györgyön: örüljünk a lámpáknak, vagy őrüljünk meg tőlük?

---

Debrecen – Jövünk a Mester felől, megyünk a Füredi irányába. Aztán pirosba ütközünk. Majd megint. Tényleg kell ennyi lámpa egy ekkora városban? Jegyzet.

Tweet

---

Bosszankodnak a piros lámpa miatt az autósok a Csemete utcán – írtuk korábbi cikkünkben. Valóban, ha valaki a Mester felől érkezik, ahol a zöld jelzésnél jobbra kanyarodik, akkor nem sokkal ezután kénytelen lesz a fékre lépni. A Dózsa-Honvéd-Csemete kereszteződésben ugyanis pillanatokon belül pirosra vált a lámpa. Mint az önkormányzat közlekedési csoportvezetője elmondta a Debrecen Televízió munkatársának kérdésére, a Mester utca és a Füredi út közlekedési lámpáit összehangolták, ám az ezekbe becsatlakozó utcákon egyelőre nem tudják megoldani, hogy az autósok azonnal zöld jelzést kapjanak.

Aki ismerős ezen a környéken, az emlékezhet rá, hogy ebben az egyébként eléggé forgalmas kereszteződésben (melynek a közelében iskola is van!) nem volt mindig lámpa. Ami nem jelenti azt, hogy ha valami nem volt, aztán ne is legyen soha. Bár szerencsére nem érték egymást a halálos balesetek ezen a környéken, azért örültek az itt élők, amikor végre lámpás lett a kereszteződés. Nem is ezzel a ténnyel van gondunk, hanem azzal, mikor vált a lámpa zöldről pirosra. Aki a Mester utca felől érkezik, joggal gondolhatja, hogy nem lenne tragédia, ha csak 20-30 másodperccel később mutatna pirosat a lámpa. Ez esetben ugyanis a forgalom nem akadna meg a Honvéd utca előtt, lehetne tovább autózni a Füredi irányába a Dózsa Györgyön. Ahol aztán újra a fékre kell majd lépni, mivel megint lámpához érkezünk, ami természetesen megint pirosat mutat. Olvasóink nyilván emlékezhetnek rá, hogy korábban az Ibolya és Dózsa György utcák kereszteződésében sem volt lámpa. Most van. Az illetékesek nyilván megvizsgálták, van-e rá szükség, s az alapján döntöttek úgy, hogy igen, kell ez a lámpa ide. A közlekedőket természetesen megosztja ez a lámpa is. Tény, hogy a lámpák segítik biztonságos közlekedést, de arra azért az is jó hatással van, ha a szereplők nem csak ismerik a KRESZ-szabályait, de be is tartják azokat. A Dózsa György és Ibolya utcák találkozásánál például rendszeresen akad egy-egy autós, aki úgy dönt, hogy bár nem lehet, ő mégis balra fog kanyarodni. Ott áll, vár, s közben feltartja a forgalmat, nem lehet tőle haladni. Amikor meg letér végre, akkor esetleg újra pirosat mutat a lámpa a többieknek.

Ez csak egyetlen, de talán elég tipikus példa arra, hogy a debreceni autósok egy része nem csapatjátékos. Sokan vezetnek úgy, mintha egyedül lennének nem csak az autóban, de az egész úton. Nem figyelnek a többiekre, de sokszor magára a közlekedésre sem. Hányszor megéljük a debreceni utakon, hogy a lámpánál a számláló korrekt módon mutatja, mikor vált majd zöldre, de az első két-három autós indulás helyett a zöld kezdeténél még csak keresgeti, hol is van a sebváltó az ő verdájában...

Az idegen, aki életében jár először autóval Debrecenben, rácsodálkozik, hogy lehet itt közlekedni. Megdöbben, általában mennyire nem figyelnek egymásra az autósok. Vagy milyen sok itt a lámpa. Tényleg kell ennyi? Nem elég, hogy ismerjük és betartjuk a szabályokat? Ne feledjük ugyanis, hogy a lámpa nem csak segíti a közlekedést, de fékezi is. Amivel pedig növeli a szmogot, a zajt. Kérdezzék meg azokat, akik kereszteződésekhez közeli házakban laknak, boldogok-e, mikor két-három vagy akár több autó is ott pöfög az ablakuk alatt hosszú percekig, ahelyett, hogy elhúzná a csíkot, s menne a dolgára mind minél hamarabb.

Debrecen nem kis város, de nem is túl nagy. Ne legyen kétségünk, hogyha ennyi lámpa lenne Budapesten, a főváros útjai még inkább bedugulnának és kitörne az őrület. Debrecenben sokkal jobb a helyzet, de a debreceni szereplőknek fel kellene nőni ahhoz a feladathoz, amit a közlekedés jelent. Nem csak a gépjárművezetőknek, de a gyalogosoknak is, s még inkább a kerékpárosoknak, akik bár lelkesen hangoztatják olykor, hogy környezetkímélő közlekedési eszközt alkalmaznak, de gyakran úgy bicajoznak, mintha fogalmuk sem lenne arról, mi is az a KRESZ. Ám az egy másik történet.

Itt pedig mi még mindig a Dózsa Györgyön keresztül szeretnénk eljutni a Füredi út közelébe, ahol majd újra meg fog állítani a lámpa. Merthogy zöld hullám itt nincs. Nem is kellene, hogy legyen, de talán eggyel kevesebb lámpás kereszteződés, és egy kicsi igazítás a Csemete, Honvéd és Dózsa György utcák találkozásánál működő lámpáknál talán segítene.

Mindezek hiányában viszont az a helyzet alakul ki, hogy több mint másfél percet várunk az egyik piros lámpánál, újabb bő másfél percet a másiknál, és így ezen a nyúlfarknyi szakaszon nagyjából 4-5 perc alatt tudunk csak keresztül vergődni. Majdnem annyi idő alatt, mintha gyalog vágnánk neki az útnak...

Az persze lehetne megoldás, hogyha mégis az autónál maradunk, s nem akarunk beragadni a lámpáknál, hogy egy kicsit gyorsabban megyünk. Ha megkockáztatjuk azt, hogy 60 és 80 kilométeres sebességgel hajtunk azon a szakaszon, majdnem el tudunk jutni lámpától lámpáig, az utca egyik végétől a másikig. Ez viszont nem szabályos. Mi pedig szeretnénk egyszerre szabályosan és gyorsan, vagy legalábbis normális tempóban haladni. Vagy ez olyan lehetetlen elképzelés?

---

Címkék: Debrecen, közlekedés, önkormányzat, Közlekedési Lámpa, Csemete Utca, Honvéd Utca, Mester Utca

---