Lehet, hogy Ön is csaló? Lopja a gázt és az áramot? Csak nem tud róla?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.06.20. 10:40 | Frissítve: 2013.06.21. 09:05
Debrecen – Az Ön villanyórája és gázórája rendben van? Biztos benne? Megnézték már a szakemberek a mérőóráját? Vagy már el is vitték? Van egy rémálmunk, ami jó lenne, ha befejeződne. Jegyzet.
Van egy rémálmom. Ebben a sarki henteshez megyek tíz deka párizsiért. Kivárom a soromat, megkapom az árut, aztán amikor megfordulok, a sarki hentes kiugrik a pult mögül, és nagy késsel hadonászva elmagyarázza, hogy az előbb kiporciózott tíz deka párizsi az valójában másfél kiló a legdrágább sonkából, amit én, nyomorult, hazug és csaló vásárló, ebben a pillanatban faltam be a szeme láttára. S miközben a torkomat nyiszálja a pengével, közli, hogy a sonka árán kívül még a büntetést is fizessem ki. Nekem is meg kell élnem valamiből, csak nem gondolod, hogy majd olyan hentesboltot üzemeltetek, ami nem lesz nyereséges, üvölti a képembe. S miután benyom egy utolsót, eldobja a kést, kilép a boltból, bepattan ezüst Merdzsójába és elhúzza a csíkot.
Amikor felébredek, kell egy kis idő, hogy megnyugodjak, és fellélegezzek, és ki merjem jelenteni, semmi baj, ez csak álom volt. Ilyen nincs, ilyen nem történhet meg. Pedig néha az az érzésünk, hogy van. Csak éppen nem az álombeli hentes fojtogatja a vásárlókat, hanem a nagy szolgáltatócégek támadnak az ügyfelekre.
Az még a legenyhébb eset, amikor a postás 0 vagy 1-2 forintos tartozásról szóló csekket hoz, s mellé levelet, miszerint ha az ügyfél nem fizet, a szolgáltatás megvonásával fogják lezúzni a fejét. Ez rendszerint egy telefonnal elintézhető, a legtöbb cégnél akad egy-egy józan gondolkodású, tiszta fejű ügyintéző, aki megérti, hogy ilyen csekk esetén nem fenyegetőzni, inkább hallgatni kellene. S persze, jó mélye süllyedni, mert normális cég nem engedi meg magának azt a luxust, hogy a befizetendő összeg sokszorosát kipengesse postaköltségre.
A durvább verzió viszont, amikor milliós vagy több százezres összeg befizetését írják elő. A történet itt két szálon futhat, mert ha az előző esethez hasonlóan mindössze technikai vagy adminisztrációs hibának köszönhető a horror csekk, akkor azt egy nagyvonalú cégvezető könnyedén semlegesíteni tudja egy gáláns, személyes látogatással. A nagyobb gond, amitől aztán kiveri a víz, meg orrba gyűri az álmatlanság az ügyfelet, ha kiderül, hogy a cég komolyan gondolja. Amikor a villanyóra cseréje fejében tényleg 187 ezer forintot követelnek. Vagy azt mondják, az ügyfél elmágnesezte a gázórát, és ez közel félmillióba fog fájni neki. Vagy megpiszkálta a plombát, amiért majd 450 ezer forintot lesz szíves befizetni. Vagy csak szimplán bekopog egy szerelő, hivatkozik a törvényre, elővesz egy műszert, megnyom rajta két gombot, aztán azt mondja, csiribí, csiribá, cserélni kell a gázrendszert, 380 ezer forint lesz, csókolom. Ha nem, akkor majd a szolgáltató megfosztja a gáztól a lakót. Vagy a házat, ha nem látja be a lakóközösség, hogy nekik bizony kazánt, csöveket, kéményt, vagy éppen mikor mit kell cserélni. Azonnal, rögtön, mert itt életveszély esete forog fenn.
Erre mondja azt öreg barátom, aki már 70 felé járt, tehát sokat látott és tapasztalt életében, hogy azért ennyire nem eszik forrón a kását. „Én is voltam közös képviselő annak idején a társasházunkban, és amikor kaptunk egy levelet a szolgáltatótól, hogy másik kémény kell, akkor beszéltem az ügyvéd haverommal, aki kiokosított, mit kérdezzek. Bementem a céghez, és megkértem, mutassák meg, melyik törvény melyik paragrafusa szerint nem felel meg a szabványnak. Mindjárt jött a válasz, hogy jaj, itt biztosan tévedés van, tekintsek el nyugodtan a levéltől.”
Ez persze manapság nem ilyen egyszerű. Úgy néz ki, vannak forgatókönyvek, melyekkel nehéz mit kezdeni: jön a szerelő, ránéz a mérőórára és azt mondja, gyanú van, le kell szerelni, elvinni és megvizsgálni. Leszedi, elviszi, valakik megvizsgálják, s kihozzák az eredményt, hogy ez bizony megvolt buherálva, tessék tehát kifizetni a gigantikus büntetést. Függetlenül attól, hogy ez így volt-e vagy sem. Az ügyfél, a kisember meg reszkető lábakkal töpreng, mi legyen. Sem mersze, sem ideje, energiája – és persze pénze se nagyon... – hogy harcba szálljon a nagy céggel. Mi van, ha neki kell bizonyítani, hogy nem csinált semmi rosszat? Hogyan bizonyítsa, hogy nem lopott, nem csalt, nem hazudott? Az óráját elvitték. Nem volt ott, amikor megvizsgálták, s ki tudja, mi történt vele akkor. Tudja ő, hogy a szakértők garanciát vállalnak bármiért, meg a szavukat adják, de mégis: aggódik, hogyha pert vesztene, akkor még annak a költségeit is nyakába sóznák.
Valami nagyon nincs rendben a szolgáltatókkal Magyarországon – legalábbis könnyen lehet ilyesmi érzésünk az utóbbi időben. Szinte nincs hét, hogy ne indulna útjára valami zsíros, botrányos hírfolyam arról, hogy ütközött a kisember és valamelyik nagy cég.
Hogy lehet ez? Egyszerű. Nyilván a szemlélettel van baj. Nagyon nagy baj méghozzá. Történetesen azzal a ténnyel, hogy a szolgáltató a saját ügyfeleivel áll szemben ezekben az ügyekben. Értik: a szolgáltató, akinek az a dolga, hogy elérhetővé tegyen egy szolgáltatást, rátámad ügyfelére, aki nem ajándékba kapja a szolgáltatást, hanem fizet érte. Lehet persze azt mondani, hogy de milyen ügyfél, aki nem fizet, vagy csal. Rossz ügyfél, ez nem kérdés. A rossz, a nem fizető ügyfelet pedig ki kell zárni a szolgáltatásból. Annak érdekében, hogy a tisztességes ügyfeleket meg ne lehessen revolverezni, fenyegetni, hülye helyzetekbe, a csalás lehetőségét le kellene csökkenteni zéróra. Buherálják, mágnesezik az órát? Találjon megoldást rá a szolgáltató cég, hogy ne lehessen ezt tenni. Bárki hozzápiszkálhat a folyosón található villanyórához? Ügyvédek helyett keressenek kreatív szakikat, akik megálmodják, hogyan lehet védeni a műszert, anélkül, hogy a lakót kizárnánk a lehetőségből, hogy lecsapja az áram az órát, vissza tudja kapcsolni. Hogy ez pénzbe kerülne? Keressenek megfizethető megoldást. Úgyis rátolják az óracsere költségét az ügyfélre. Álljanak elő olyan órával, ami biztonságban van és amit nem lehet átverni. Ha 5-10-15 ezer forintot úgyis kipenget időről időről a fogyasztó, akkor pengessen 10-15-20 ezret. De aztán ne jöjjön senki azzal, hogy az ügyfél meghekkelte a rendszert, és fejeződjön be végre az a fejezet a szolgáltatások nagykönyvében, amikor minden fogyasztó retteghet, hozzá vajon mikor csengetnek be, hogy baj van a plombájával, az órájával...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)