Kedves vevő, el lehet húzni innen!
Szerző: Árvay Sándor | info@dehir.hu Közzétéve: 2014.05.18. 09:02 | Frissítve: 2014.05.19. 14:52
Debrecen – Nem szó szerint, de nagyjából ez az üzenet. Íme a kiváló technika arra, hogyan lehet eltakarítani a potenciális vásárlókat. Jegyzet.
Szokásos hétköznap, délután fél öt, a helyszín a város nevét viselő üzletközpont. A tébláboló idegen a földszinti kerengő frekventált helyén levő fagylatos pulthoz lép. Egyedüli vendégként türelmesen várja a két eladó beszélgetésének végét, s mivel fél perces "érzékelési" időn belül sem fordulnak hozzá, önmaga szólítja meg az eladótérben kvaterkázókat.
- Csókolom, csak azt szeretném kérdezni, meg tudják-e mondani...
- Nem! - vágja rövidre a formáló mondatot az egyszavas válasz, még a kérdés megfogalmazása előtt.
Az eladó továbbra is félprofilban, oldalra sem néz. Karba tett kézzel várja a hatást.
Az őszes úr, mint aki nem hisz a fülének, tesz még egy próbát.
- Bocsánat, hogy érti?!
S ekkor már részletes magyarázatot kap.
- Nem vagyunk információs pult! Az egész napunk másból sem áll, mint hogy mindenki csak itt kérdezősködik. Elegem van belőle...
Így már más, gondolja az utazó, ki történelmi látogatást tett e boltocskában, s alighanem eme üzletközpontban is. Először, s utoljára járt itt.
Távoztában egy szomszédos ruházati üzletben még választ kap kérdésére, a hidegfrontra és a vásárlók "zaklatására" kevésbé érzékeny kedves eladótól -megtudja, hogy a hírlapbolt megszűnése után valószínűleg az egész épületben nincs olyan hely, ahol villamosjegyet lehetne venni. Átsétál tehát a közeli üzletközpontba, megveszi a jegyét, s "bosszúból" itt csomagoltat magának egy kis fornettit, s fagylatot is, noha e vásárlást "odaát" is megtehette volna.
Még elmorfondírozik egy kicsinyt a különös válaszon, melyhez hasonlót sem az "átkosban", sem a modern világban nem hallott még kereskedőtől. Ám arra a megállapításra jut, hogy valószínűleg nem megalázni s vérig sérteni akarta e kurta-furcsa "nem" szóval a pult belső oldalán álló hölgy – épp ellenkezőleg: beszélgetőtársának, az ifjú kolléganőnek tarthatott gyakorlati oktatást az eladási technikákról, a vevőkkel való bánásmódról.
Ezúttal talán a tűréshatárról lehetett szó. Arról, hogy mi tolerálható még, s mi nem.
Azzal pedig, ugye a tapasztalt asszonyság is tisztában volt, hogy nem kockáztat semmit, hiszen egy elriasztott vevő nem oszt, nem szoroz. S egyébként is: manapság, ugye, oly könnyű állást találni ifjúnak és idősnek, képzettnek és képzetlennek egyaránt, különösen a negyven feletti kiszolgálószemélyzet után kapkodnak a munkaadók, még akkor is ha előző helyéről a kereskedelemre való alkalmatlanság miatt netán távoznia kellene...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)