Hó nélkül is lehet horror Budapestről Debrecenbe vonatozni
Szerző: Árvay Sándor | arvay.sandor@dehir.hu Közzétéve: 2013.04.08. 08:40 | Frissítve: 2013.04.09. 08:07
Debrecen - Nem kell hozzá hóvihar: a kiszámíthatatlanság kalandját kínálja minden egyes vonatozás. Csak az a biztos, hogy semmi sem biztos? Pénteken újabb káoszos nap volt a MÁV történetében. Jegyzet.
Mint a filatéliában a hibás nyomtatású bélyeg, olyan utazástörténeti kuriózum lehet a 2013. április 5-én váltott menetjegy. Az utókor nehezen érti majd meg, miként lehet 18.28 órakor helyjegyet váltani a 17.23-kor induló vonatra, arról aztán nem is beszélve, hogy még így is várakozni kellett, s csaknem két órával a tervezett indulás után gördült ki az állomásról a szerelvény. Mindez a 24 órával korábbi kábelszakadás miatt. Így utazunk az új évezred második évtizedében.
Mondhatja magát persze szerencsésnek is a vasútra kényszerülő, hiszen a három héttel ezelőtti hóesés idején 17 órát töltött a Pestre tartó vonat fogságában, pénteken viszont röpke három óra negyven perc volt a fővárosba tartó utazás, s az esti visszaút 230 kilométerét is sikerült letudnia alig több mint öt óra alatt.
Az előzmények
Csütörtök este nyolc óra tájban Karcag és Püspökladány között egy százméteres szakaszon egy vasútépítő munkagépe megrongálta a kábeleket, s emiatt használhatatlanná vált a biztosítóberendezés. Péntek délelőttre ígérte a MÁV a kábelhálózat végleges helyreállítását, aznap reggel azonban már arról tájékoztatott a társaság, hogy jobban haladtak a munkával a vártnál, működnek a biztosítóberendezések, így a péntek reggeli vonatok már menetrend szerint közlekedhetnek.
A nagy utazás
Az ember akár meg is nyugodhatott volna, hiszen 9.52-kor valóban menetrend szerinti pontossággal befutott Nyíregyháza felől az IC. A hangosbemondó közleményébe illesztett fél mondat ("tájékoztatjuk az utazóközönséget, hogy Püspökladány és Karcag között helyjegy nélkül igénybe vehető az Intercity") azonban gyanakvásra intette – netán ez lenne a rejtett információ a késésről? –, hiszen egyébként ugyan mit érdekli a Debrecenből indulót az, kell-e a ladányi utasnak helyjegyet váltania, ha Karcagra akar menni... Nos, előérzete nem csalt: a március 15-i hóeséses kábelszakadás kritikus szakaszán most is egy órán át araszolt a vonat, így pontosan hatvan perces késéssel futott be a Nyugatiba.
Az esti visszaútra joggal reménykedett, hogy addigra helyreáll a rend – aztán bebizonyosodott, hogy egyre inkább az a rend, amit mostanában tapasztal. Továbbra is csak egy vágányon poroszkáltak a vonatok a ladányi szakaszon, 60-140 perces késéseket generálva mindkét irányban. Fél hétkor még nem érkezett meg Pestre a Debrecenből a menetrend szerint 13.52-kor, a valóságban 14.52-kor indult IC, így értelemszerűen nem is tudott visszafordulni a Hajdúságba. S így már az is érthető, hogy a 17.23-as vonatra miként lehetett jegyet váltani még este hétkor is...
A Nyugati zárt csarnokába becsorgó eső pocsolyáiban tébláboló utasok negyed nyolc körül kászálódtak fel vonatra, kabátjaikat maguk mellé terítve igyekeztek eltorlaszolni a légkondicionálóból kiszüremlő hideg levegőt. S noha az örök optimista kalauz tájékoztatása szerint immár helyreállt a közlekedés a kritikus szakaszon is, az utazó lélekben felkészült arra: nem biztos, hogy így lesz. Nagyot nem tévedett, tiszta menetidőben 3 óra húsz perc kellett a táv leküzdéséhez, a pesti várakozást is beszámítva több mint öt óra volt az út.
Ehhez képest maga az abszurditás, hogy a jegykezelő (a hivatalos előírást tökéletesen teljesítve) szorgosan gyűjtötte a büntetéspénzeket a helyjegy nélkül utazóktól. Azoktól, akik korábbi/későbbi vonatra érvényes helyjeggyel rendelkeztek, s a nagy időutazásban, a késések kavalkádjában maguk sem tudják, melyik vonatra szálltak - a "sajátjukra" esetleg egy másikra. Vagy egyszerűen nem váltottak helyjegyet, gondolván: az eleve két órás késéssel induló vonat aligha nyújt pótdíjra "érdemes" intercity-szolgáltatásokat. A MÁV embere azzal nyugtatta a megbírságoltakat, hogy utólag majd visszakaphatják pénzüket.
Más kérdés, hogy mikor, s mennyit... A nemrégiben megváltozott szabály szerint ugyanis nem automatikus a jóvátétel. Régen 20 perces késés esetén a pénztárak azonnal visszaadták a helyjegy árát. Most viszont hosszadalmas procedúra, iratkitöltés, kérvény írása kapcsolódik az ügyhöz, beérkezés utáni elbírálás, s hetekkel későbbi utalás, amiért esetleg a postára kell elvándorolni. Arról nem is beszélve, hogy az elmaradt szolgáltatásért nem a teljes összeget kapja vissza az utazó. Csoda-e, hogy a szemlélődő tudósító az esti fél tizenegyes érkezéskor azt tapasztalja, hogy a megfáradt vonatozók közül senki sem vonul kártérítési igényét bejelenteni. Vagy nem tudják, hogy van ilyen lehetőség, vagy tudják, s épp azért nem vállalják az újabb tortúrát.
Kisomfordál tehát az utazó az állomás épületéből, azzal a rémisztő tudattal, hogy a jövő hét végén ismét vonatra kell ülnie...
Utóirat
"Szombat hajnalra helyreáll a közlekedés a Budapest-Záhony vasútvonalon, miután a MÁV szakemberei befejezték a Karcag és Püspökladány közötti szakaszon egy munkagép által megrongált vasúti biztosítóberendezési kábel javítását" – közölte szombatra virradó éjszaka a Mávinform. Peiper Károly sajtóügyeletes közleménye szerint a 20-80 perc közötti késések fokozatosan csökkennek, és szombat hajnalban menetrend szerint indulhat meg a vonatközlekedés.
Ne hallgassuk el a tényt: az utolsó információ már igaznak bizonyult. Csepp a tengerben – de azért örömhír.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)