Bombázzunk szét egy előadást, ami még nincs is?

---

Debrecen – Amikor a Csokonai Színház hozott egy döntést, hogy színre viszik Sarah Kane darabját, lehetett sejteni, hogy vihart fognak kavarni. Bemutató előtt azonban megítélhető-e, milyen is lesz az, amit majd látni fogunk? Jegyzet.

---

„Ellopják a reszelődet, bazmeg, bekenik zsírral – nem tudod ám, kicsoda – ők. Aztán te is kened, bazmeg, két hét múlva úgy kened, mint a kurva isten – és leokádják a ruhádat bazmeg – aztán te is holtpicsarészegen leokádod nekik – nem ám úgy van. (…) Mindent lehet nekik, bazmeg. Mindent. Melózunk a gyárba, feketén, mi lopjuk az anyagot, bütyköljük nekik, amit eladnak – ez van, mi visszük ki azt is – mer ha nem, kicsinálnak – a kurva anyjukat – és megy a szöveg – legyünk hálásak – van ám szöveg, bazmeg – egy nagy család, ők a miazisten – az izénk – hogy ők a szüleink, a nevelőink, minden – és örüljünk, hogy luk van a seggünkön, érted, bazmeg.”

Szétbombázva: jelenet az olvasópróbáról

Elnézést kérek az olvasótól, ha megütközött a fentieket olvasva. Az idézett szövegrészlet Spiró György drámájában szerepelt. A maga korában botrányos, felkavaró darab volt a Csirkefej, azért is, amiről szólt, meg azért is, amilyen nyelvet használt. Volt, aki szerette, volt aki nem, de ez ízlés dolga is. A Csirkefej 1987-ben elnyerte a Kritikusok Díját, a Csokonai Színház közönsége 1989-ben láthatta az azóta elhunyt Bertók Lajossal és Falvai Klárával.

Ami 30 éve mellbe vágta a nézőt, ma fel sem tűnik talán.

Nem egyszerű a közönséget megérinteni, megszólítani, vagy akár felrázni. A világ ma sem feltétlenül durvább, erőszakosabb vagy trágárabb, mint korábban, csak nem pontosan ugyanolyan, legfeljebb erről nem szívesen veszünk tudomást. A művészetben sok minden történt csak az elmúlt évtizedekben is.

Szerethetjük Munkácsy képeit, Andy Warholt, de akár Bukta Imrét is. Szerethetjük, de nem kötelező jelleggel. És ez fontos. A kedélyeket a hatvanas években még a Beatles (itthon az Illés meg az Omega) borzolta, a hetvenes években a Black Sabbath és az azóta intézménnyé vált Ozzy Osbourne, 1996-ban pedig Marilyn Manson. S ha már itt tartunk: talán hihetetlen, de már 25 éves a Ponyvaregény, amiben a trágárság ugyan töményen jelen van, ám nem ezért szeretjük, hanem mert egy briliánsan szerkesztett remekmű. Nem véletlen, hogy Tarantino alkotása elnyerte a Golden Globe és az Oscar mellett a Brit Film és Televíziós Akadémia és a Cannes-i fesztivál díjait is. Nélkülük nemigen lehetne ma zenéről és filmről beszélni.

Amikor a Csokonai Színház művészeti vezetése hozott egy döntést, hogy színre viszik a 28 évesen elhunyt Sarah Kane talán legismertebb, leghíresebb darabját (amit a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulata is műsorra tűz tavasszal), lehetett sejteni, hogy vihart fognak kavarni. A brit alkotó a nyers erőszakot, a brutális, durva szexualitást állítja a középpontba 1995-ben írott színdarabjában. S bár igaz, hogy Kane erősen megosztó személyiség volt, ám

témaválasztása és a színházi forma határait a végletekig feszegető, a kortárs dráma nyelvét megújító tevékenysége miatt mégis a legjelentősebb színpadi írók között tartják számon.

Amit a Szétbombázva című darabban odacsap elénk, az persze valószínűleg nem mindenki számára elviselhető, ezért ez az előadás a stúdiószínházban, azaz a kísérletezések helyén lesz látható. Ahova viszont nem kötelező bemenni és megnézni. Nem kerül bele bérletbe és csak a 18 évet betöltött, felnőtt nézők számára lesz elérhető. (Ne legyen kétségünk: ha egy operáról, vagy egy operettről van szó, vagy akár egy klasszikus tragédiáról, akkor is lesznek, akiket a hideg fog rázni.) Amíg azonban nem láttuk a darabot, ne kezdjük el verni az asztalt. S ne legyünk álszentek sem, hogy régen bezzeg. A sokkal keresztényibbnek gondolt korábbi évszázadokban a nagy műveltségű Janus Pannonus nemcsak Váradról verselt, hanem Orsolya nemi szervéről is (csak ő triviálisabban nevezte meg ezt), a pálos rendi Verseghy Ferenc pedig Az első egyesülésről vetett papírra erősen pornográf költeményt a felvilágosodás korában.

A művészet lehet provokatív, vagy megosztó, ennek ellenére sem szerencsés nekirontani egy előadásnak, mielőtt bármi is történt volna a színpadon. Különösen, ha ezt egy politikus teszi a közgyűlés ülésén. Ne a szakma és a közönség mondja meg inkább, melyik a jó előadás és melyik nem?

Legyen egy bizottság, és döntse el az, mit játsszon a színház? Mi legyen a program a Kölcsey Központban és a Főnix Csarnokban? Mit írjon az Alföld folyóirat szerzője, vagy mit ne? Nevezzük ezt a bizottságot cenzúrának esetleg?

Valóban volt, amikor a politika ítélte meg, melyik darab a jó és melyik nem, milyen képek kerüljenek a falra és milyenek nem, vagy éppen milyen könyveket olvassunk és milyeneket ne. A nem megfelelő művészeket, a nem kívánatos képeket és könyveket pedig kivonták a forgalomból. Az idősebbek talán emlékeznek még erre, a fiatalabbak pedig nyilvánvalóan nem szeretnének ilyen világban élni.

Várjuk meg a bemutatót. Aki nem kíváncsi rá, maradjon otthon, aki meg akarja, nézze meg. Aztán meghozhat egy döntést, hogy kell-e neki ez, tetszik, vagy sem. Jók-e a színészek, milyen a szöveg, milyen a darab íve, lesz-e katarzis a végén stb. A lényeg, hogy előbb nézzük meg, aztán legyen véleményünk. A művészetnek pedig inkább szponzorai legyenek, ne cenzorai.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
18 éven felülieknek készít előadást a Csokonai Színház	2019.01.10
Ha mai történetről van szó, megrettenünk	2019.01.22
15 percig elemezte a közgyűlésen Ágoston Tibor a Csokonai Színház új előadását	2019.01.24