Sok mindent meg lehet vásárolni, de az ünnepet sohasem
Szerző: Bölcskei Gusztáv | info@dehir.hu Közzétéve: 2010.12.24. 16:39 | Frissítve: 2010.12.24. 16:39
Azt hiszem, hogy aki az ünnepet a bevásárlóközpontban keresi, az soha nem fogja megtalálni, mert sok mindent, rengeteg felesleges dolgot meg lehet vásárolni, de az ünnepet sohasem. Bölcskei Gusztáv református püspök ünnepi gondolatai.
Karácsonyhoz közeledve érdemes felidézni azt, hogyan írta le Lukács evangélista az első karácsonyi történetet. Ebből is azt a történetet, amikor az angyalok eltávoznak és a pásztorok elindulnak Betlehembe.
,,Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.” (Lk 2. 15 - 20)
Azt gondolom, hogy nagyon sokan vagyunk debreceniek, akik az elmúlt napokban, hetekben kénytelenek voltunk látni azt az óriásplakátot egy-egy útkereszteződésben megállva, amelyiken ez a felirat volt: „Irány az ünnep!”, és természetesen hívogatott bennünket a nagy bevásárlócsarnokba. Azt hiszem, hogy aki az ünnepet ott keresi, az soha nem fogja megtalálni, mert sok mindent, rengeteg felesleges dolgot meg lehet vásárolni, de az ünnepet sohasem! Karácsony ünnepét sem, mert karácsony ünnepének a kulcsszava, amit itt a Lukács evangéliumában olvastunk, így hangzik: „rátalálás!”
A pásztorok rátaláltak Máriára, Józsefre és a kisgyermekre; és azt gondolom, hogy ez a rátalálás az, ami a karácsonyt igazán ünnepé teszi. Valahogy úgy, ahogyan Milánó püspöke, Ambrósius püspök fogalmazott: „Isten fia gyermekké lett azért, hogy Te igazán felnőtté lehess. Bepólyálták, azért, hogy Te megszabadulj a halál kötelékétől. Jászolba fektették azért, hogy Te ott állhass Isten oltáránál. Ide jött erre a földre azért, hogy Te kikutathasd a csillagok világát!” Ennél szebben nem hiszem, hogy meg lehet fogalmazni karácsony történetét, és lehet ez a mostani ünnepünk is ennek a nagy rátalálásnak és ráismerésnek az ünnepe.
Néhány nappal ezelőtt egy nagyon nehéz feladatot kaptam, 50 másodpercben kellett összefoglalnom a karácsonyi üzenet lényegét. Akkor jöttem rá, hogy milyen fecsegőek és szószátyárok vagyunk mi, lelkipásztorok. Mert amiről én azt gondoltam, hogy rövid, kiderült, hogy az túl hosszú. Nos, végül csak sikerült ebben az 50 másodpercben elmondanom, amit üzen a karácsony 2010-ben nekünk, akik most várakozunk erre az ünnepre. Engedjék meg, hogy 2010 karácsonyán ezzel a néhány mondattal köszöntsek minden kedves olvasót: Gyerekkoromban egyszer elbújtam otthon. Többször elmentek mellettem, de nem vettek észre. Eleinte örültem, hogy milyen rejtett helyet találtam magamnak, de ahogy besötétedett, kezdtem félni, és egyre azt kérdezgettem: miért nem találnak rám? Végül édesanyám rám talált. Mi köze ennek karácsonyhoz? Ez a karácsony, mert karácsony Isten ránk találásának ünnepe. Isten ránk talált, emberré lett! Pedig hányszor akarunk elbújni előle és egymás elől, miközben alig várjuk, hogy találjon már meg valaki. Ő ránk talált, emberré lett! És mi a folytatás? Talán, amit egy grafiti így fogalmaz: „Tégy úgy, mint Isten, légy emberré!” Áldott karácsonyt! Ámen.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)