Anna graffitin is örök
Szerző: (szenási) | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.03.13. 08:30 | Frissítve: 2011.03.13. 08:30
Debrecen - A falfirka eszköz lehet hagyományunk és nemzeti kincsünk továbbörökítésére is. Itt a klasszikus műveltségű, új graffitis generáció!
A sok gusztustalan firka, idétlen krikszkraksz, taszító és kártékony mázolmány mellett üdítő látványt nyújt a falon elhelyezett idézet: Anna örök. Juhász Gyula, a hányatott sorsú magyar költő, a Nyugat folyóirat hajdani nagy lírikusának verssora így tovább él nem csupán nyelvünkben, de egy debreceni épület oldalán is.
Ebből többféle következtetést is levonhatunk. Nem igaz, hogy a debreceni graffitisek műveletlen, csak a rombolásnak élő emberek volnának. Az ’Anna örök’ falirat feltűnése egyfajta üzenet, közhírré teszi, hogy itt másról is szó van, nem puszta magán- meg köztulajdon rongálásról, ahogy azt hajlamosak a városi környezetet védők elhinteni. Hagyományról, nemzeti kincsről, szellemi örökségről is szól e két tragikusan összeforrott szó. Ígéretes, hogy egyben utal arra is, kultúránk megőrzésének aktusa is lehet a falfelület. A kérdés persze az, hogy egy új, műveltebb és tájékozottabb graffitis-réteg megjelenésének hírnöke a Juhász Gyula-idézet, vagy egyszerűen nemzedékváltás bekövetkezésének vagyunk szemtanúi. Ez utóbbi azt is jelentheti, hogy most azok lépnek a nyilvánosság elé, akik korábbi történelmi korszakokban, mondjuk a Kádár nevével fémjelzett puha diktatúra idején szocializálódtak, esetleg még a Klebersberg iskolarendszer padjait koptatták. Nyilván idő kérdése csak, hogy Annát kövessék a Léda-, Csinszka- vagy Flóra-idézetek Ady, illetve József Attila munkásságának felelevenítése, egyszersmind lájkololása érdekében. Már vénülő szememmel őrizem a szemed – próbáljuk elképzelni a következő firkát. Vagy azt, hogy „Flóra, csináljunk gyereket” , ami a vészes nemzetfogyás megállításának megfogalmazását is előtérbe helyezi József Attila nyomán. Bár veszélyes gondolatokra juthatunk, ha a pingáló művész folytatja is az idézetet – „hadd vessen cigánykereket” –, ezzel ugyanis könnyen a rasszizmus címkéjét is magára vonhatja.
Ismerve a jellemző magyar mentalitást, mely a megosztottságot szinte igényli, elképzelhetjük, amint különböző irányultságú graffitis csapatok fognak küzdeni azért, hogy a debreceni Piac utcán inkább Nádas és Esterházy életművéből kerüljenek sorok a szabad falfelületekre, vagy az itteni politikai színezethez talán jobban illeszkedő Wass Albert- és Márai Sándor-gondolatok vonják magukra a járókelők figyelmét. De akár korosztályi küzdelmek színterévé is válhatnak az utcák és terek, ahol kezükben festékszóró flakont vagy alkoholos filcet szorongató tinédzserek és deresebb halántékú küzdenek egy-egy frekventáltabb helyszínért. S e vízióban tovább haladva nyilván az az időszak sincs már messze, amikor új Petőfi Sándorok és Pilinszky Jánosok lepik el a flasztert, hogy a legújabb Nemzeti dalt vagy a még frissebb Négysorost karcolják egy kirakat üvegére... Ez utóbbit majd bizonyára egy új, most még talán alsó tagozatos Hobó fogja megzenésíteni, hogy a majdani 2-es villamos megállójában elénekelje gitárkísérettel, titkos közművelődési szándékokkal szívében.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)