A foci legyőzte a Brutál Madridot
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2010.11.30. 21:32 | Frissítve: 2010.11.30. 21:32
Van remény! Az igazi foci még él, és ezt kitűnő „nagykövete”, az FC Barcelona hétfőn ismét bebizonyította. Megalázta a nagyképű, agyonsztárolt, az etika és sportszerűség szavakat hírből sem ismerő „szuperedző” csapatnak csak nagy jóindulattal nevezhető egyletét.
Gyorsan rögzítsük: a spanyol „klasszikust” 5-0-ra elbukó Real Madrid vihet még mindent a tavaszi szezon végén: lehet spanyol bajnok és kupagyőztes, megnyerheti a Bajnokok Ligáját, aztán az európai Szuperkupát, majd a Világkupát is. Szóval csúcsra érhet Mourinho mester társasága – akármilyen focival. De – és ez a lényeg – csak „akármilyennel”. Mert igazival, aligha. Ez a tegnapi mérkőzés legfontosabb tanulsága.
Tudtuk jól korábban is, hogy azt a sportágat, amelyet százmilliók szeretnek világszerte, és amit labdarúgásként ismerünk, a Barca játssza a legmagasabb színvonalon (néha úgy tűnik, csak egyedül a világon). Szemgyönyörködtető passzok, gólra törő játék, az erőlködés nyomai nélkül. Sztárjai nem nagyképűek, nincsenek tele magánéletükkel a pletykalapok (csak összehasonlításul érdemes utánanézni a „Nagycé” körüli botrányoknak), egyszerűen végzik a dolgukat, fociznak. Messi, Xavi, Iniesta vagy Busquets ráadásul azért emelkedik ki a világ élmezőnyéből, mert mozdulataikon látszik: intelligens játékosok. Olyanok, mint a jó sakkozók: nem csak a következő passzra koncentrálnak, hanem előre tudják a következő két-három továbbításról is, hogy azok hova és kihez érkeznek. Talán ez a titka a Barcelonának.
És ezért nem fogja még jó ideig legyőzni a Real Madrid! Összevásárolhatják a spanyol fővárosba az aktuális nemzetközi tornákon villogó „sztárocskákat” (mint eddig mindig), de aztán a végén valahogy nem lesz belőlük csapat. A Realnál nagyobb „játékostemető” a világon nincs! „Életem álma volt, hogy egyszer a királyi gárda mezét vehessem fel” - rebegi szerződtetésekor a kameráknak az aktuális aranylabdás vagy aranycipős, vagy aranyakármis új sztár, hogy aztán két-három év múlva a kertek alatt elsomfordáljon. Egyénileg jó képességű, ám „hozomra” összevásárolt zsoldosokból nem lehet olyan csapatot kialakítani, amely meghódítja a csúcsokat, majd évekig nem lehet onnan letaszítani. Főleg nem egy kifejezetten rossz szellemiségű, a labdarúgást sok esetben „csaló” edzővel a kispadon. A mai Real Madrid ilyen, és amíg ilyen, kár is több szót vesztegetni rá.
A labdarúgást szeretők milliós tábora ünnepli az FC Barcelonát. De vajon miért is teszi ezt? Hiszen ez csak egy volt a sok meccse közül (igaz, nem akármelyik) és ezért a győzelemért nem adtak trófeát. Mégis minden józan szurkoló örül, hiszen tegnap a FOCI nyert. A játékkal törődő, megalkuvást nem tűrő labdázgatás, magabiztos passzok és cselek, még a grundokon is megalázónak számító gólok. Az ellenfél alattomos és brutális viselkedésén túllépő játékosok (Messi nyugodt mozdulatai is megalázóak voltak, ahogy felállt a lassan már csak hajpántjával és nem focitudásával villogó Ramos szándékos és brutális „kaszáját” követően), a közel százezer néző szórakoztatására odafigyelni képes katalán alakulat bizonyította: nem véletlenül tartják a világ legjobbjának.
Az pedig különösen örömteli, hogy a hazaiak kezdőcsapatában nyolc spanyol játékos volt (az ellenfélben három), közülük hét saját nevelésű (hogy aztán beszálljon újabb két saját nevelésű fiatal is, és még akkor nem beszéltünk az egyébként argentin, de 12 éves kora óta a Barcában nevelkedő Messiről). Ez nem egy összetákolt zsoldoshad, amely csak a nagy pénz reményében megy a nagy(?) Madridba, hogy aztán érzelemmentesen, faarccal nézegesse közelről a barcelonaiak örömfociját. Érdemes lenne elgondolkodni azon, amit Carlos Tévez, a Manchester City 26 éves csatára mondott a hétvégén: „Még három-négy év és lehet, hogy abbahagyom, de legalábbis visszamegyek Argentínába. Ez a foci már csak a pénzről szól, nem a játékról. A fiatalokat más sem hajtja, mint a reménybeli gyors meggazdagodás.”
Szóval nem ártana elgondolkodni azon, hogy miért láthatunk olyan klubcsapatokat, melyek kezdőcsapatát akár öt-hat országból válogatják össze, és a „hazai”, azaz a bajnokságnak otthont adó nemzetnek csak egy-két (vagy egy sem, lásd Internazionale BL-győztes alakulata) fia fut ki rendszeresen a soros meccsre? Miért lehet kérdés, hogy eltiltsák-e hosszabb időre a sárgalapokkal „trükköző” menőmanó edző utasítására magát szándékosan kiállíttató játékost? Miért lehet csalni a futballt? És hogyan lehet a világ legjobbjának kikiáltani azt a szakvezetőt (vagy játékost), aki ezen trükkök százaival próbál boldogulni?
Amíg ezen gondolkodunk, nézzük és csodáljuk azoknak a csapatoknak a teljesítményét, amelyek játsszák a focit. Higgyék le: megéri. Bennük minden reményünk. Hajrá, futball!
Széles Tamás írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)