Nincs is messze az Óperenciás-tenger még Debrecentől sem – fotókkal
Szerző: Dombrovszky Ádám | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.08.05. 10:30 | Frissítve: 2018.08.10. 11:00
Debrecen/Linz - Az üveghegyek sem távoliak. Hiszen az ausztriai Enns és Linz környékét összeköti velünk a dunai limes, a Római Birodalom egykori határvidéke.
Linzről vagy Felső-Ausztriáról számos okból írhatnánk – ezúttal az idei Landesausstellung (tartományi kiállítás) fő témájára, a dunai limes feltárt létesítményeire koncentrálunk. Év elején adta be pályázatát az UNESCO-hoz Magyarország – a németekkel, osztrákokkal és Szlovákiával közösen – az országokban lévő egybefüggő dunai limes világörökségi helyszínné nyilvánítására. A Római Birodalom 98 határvidéki létesítményéből a Duna 1500 kilométeres szakaszán 65 magyarországi helyszín szerepel. A szakasz 2009-ben került a várományosok közé, a döntés e témában 2019 júniusában lesz. (A budapesti Duna-partok már 1987 óta világörökségi helyszínek.)
A Duna osztrák gyöngyszeme, a Duna-hurok (Donauschlinge) | Fotó: WGD Donau Oberösterreich Tourismus GmbH
Kedvező elbírálás esetén szinte Európát átszelő páratlan kiterjedésű világörökségi helyszín lehet a dunai limes, hiszen ez esetben később Horvátország, Szerbia, Románia és Bulgária is csatlakozhatna hozzá.
(Az angliai Hadrianus-fal már megkapta ezt a címet, és része a „Római Birodalom határai” elnevezésű világörökségi sorozathelyszínnek.)
A rómaiak időszámításunk előtt 29 és 10 között foglalták el a Duna jobb partját. A folyó lett nagyon hosszú szakaszon a birodalom természetes határa, amelynél sáncokat, erődöket építettek. Olyan erődvárosok alakultak ki, mint például a mai Felső-Ausztria területén Enns (akkori neve: Lauriacum).
Császárok és Királyok Útja
Az osztrákok nagy lelkesedéssel és optimizmussal készülnek a világörökségi helyszínné nyilvánításra, s láthatóan ennek sikere érdekében már nagyon sok mindent tettek. Erről győződhettünk meg júliusban, amikor A Császárok és Királyok Útja kulturális egyesület tanulmányutat szervezett magyar és szlovák újságírók részére. Az egyesület osztrák székhelyű nemzetközi szervezet, több mint 60 éve népszerűsíti a Duna-menti országok turisztikai kínálatát.
Az út Linznél kezdődött és a résztvevők eljutottak természetesen az „óperenciás tengeren túl lévő” Ennsig is.
A tanulmányút célja a Felső-Ausztriában idén novemberig megtekinthető, a római kornak emléket állító „Légiók visszatérnek” című tartományi kiállítás megismertetése volt. E célból jártunk a tartományi fővárosban, Linzben is. Itt a Schlossmuseum állandó kiállításai mintegy 10 ezer négyzetméteren mutatják be Felső-Ausztria természeti és kulturális történetét egészen 250 millió évre visszamenőleg. Így a római korszak emlékei, fegyver- és éremkiállítás is helyet kapnak több teremben.
A változások városa
Linzben az embert megérintette az a hatalmas változás is, ami elsősorban a 2009-es Európai kulturális fővárosi cím sikeres pályázatának következménye. Akkoriban is jártunk Felső-Ausztria tartomány fővárosában, de most 9 év elteltével meggyőződhettünk róla: Linzből, az egykori ipari központból folyton változó, izgalmas és fiatalos város, élő kulturális központ lett. (Innen is látszik, milyen nagy jelentősége volt a város történelmében annak a ténynek, hogy 2009-ben elnyerte ezt a címet. Debrecen előtt is ott áll a lehetőség, hogy 2023-ban Európa kulturális fővárosa legyen…)
Linz hírneve a későbbi századok forgatagában is sokszor nőtt – többnyire pozitív, de esetenként negatív irányban. Azt például, hogy III. Frigyes idején császári székhely is lehetett, a mi Mátyás királyunknak „köszönhette”, hiszen a császár ide vonult vissza Mátyás Fekete serege elől.
Kevésbé volt régebben reflektorfényben, de mára már szembenéznek a linziek azzal a ténnyel, hogy Hitler gyerekkorát a városban töltötte,
s később határozott célja volt, hogy a Birodalom ipari és kulturális központjává tegye. (A Schlossmuseum nagyszabású kiállítást szentel a vezér Linzet érintő terveinek.) Lelki szemei előtt a mi Budapestünk volt a példakép. Grandiózus elképzelései megvalósítására aztán nem lett ideje, legfeljebb az acélváros hagyományait tudta hasznosítani egy hadiipari óriáscég kialakításában.
Európa középpontjában
A 2009-es Európai Kulturális Fővárosi címnek Linzben látványos hozadékai vannak, olyan építészeti csoda, mint az Ars Electronica Center, ahol a 21. század legmodernebb technikai és tudományos vívmányaival ismerkedhetünk interaktív módon. Kiemelhetjük a Lentos Múzeumot is, a modern múzeumépítészet egyedülálló gyöngyszemét, melynek különösen lenyűgöző az éjszakai kivilágított Duna-parti homlokzata.
Linznek a Dunával való sajátos kapcsolatát jelzi, hogy római (Lentia) és kelta (Lentos) nevét (jelentése: kanyargós) is Európa nagy folyójának itteni kanyarulatairól kapta. A folyó alkalmas volt határnak, a dombokról jól be lehetett látni az egész térséget – nem véletlen, hogy a rómaiak kiváló lehetőséget láttak itt egy védvonal kialakítására.
A Római Birodalom idején azonban nem Lentia (Linz) számított a térség nagyvárosának, hanem sokkal inkább Lauriacum (Enns). Jellemző, hogy a településen ma 12 ezer ember él, míg egykoron 25 ezer lakosa volt.
A mai Enns helyén alakították ki a legnagyobb légionárius tábort mintegy 6000 katona állomásoztatásával. A település igazi hátországa lett a légiónak, s ennek köszönhette, hogy i. sz. 212-ben városi rangot is kapott Caracalla császártól. Jellemző, hogy a város lakóiból is kerültek ki a légionáriusok, akiknek 25 év volt a szolgálati idejük.
Nyögte Mátyás bús hadát
A kisváros főterén a korábbi városháza ma már múzeum, itt látható a „Légiók visszatérnek” kiállítás központi gyűjteménye is. A gazdag leletanyag alapos képet fest az egykoron itt élt római katonák és családjuk mindennapjaiba.
Érdekes volt hallani a múzeum tudományos igazgatójától, milyen történelmi jelentőséget tulajdonítanak a szakemberek Mátyás királyunk ténykedésének, akinek a Himnuszunk sorai szerint is nyögte „bús hadát Bécsnek büszke vára”. Hiszen Hunyadi Mátyás az Enns folyónál jelölte ki a királyság határát (1485).
Azon a vidéken, melyet a pozsonyi csata után kalandozó eleink is uraltak a Honfoglalás idején.
Ugyanis az Enns folyó a pozsonyi csata után 955-ig a magyarok határfolyója volt. A tartomány (Felső-Ausztria) neve Österreich ob der Enns. Jelentése: az Enns folyó feletti Ausztria. Néprajzi kutatások szerint ennek a szóösszetételnek a félrehallásából születhetett az óperenciás jelző. Azaz az „Óperenciás tengeren és az üveghegyeken is túl” mesefordulatunkban valószínűleg a tengert a salzkammerguti tavak jelenthették és a távolban már látszó Alpok óriás nyúlványai pedig az üveghegyek voltak.
Enns egyébként a legrégibb város a mai Ausztria területén, 1212-ben kapta meg a városi címet. A történelem során egészen sokáig nagyobb jelentőségű település volt, mint Linz.
Duna-menti kerékpárút
A tanulmányút egyik legszebb állomása Schlögen volt, ahol a nagy folyam egy S betű formájú hurkot ír le. Ezt a páratlan szépségű tájat Donauschlingének nevezik (magyarul: Dunahurok). Itt egy nemrég rekonstruált római fürdőbe látogathattunk, s a korabeli viseletbe öltözött idegenvezetőnk segített elképzelni, milyen fürdőzési szertartások lehettek itt két évezreddel ezelőtt. Akkoriban 100-150 légionárius őrizte a határt.
Egy kis motoros Zillével magunk is körbehajóztuk a Duna „hurkát”, s egy sajátos szögből élveztük a táj különleges szépségét.
Majd elektromos biciklire szállva egy kicsit belekóstolhattunk abba, milyen érzés a Duna-menti kerékpárúton haladni, amely ma már nagyon népszerű: a német határ (Passau) és Bécs közti távot évente mintegy 60.000-ren (köztük sok magyar) teszik meg. Ezen az úton jutottunk el abba a családi vállalkozásban működő hajóépítő műhelybe, amely a 18. század közepe óta ellátja a térséget bérelhető csónakokkal, Zillékkel, motoros bárkákkal is.
Rokokó és kubizmus
Még a biciklitúra keretében érintettük Engelhartszellt is, ahol Ausztria egyetlen, 1293-ban alapított trappista kolostora működik. A ciszterekhez tartozó rend szerzetesei sajt-, sör- és likőrkészítéssel is foglalkoznak. Az 1764-ben befejezett templom stilisztikailag az egyik legtisztábban rokokó építmény Ausztriában. Még úgy is, hogy a legutóbbi átfogó felújítás alkalmával egy kubista stílusú freskó került a mennyezetre, s a kettő sajátságos kontrasztja különleges élményt nyújt.
Oberranában egy június végén megnyitott látogatócsarnokban egy feltárt egykori erőd alapjait nézhettük meg a tartományi kiállítás következő állomásaként. Benzinkútépítés közben bukkantak az alapokra.
Itt közelről tanulmányozhattuk az erődrendszer funkcióit, a korabeli jelző- és védelmi felépítést.
Időben talán messzire jutottunk, amikor a legalább két évezredes múltba látogattunk, ám ugyanakkor kicsit szűkülhetett is világunk, hiszen kiderült: az óperenciás tenger és az üveghegyek ma már autópályán Debrecenből hat óra alatt is elérhetők. Így aztán nem is olyan nagy út ez, ha valaki kedvet érez a kiránduláshoz. November 4-ig a Landesausstellung minden kiállítása látható, de a légiók „végleg visszatértek”, hiszen az ennsi gyűjtemény állandó bemutatóhely marad, és a régészeti helyszíneken is várják a következő években is az érdeklődőket.
További információk:
www.strassederkaiserundkoenige.com
www.linztourismus.at (Linz turisztikai honlapja)
www.landesausstellung.at (tartományi kiállítás)
www.landesmuseum.at
www.aec.at (Ars Electronica)
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)