Hogyan élték meg az elmúlt évet a színházak?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2021.04.13. 10:25 | Frissítve: 2021.04.13. 10:28
Debrecen – Milyen megoldásokat alkalmazhattak a járvány idején, hogy utat találjanak a közönséghez? Ez is téma volt a Csokonai Színház konferenciáján.
Hogyan alakítja át a részvételt az online-osítás? E címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést az I. Csokonai Színházpedagógiai és színházi nevelési konferencián. Mint a Csokonai Színház honlapján elérhető cikk felidézi, Hajós Zsuzsa, a Kerekasztal Színház munkatársa, Jászay Tamás színikritikus, a Revizor kritikai portál főszerkesztője, Romankovics Edit szabadúszó színházi nevelési szakember, Takács Gábor színész-drámatanár, a KÁVA Kulturális Műhely művészeti vezetője és Végvári Viktória színházpedagógus részvételével.
Cziboly Ádám, a beszélgetés moderátora többek között arra volt kíváncsi, milyen kontextusban, hogyan reagáltak nemzetközi és hazai szinten a színházak az elmúlt egy évre. Jászay Tamás a jelen, múlt, jövő tengelyen tipologizálta a tavaly március óta tartó időszak színházi történéseit. Mint mondta, a jelenben óhatatlanul születtek olyan darabok, előadások, amelyek reflektálnak a világra, amelyben élünk. Itthon is megjelent új műfajként a karanténszínház, a karanténdráma, amelyek az elszigeteltségről, izolációról, depresszióról szólnak. A jövőt illetően Jászay szerint többen próbálkoznak azzal, hogy online platformokra előadások szülessenek: köztük akad olyan, amelyik eleve Zoomra készült, vagy létező előadásokat tettek a Zoommal kompatibilissé. A kritikus kételyét fejezte ki a forma működőképességével kapcsolatban, ugyanakkor üdvözölte, hogy elindult az erről való gondolkodás (a Színhaz.NET sorozata).
Mint a cikkben olvasható, a kerekasztal-beszélgetés résztvevői kitértek arra is, hogy milyen válaszok születtek a járványhelyzetre a színházi nevelés területén. Hajós Zsuzsa elsőként a szinte mindenkit érintő anyagi és technikai hiányosságokról számolt be, és arról is, mennyi fejtörést okozott számukra, hogy milyen formai megoldásokkal tudnák adaptálni az online térbe a Kék sziget című színházi nevelési előadásukat. Romankovics Edit a Sajátszínház Éljen soká Regina! című projektje kapcsán tért ki arra, mennyire bonyodalmas volt a szereplőik, a hátrányos helyzetű roma asszonyok technikai eszközökkel való ellátása, illetve mesélt arról is, hogy egy filmes szakembert kértek fel, vágjon össze egy kisfilmet a Zoomos alkalmaikból. Végvári Viktória a Mozgató Duplaóra című programjuk kapcsán mesélt arról, hogy számukra is a filmes felvételek használata bizonyult hasznosnak, Shakespeare Vihar című színdarabjához készített foglalkozásukban pedig, ami eredetileg egy szabadulószoba, további rejtvényeket, feladatokat rendeltek.
A beszélgetés második részében felvetődött, hogy az eddigiektől teljesen eltérő kompetenciákat igényel az online térbe költözés a színészektől, drámatanároktól és foglalkozásvezetőktől, és izgalmas téma volt az is, hogy vajon a karanténban létező ötletek, megoldások és formák tovább élnek-e majd a járvány elmúltával is.
A teljes cikket itt, a Csokonai Színház honlapján olvashatják.