Üdv a valóságban! – magyar futballtragédia
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2013.10.14. 08:07 | Frissítve: 2013.10.14. 18:15
Budapest - Harmadik napja téma a holland-magyar 8-1. Sok a vélemény, mindenki az okokat keresi. Hogy juthattunk idáig? Idáig? De hát el sem indultunk... Sportjegyzet.
„Welcome to the real world!” – azaz üdv a valóságban. A Mátrix című nagy sikerű sci-fi kulcsmondata ez, amikor a mesterséges álomból felébredő főhős szétnéz a lepusztult és reménytelennek tűnő valóságban.
Ez a mondat jutott eszembe a holland-magyar világbajnoki selejtező után. Üdv a valóságban, merthogy ez a valóság. Hiába ringattuk mi magunkat mesterséges álomba és hittük el, hogy Magyarország tényező a világfutballban, a hollandok kihúzták a dugót. Felébredtünk és nem alvás közben, ébren izzadtunk le a rémálom miatt.
De legalább leizzadtak volna a mieink...
Őszintén mondom, nem értem magunkat, magyarokat. Félreértés ne essék, magamat sem. Mégis miből gondoltuk, hogy a magyar válogatott valóban eséllyel lép pályára a holland ellen? Miből gondoltuk, hogy Magyarország továbbjuthat a csoportból Romániát és Törökországot megelőzve? És miből gondoljuk azt még most is – mert számolgatunk még mindig –, hogy ha valami csoda folytán pótselejtezőt érő helyen végzünk és aztán Isten segítségével, mert ott már a csoda önmagában nem elég, a pótselejtezőn kivívjuk a világbajnoki részvételt, akkor nem ugyanaz történik majd a vébén, ami történt Hollandiában. Ha ott 8-1 volt, akkor Brazíliában a házigazdáktól tízet, a németektől tizenkettőt, a spanyoloktól meg tizenötöt kapnánk, ha éppen van kedvük játszani, merthogy nagyjából ezen múlik, rajtunk biztosan nem.
Nem, nem pesszimista vagyok, ez a realitás. Mert milyen válogatottunk is van nekünk?
Van egyetlen egy nemzetközi szinten ismert, de még nem elismert labdarúgónk, Dzsudzsák Balázs, aki mit is tud? Kétségtelen, hogy kiválóan lő és ad be ballal, de nem gyors, nem tud cselezni és hát van az a játékintelligencia nevű fogalom is a labdarúgásban, amiben szintén nem túl erős. Az orosz bajnokságban játszik, ami nem gyenge, de nem is tartozik a legjobbak közé, és az átigazolási szezonban rendre felvetődik a pletyka, hogy vinné az Inter vagy a Liverpool. Aztán nem történik semmi. Nyilván nem véletlenül. Na, ő a mi legjobb játékosunk. És ki játszik az ellenfeleknél?
A hollandokat hagyjuk, mert más kategória, sőt más bolygó, de a törököknél, ha szigorúan csak egy nevet emelünk ki, ott van például Arda Turan, a spanyol bajnokság második helyén álló Atletico Madrid egyik alapembere, mellesleg kétszeres Európa Liga-győztes a csapattal. A románoknál pedig ott van mondjuk Vlad Chiriches, akit éppen a nyáron szerződtetett le a szintén nem gyenge Tottenham Hotspur.
Egyénileg képzettebb, gyorsabb és ami szintén fontos szempont profibb futballisták, és ráadásul csapat szinten, összefogás, elszántság és vagányság szempontjából is elmaradunk mindkét riválistól. A törökök és a románok nem csinálják össze magukat akkor sem, amikor már igazi tétje van a selejtezőknek, sőt, mindkét válogatott a végére kapta össze magát, a mieink pedig...
Akkor mégis miben bízhatunk? Az utánpótlásban? Az U 21-es válogatott legutóbb hazai pályán kapott ki Ausztriától Európa-bajnoki selejtezőn. Az U 17-esek Wales ellen játszottak 5-5-ös döntetlent szintén Eb-selejtezőn úgy, hogy már 5-2-re vezettek. Ja, és a több korosztályos csapatunknál sem sokkal jobb a helyzet. Sem Európa-bajnokságon, sem világbajnokságon nem jártunk már emberemlékezet óta.
Ezen kellene elgondolkodni és valamit most már tényleg csinálni is, ott legalul, mert a futballakadémiák pályái és a stadionok magukban nem javítanak a magyar labdarúgás helyzetén.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)